Google linképítés égi szinten :)))

Ma egy kedves barátnőmmel beszélgettem, akinek mélyponton van a házassága. Szerencsére van végre kiút a válságból, mert mégis szeretné visszacsinálni, csak most a férje sértődött meg. Nagyon drukkolok nekik...

Múlt héten pont ezért a barátnőmért imádkoztam, azért, hogy boldog legyen ő is és a kislánya is és eszembe jutott az esküvője is (én voltam a tanúja).

Valahogy úgy mehet ez, mint a google linképítés (ott minél több hiteles link mutat egy oldalra, annál előrébb kerül a google-ban), minél több hiteles ima száll fel egy emberért, annál valószínűbb, hogy Isten meghallgatja az imát :)

Úgy érzem, mostanában nem csak egyedül én imádkoztam ezért a családért...

Munkám, avagy az Online Marketing

Ma egy bizonyos körülmény folytán más megvilágításba került magam számára is a munkám. Egy beszélgetés közben felmerült, hogy mennyire önállóan is végzem a munkám, és bár az eredmények engem igazolnak, túlzottan önálló vagyok. 

Önállóság vs. függés - szubjektív

Ez ébresztett bennem gondolatot. Hiszen aki a weben dolgozik, hogyan is lehetne önálló? Az én életem arról szól, hogy kielégítem a különböző csoportok igényeit. Van egyszer a főnököm igénye, van a kollégák igénye, van az olvasók igénye, van a vásárlók igénye és nem utolsó sorban van a saját igényem. Összesen ennyiféle igénynek kell megfeleljen a munkám: legyen szép, informatív, legyen jó a honlapok látogatottsága, legyen jó a webshop forgalma, legyen fent minden újdonság, hír azonnal és legyen minden profin megoldva, gördülékenyen és mellesleg még a gugliban is jó helyen legyünk + minderről írásos bizonyítékot is szolgáltassak nem csak magamnak. Ettől még önálló vagyok, de mégis függök. Függök a statisztikáktól, az emberek véleményétől. 

Szubjektív - munkapiaci önmeghatározásom

Valahogy megakadtam ebben az egészben. A munkahelyem nem motivál a fejlődésre. Hiszen az adatok fejlődése ellenére még mindig ugyanott tartok, ahol 2 éve: oldjam meg, ha van ötletem, no irányítás, csak a felelősség. Most szeretnék már végre újabb fogásokat, dolgokat tanulni, profi emberek irányítása alá kerülni. Persze nem nagy ördöngösség ez az egész online marketing, hisz itt is az EMBER van a középpontban, de ettől függetlenül van még mit tanulnom, és szeretném is látni, hogy csinálják a profik. Szeretném tudni, hogyan működik ez a nagyvilágban, hogy lássam, mit érek. Sajnos jelenleg bele vagyok szorítva egy szerepbe, ami nem én vagyok... még. Én pontosan tudom, hogy jelenleg mi és ki vagyok. Most csak egy szempont: munkapiaci szempontból én a lelkes, örökké tanuló, önálló gondolatokkal is rendelkező lojális személy vagyok. 

Célom

No mindegy, a héten kiderül, mit tartogat számomra a jövő... Szeretnék még magabiztosabb lenni a megszerzett tudástól. Még önállóbb? Nem hiszem, inkább tényleg csak TUDNI szeretnék dolgokat, hogy jobban szolgálhassam a körülöttem lévők érdekeit (felhasználó, főnökség, kollégák), mert én akkor vagyok elégedett.

Asztmás tünetek, megfázás, köhögés - Pannika beteg

Tünetek, előzmények

Már vasárnap éreztük, hogy valami nincs rendben az Angyalkával, annak ellenére, hogy tökéletesen jó kedvű volt, jó volt az étvágya is és szépen elvolt egyedül is, ha épp úgy tartotta kedve. Azonban szárazan köhögött, ami mögött azért sejteni lehetett egy hatalmas mennyiségű letapadt váladékot. Tegnap reggel is csúnyán köhögött, de még nem voltunk teljesen megijedve, csak mondtuk, hogy majd levisszük orvoshoz délután. Azonban délutánra teljesen elkedvetlenedett a kis Tündérkénk és már szinte csak a Zolin lógott, aludni is csak egy órácskát aludt, majd felsírt és ugyanolyan bágyadtan folytatta a napot. A légzése nagyon hurutos volt és ziháló is kicsit, néha már sípolt is, de nem ijedtem meg (annyira), mert tavaly novemberben is volt ilyesmi és az antibiotikumtól rendbe jött két nap alatt. 

