A költözés projekt sajnos nem jött össze. Nem lehet eladni a házat, csak nagyon-nagyon kevés pénzért, amiből a rajta lévő hitel visszafizetése után nem maradna annyi, hogy Anyuéknak egy tisztességes másik házat vagy akár lakást vegyünk. Sőt, a hitel visszafizetése nélkül is csak neccesen jönne ki egy értékálló ingatlan. Ha még végtörlesztés előtt el tudtuk volna adni annyiért, amennyit ajánlottak érte vagy amennyiért hirdetve volt, akkor mehetett volna a dolog. De így nem működik, így most új terveket kovácsolunk.
A Zoli szeretne még két pici babát. Aki ismer, tudja, mit gondolok erről, de ettől még végig kell gondolni mindent. Annyira nehéz azt mondani egy élet lehetőségére, hogy NEM.
Mi változik meg, ha babát kezdek várni és majd ha megszületik?
- még fáradtabb leszek
- még nagyobb lesz itthon a rendetlenség
- még kevesebbet tudok figyelni a fiúkra és Pannikára
- meghízok még jobban, az egészségem megrendülhet (ha nem vigyázok)
- a munkámat egyre nehezebben tudom majd elvégezni, és legalább 2-3 hónapig nem fogok tudni dolgozni, mert nem férek oda a pocakomtól, addig valakinek helyettesítenie kell, ami anyagilag kiesést jelent, míg a baba és terhesség plusz kiadást
- még kevesebb pénzünk lesz még több mindenre
- többen leszünk az amúgy is kevés helyre
- éjszaka megint nem tudunk rendesen aludni, kimerülünk, pedig épp csak kezdünk magunkhoz térni
- újabb életke költözik a házba, ami büszkeség és öröm egyszerre, pillanatok alatt elfeledteti a fáradalmakat és fájdalmakat, bosszúságokat és mindent, ami rossz.
- aki eddig hülyének nézett, hogy ennyi gyerekünk van, még jobban annak fog.
- kell nekem egy saját autó és vezetnem kell, mert nem tudom a sok gyerkőcöt intézni busszal.
Én azonban hiszek abban, hogy minden probléma megoldható és megelőzhető és ennek megfelelően próbálok élni is. Ebből következik a logikus kérdés:
Mit lehet tenni a problémák egy részének megelőzésére?
- sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
- rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
- szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
- szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
- jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
- ez a pénzgondokra is megoldást jelenthet
- ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
- na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
- emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
- ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
- valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom
Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az IDŐ tényezőt. Mivel 33 éves vagyok, ezért már nincs sok időnk várni arra, hogy még két gyermeket elindítsunk az úton. 40 éves koromra szeretném részben visszakapni a szabadságomat. Ehhez viszont az kell, hogy a legkisebb gyermek is addigra 4 éves legyen, azaz 36 éves koromban meg kellene születnie az utolsó, azaz hatodik gyermekemnek.
Tehát a 35. születésnapom után, azaz 2 év múlva ilyenkor majdhogynem várondósnak kellene lennem a második bébivel. De még az elsővel sem vagyok az! Tehát az idő szorít, ezért kb. fél évet lehet adnunk magunknak arra, hogy a problémák megelőzését sikerre vigyük.
Ha ne adj Isten nem tudok teherbe esni egyszem silány petevezetékemmel (bár Pannika is úgy sikerült), akkor sem hiábavaló rendet teremteni az életünkben. Megértem Zolit, hogy szeretné még párszor átélni azt a csodát, hogy Babánk születik. Én is szeretném, mert valahogy úgy érzem, erre születtem.
