2010. augusztus 26., csütörtök

Már majdnem kész vagyunk a szobákkal!

Valamilyen csoda folytán az egész napos munka, főzés és gyerekezés háromszögébe még belefért egy kis időgörbület és sikerült majdnem készre csinálni a gyerekszobákat! Olki már a saját új kis szobácskájában szundizik, Pannibaba pedig egy nagyon-nagyon csinos kis sarkot kapott a fiúk szobájában, amit idővel gipszkartonnal le fogunk választani neki. Az sajnos több pénz lesz, mert a fűtést is bővíteni kell, de ha eljön az ideje, akkor úgyis meg kell majd csinálni :)))
A tapétázás nagyon szép lett, szinte nem is kellett korrigálni, Zoli pedig bevásárolt jó kis szegélyléceket, így még jobban feldobta a szép halványzöld tapétát. Persze az OBI-ban kifogyott a bordűr, így más fajtát kell majd a szoba másik részébe rakni, de talán így még jobban fog mutatni :)))

2009. augusztus 27. csütörtök - Terényi nyaralás

Reggel gyönyörű időre ébredetünk, így elterveztük, hogy strand és képtár lesz a program, de végül egy kis reggeli és Pityke őrmester után Balassagyarmat felé vettük az irányt. Sétáltunk keveset, majd megnéztük Csesztvén a Madách-emlékházat. Gyönyörűen rendben van tartva, tele van érdekes emléktárgyakkal, nekem például Madách bölcsője teljesen hátborzongató volt  és csodálatos egyszerre. A gyerekeknek pedig az volt érdekes, hogy könnyebben el tudták képzelni, milyen lehetett régen egy főúri család élete.
Kis családom Madách vihar által kidöntött kedvenc fájánál:

Csesztve után Balassagyarmaton ismét a Svejkben találkoztunk Nagyiékkal. Az én salátám mesteri volt :)))

2009. augusztus 26. szerda - Terényi nyaralás

A délelőtt békés játékkal (hintaverseny, homokozás, póker) telt, illetve Nagypapa tüzet rakott és lecsót főzött. Délután elmentünk sétálni és napoztam is.

A séta során megtaláltuk a szoborparkot, ahol megtalálható az ökumenikus harangláb is - a Gyerekek jól megmászták :)

Még odafelé menet megálltunk egy gémeskútnál, ami a faluházhoz tartozott és kiderült, hogy épp felújítás alatt áll és pár nap múlva lesz a megnyitója, meg könyvbemutató, stb.

Hazajöttünk, vacsiztunk, végül Ki nevet a végén?-t játszottunk a Nagypapával. A Pannika csak 1x ébredt fel, így remekül kipihentük magunkat :)

2009. augusztus 25. kedd - Terényben nyaraltunk

Most elkezdem bepótolni 1 évvel ezelőtti lemaradásomat, még jó, hogy akkor még ceruzával leírtam a dolgokat a gyerekek rajzolós füzetébe :))
Megérkeztünk Terénybe, de előtte Balassagyarmaton megebédeltünka  Svejkben. Nagyon finom volt az ebéd és a gyerekek is aranyosak voltak!
Amikor megérkeztünk, nagyon meglepődtünk, mert gyönyörű palóc házban fogunk lakni! Nem gondoltuk volna, hogy ilyen szép és kulturált otthonunk lesz 1 hétig. A gyerekeknek gyönyörű, emeletes ágyikójuk van!

Este lefeküdtünk, Pannika nehezen aludt el és éjjel 3x fent volt, de végül majdhogynem kialudtuk magunkat.
Ja! Majdnem elfelejtettem! Miután a büdös disznókat elaltattuk, sétáltunk egyet a csillagos ég alatt Apucival...

2010. augusztus 23., hétfő

Felújítunk!!!