Dokinál
Azonnal megszerveztem az orvoshoz menést, mivel Leónak még házija is volt (múlt héten ő volt egy picit beteg) Vilikéért is menni kellett, de Anyuék elutaztak, stb. Tehát háromnegyed négyre odamentünk, de persze már voltak előttünk vagy öten. Azért végül sorra kerültünk és a doktor bácsi a légzéséből tüdőgyulladásra következtetett, amitől halálra rémültünk (bár be van oltva Angyalhaj H1N1 ellen) és irány a röntgen. Zoli gyorsan feljött az oviba Vilikéért Leóval, majd visszajöttek, miközben a Leót leadták hittanra.
Röntgenen

Mindeközben mi Pannibabával, aki hihetetlen aranyos és kedves, bár nagyon bágyadt volt, elmentünk a röntgenre. Annyira hálás vagyok a humorérzékemért és rugalmasságomért (bár a röntgeneseknek kéne annak lennie!!!), mert így mosolyogva és csak pár visszaszólással viseltem az igen-igen bunkó és kifejezetten rosszindulatú, cigaretta- és fokhagymaszagú röntgenes néni (alias Banya) szövegeléseit, hogy "Jaj de hisztis a Kicsike!" vagy "Fogja már Anyuka rendesen azt a gyereket" - miközben a könyökömmel nyomtam le szegényke csípőjét, hogy ne forduljon ki és közben tartottam a vállacskáját is az én édes babámnak, a banya meg még a fejét sem tudta normálisan megtartani (homlokára kellett volna tennie a kezét - Esze Banya!). Persze volt még egy távolról bekiabálós drukkerbanya is, aki búcsúzóul azt mondta, hogy "Nem szabad hagyni Anyuka az ilyen hisztit, mert komoly helyzetekben nem tud majd mit kezdeni a gyerekkel." Mondtam magamban, hogy "én is ezt szoktam mondani a Zolinak, hogy néha muszáj keménynek lenni a Babával, hogy szót fogadjon, amikor helyzet van", de jelen esetben fel kellett mentenem a kicsikémet, mert valóban alig kapott levegőt és valóban nagyon beteg és elesett volt. Utólag is kívánom a beképzelt röntgenes banyáknak, hogy egyszer kapják el a büdös UFÓ-k őket és röntgenezzék meg őket egy náluk 50x nagyobb géppel úgy, hogy még üvöltöznek is közben félig idegen nyelven, hogy "Rossz Banya, nyughassál már csúnya rosssz Banya!". Természetesen volt egy jó röntgenes asszisztens is, aki odajött, megsimogatta szegény ziháló tündérem buksiját, odaadta neki a cumisüvegét és jobbulást is kívánt nekünk. Hálás köszönet érte ezúton is.
Mondanom sem kell, hogy értékelhetetlen lett az eredmény, de azért visszamentünk a dokihoz.
Dokinál 2. forduló
Visszamentünk az orvoshoz és az orvos újra meghallgatta, már annyira nem volt megijedve szerencsére, így mi sem Angyalkával. Pannika is végre felébredt rendesen és már nagyra nyílt szemecskékkel nézte a dokibácsit, még dumálgatott is pár szót. Újra hallgatózás, majd jöttek az instrukciók. Azért kíváncsi lennék, hogy egy kevésbé olvasott és szellemi munkához egyáltalán nem szokott anyuka hogyan jegyzi meg a rengeteg instrukciót? Kaptunk 5 fajta gyógyszert 5 fajta instrukcióval, amiket sikerült az izgalom és Pannibaba öltöztetése közepette megjegyeznem.
Gyógyszertár
A gyógyszertár kellemes meglepetés volt - kezdetben. Alig voltak, elkezdtem kiváltani a gyógyszereket, és boldogan láttam, hogy már négy be van ütve és még alig egy ezrest kell fizetni. Sajnos jött az ötödik, a kúp, ami csak négy darabos, basszus a négy darab kúp (Rectodelt), majdnem 2000 Ft volt! Belegondoltam, hogy mondjuk múlt hónapban egy ilyen plusz 3-4000 Ft-os kiadás sírásra késztetett volna a gyógyszertár közepén, még jó, hogy ebben a hónapban egy picikével jobban állunk végre.
Otthon - Anya az elszánt és kegyetlen gyógyszeradagoló
Otthon az instrukcióknak megfelelően beadtam a gyógyszereket, aminek Pannika nagyon nem örült, férjem (Életem Virága) pedig rettentően aggódott elszánt kegyetlenségem miatt. De amikor látta, hogy a gyógyszer beadás után visszaváltozok az ő szelíd kis feleségévé és gondoskodó Anyává, eltűntek a felhők a homlokáról. Azért elhiszem neki, hogy ijesztő voltam a nagy inhalerrel és a puffal a kezemben, nem beszélve a Nurophenes "fecskendőről", amit a szirupos gyógyszer adagoláshoz használok a gyerekeknél.
A Leóból még kicsikartam a házija végét, a Gyerekeket megfürdette a Drágám, majd vacsiztunk (Pannika szépen evett) és tentéztünk. Pannimaci átaludta az éjszakát!!!

Gazdasági válság - a szerelem mindent legyőz!!!

