Balatonföldvár négy gyerekkel 1. rész

Hétfőn még, mielőtt elindultunk, le kellett rendeznem néhány utolsó simítást a munkában, néhány telefon és email is elintézésre került - munkahelyi magyarsággal szólva (brrr. kiráz a hideg), Zoli is elvitte az üvegeit és végül csodák csodájára ebéd után elindultunk. Út közben bejött két megrendelés, nem is kicsik, de azért csak odaértünk Balatonföldvárra másfél óra autókázás után.

A hely a szokásos volt, de most fönt kaptunk két egymás melletti szobát, az üdülő egyébként csendes és kihalt volt (utolsó szép nap volt a héten, mert mindenki a Balatonban fürdött :))

Kipakoltunk, persze én hülye! bekapcsolva hagytam a munkahelyi telefonomat és persze, hogy felhívtak, de szerencsére az egyik legkedvesebb kolléganőm, így nem kaptam idegrohamot azonnal, csak amikor felfogtam az átadott infót. Végül erőt vettem magamon és elfelejtettem, amit mondott (ehhez kellett persze egy kétórás depressziós beszélgetés az éjszaka közepén a drága férjemmel).
A kipakolás után azonnal a medencézés következett, amit mindannyian élveztünk, én asszem akkor fürödtem utoljára :), majd elmentünk vadászni az Intersparba. Vettünk vacsorára és reggelire valót, majd vacsiztunk és letettem Macit aludni, gondolván, hogy ami otthon megy, azzal itt sem lesz gond. Persze hogy nem volt hajlandó elaludni és közben lakótársaink az alsó szintről elkezdtek olajban sütni valamit, aminek a csodás illata mind felszállt hozzánk, amitől persze kemény hányingerem támadt. Pannikát sehogy sem tudtam elaltatni, sőt a szokatlan helyzettől olyan állapotba került, hogy lementem és kijelentettem, hogy holnap reggel vonattal hazamegyünk, mert ezt nekem nincs kedvem nyaralás címszó alatt végigcsinálni.

Azért két óra kemény küzdelem után csak elaludt szegénykém, miközben már tesói is mind kidőltek, a szobát is sikerült kiszellőztetni és végül mi is elaludtunk. Hajnali háromkor azonban bekapcsolt a Kismackó vekkere és éktelen üvöltésbe kezdett, biztos felriadt, hogy nem otthon van :( Bevettem magunk közé és ott újra elszundított, de én már nem tudtam, így felültem a székre és gondolkoztam (Mackó közben letúrt persze az ágyról...). Erre persze szegény Zoli is felébredt, majd a már említett mély interjú nyomán csak kiderült, hogy a legnagyobb bajom a munkával van és vagy kikapcsolom a dolgot, vagy tönkreteszem mindenki nyaralását.
Innentől kezdve, kb. fél hat lehetett, csodálatosan aludtunk reggel fél tízig!!!!
Hát így telt az első napunk :)