Ma gondoltam végig először, hogy a mi kis életünkbe mit hozott a gazdasági válság. Az amúgy sem egyszerű helyzetben kötött házasságunk első évében ért minket a gazdasági válság híre, közvetlenül Pannika születése előtt. Egyáltalán nem ijedtem meg a dologtól, bíztam a saját erőinkben és hogy úgyis tudunk takarékoskodni, sőt, kicsit örültem neki, mert hogy talán rábírja az embereket arra, hogy annyit költsenek, amennyit tényleg szükséges. Ilyen szempontból remélem sokaknak helyrebillentette az értékrendjét a válság. 

De aztán jöttek a jelek, hogy ez nekünk sem lesz zökkenőmentes. Oké, hogy megfogtuk a költségeket, kevesebb felvágottat vettünk, nem iszunk semmilyen üdítőt, csak néha szörpöt és citromlevet, nem tudunk túrórudit, gyümölcsjoghurtot, pudingot venni, nem tudunk kirándulni menni túl messzire az otthonunktól, mert a BKV és a benzin is rohadt drága ennyi emberre, nem tudok magamnak semmilyen ruhát venni, abban járok, amit Anyuéktól kapok, moziba sem tudunk menni, mert drága, nem tudunk és nem tudunk és nem tudunk. Tehát lassan két éve ha azon gondolkozom, hogy hogy tudnánk szebbé tenni az otthonunkat vagy hogy tudnánk még több mindent csinálni együtt, elég hamar eljutok odáig, hogy nem tudunk.

Az egyik oldala, tehát, hogy drágább lett az élet, ez egy szempont, egy pofára esés.

A másik szempont a munkahelyem. Végigdolgoztam az elmúlt két évet Pannika mellett., 4 órás  fizetésért  itthonról, napi 6 majd 8 órában. Felvirágoztattam az internetes kommunikációt, minden adat engem igazol. Gondoltam, ha ilyen jól dolgozom és ilyen szépen igazolnak engem a számok, akkor ha visszajövök tárt karokkal fognak fogadni és talán majd egy normális, a munkám színvonalát tükröző fizetést kapok. Ehhez képest a főnököm első körben azt mondta, hogy visszavesz 6 órában, a régi fizetésemnél kevesebbért, pedig pontosan tudja, hogy mennyit dolgoztam és mit vittem véghez. Miközben mások jóval magasabb fizetésért nem csináltak szinte semmit és még minimálisan sem vállaltak felelősséget a tetteikért. Amíg jól mentek a dolgok, addig más alig dolgozott, csak tartotta a markát, én pedig becsülettel dolgoztam. tényleg kevés fizetésért. Most pedig: mások nemtörődömsége miatt megint csak megszívtam ,.Szerencsére a főnököm már másnap hívott, hogy emel a fizetésemen. Sajnos a seb az seb, a fájdalom az fájdalom. Majd kinövöm ezt is. 

Nem csak a csúnya-gonosz-nemtörődöm, becsületes munkát nem ismerő emberek szívják meg a válságot. Pofára esés kettő.

Eszünkbe jutott még tavaly, hogy el kéne adni a házat és új életet kéne kezdeni Anyuékkal valami szebb, nyugisabb helyen. Arra gondoltunk, hogy Anyuék életének (+ az én életem eddigi) a munkája csak ér egy bizonyos összeget, a számok is alátámasztották ezt még tavaly. Aztán persze kiderült, hogy a válság miatt a ház a kétharmadát éri (talán???) annak, amit mi gondoltunk, meg amúgy sem mozdul a piac, úgyhogy lemondtuk a tervünkről, ház iránt sem érdeklődött senki.

Nincs mozgásterünk, a ház, amiben élünk és költöttünk rá, felújítottuk nem ér semmivel sem többet, mint az egész hajcihő előtt. Csökkent az ingatlanunk értéke és mivel nincs megtakarítható pénzünk, nem tudjuk rendesen karbantartani. Pofára esés három.

A házunkon mindemellett van egy bizonyos összegű jelzálog hitel, persze svájci frank alapon. Nem mi vettük fel, fizeti is rendesen a két bátyám (vagy egyik + Anyuék...), nincs ezzel semmi gond, (vagyis van, azoknak, akik fizetik) de ha belegondolok, hogy bár fizetik vissza a pénzt hónapról-hónapra évről-évre becsületesen mégis egyre többet és többet kell fizetniük és még arra mutató jelek sincsenek, hogy egyszer majd kevesebbet kelljen fizetniük vagy hogy van valahol egy felső határ, akkor kiráz a hideg. Nem beszélve arról, hogy ezek mind fantom pénzek, csak az egyik tesómnál van nyoma, hogy átment a kezén ekkora összeg.... Erre is megoldást jelentene a ház eladása és a hitel visszafizetése. De a fentiekből látszik, hogy amíg nem mozdul az ingatlanpiac, addig ezt is nyugalommal kell viselnünk.

Svájci frank alapú jelzálog kölcsön... pofára esés négy, bár nekünk csak közvetve...

Hogy ez mind milyen hatással van egy bimbózó szerelemre, amit három majd négy gyermek  (+ volt férj)  asszisztálásával próbálunk virágba szökkenteni?

Majdnem porfára esés öt, de szerencsére mégsem, mert a szerelem legyőzi a gazdasági válságot :)))