Hú, hát kemény napjaink voltak mostanában. Augusztus 20-án arra ébredtünk, hogy de jó lenne átköltöztetni Pannikát az új szobájába (tudniillik általában 2x keltik fel a lakótelepre hazaérkező hol részeg, hol csak vidám emberkék, ő pedig érzékeny a zajokra, a szobája pedig télen elég hűvös és szigetelni egy vagyon lenne, Olki viszont pont a meleggel küzd állandóan), Olkit pedig külön szobába. Édesemnek pedig eszébe jutott, hogy van még maradék tapéta és legalább a sobája egyik falát tapétázzuk le, hogy "otthon" érezze magát. Na persze ahogy szedtük le a régi tapétát, azt máris követte a parafázott burkolat majd az ablak körül és végül mindenhol leszedtük és elkezdtünk tapétázni. Az egyszerű kis helycseréből így hatalmas felújítás lett. És ez nem minden! A felújítás annyira megihletett minket, hogy nekivágtunk akkor már a Zseni helyének a rendezéséhez, majd  a kinti betonozásnak, sőt még a lenti fürdőszoba gipszkartonozásának is. Mostmár azt mondom, durva, mikre vagyunk mi ketten képesek sőt igazságtalan így fogalmazni, inkább így hatan, mert így vagy úgy mindenki kiveszi a részét!

2010. augusztus 21., szombat

Military park - a nagy leszedés :)

A péntekről szombatra virradó éjjel kegyetlen volt. Háztársaink fél négyig csapkodták az ajtókat,  buliztak röhögtek ormótlanul és berúgtak, természetesen. Ennek megfelelően vágtunk neki a napnak. Ja, és miden csupa sár volt, mert minden elázott az éjszakai viharban...
A reggelt kávézással kezdtük és találtunk egy szimpatikus helyet, ahol a Gyerekek játszhattak, amíg mi kávézunk. Főleg Pannikának voltak valók a játékok, de a Fiúk addig átmentek a játékterembe léghokizni :)

Szombaton, mint utolsó teljes napunkon elmentünk a rég kinézett Military parkba, ahol rengeteg járművet ígértek megnézésre és kipróbálásra, stb.

Amikor odaértünk, akkor már gyanús volt, hogy a belépő 5000 Ft felett volt és 3 év felett már fizetni kellett, így Pannin kívül mindenkinek csengettünk. Akkor azt is mondták, hogy pár száz forintért bele is nézhetünk a helikopterbe, stb.

Már akkor fejszámoltam, hogy nekünk a pár száz forint / fő az a minimum 1000 Ft és van bent egy rakás dolog, amit biztosan szívesen megnéznének a Gyerekek, így tutti még egy vagyont itt hagyunk, ha nem figyelünk. Így végeredményben csak egy tank volt, amire fel lehetett mászni, a többit távolról szemlélhettük, de így is érdekes volt.
Csak sajnos a leszedős mentalitás eléggé megviselte a balatoni túlköltekezéstől megtépázott lelkemet, így nem tudtam felhőtlenül élvezni, hogy az Olki egy AK47-essel pózol, Vilike pedig mindenre felmegy engedély és fizetés nélkül :))) (bár haragudni szoktam az egyéni akciói miatt, de most megbocsájtottam neki mindent) A tank szép volt, én is felmásztam rá, Pannika is élvezte a nagy árműveket. Szegény Leó volt talán, aki szívesebben megnézett volna mindent közelebbről is, őt végül is egy tanktúrával kárpótoltuk, ami 1000 Ft volt fejenként, és csak Pannikának nem kellett volna fizetni érte. Szerencsére volt annyink apróban.

Hát így telt a délelőtt, délután megpróbáltunk kaját szerezni, de valahogy nem volt szerencsénk, mert többórányi várakozás után megvettük életünk legszarabb lángosát, amit a Zoli aztán vissza is vitt.
Aztán jöttek a Zsuzsiék és a Zsuzsiék, még lementünk a partra egyet sétálni a hidegben, majd eljött az este és az alvás (???) ideje. 

Pannibaba és Olki helyet cserél:)

Tegnap hirtelen úgy döntöttünk, hogy Pannibaba és Olki helyet cserélnek, ezért elkezdtük átrendezni a szobát. Az egész úgy kezdődött, hogy felmentem takarítani és rájöttem, hogy amíg három fiú lakik egy szobában, addig itt nem lesz rend!!! Leküldtem Olkit mérőszalagért és elkezdtem méricskélni. Kimértem, hogy milyen kellemes, kicsi de tágas szobája lenne Olkinak Panni helyén és hogy Pannikát is egész jól el tudnánk szeparálni a tesóitól, ha Olki helyére kerülne, illetve télen nem fázna, Olkinak meg nem lenne melege a kis szobában. Így eldöntöttük, és nekiláttunk a költöztetésnek. Szépen elpakoltak a Gyerekek midnent a földről, eltoltuk a bútorokat, hogy felszedhessem a szőnyeget, mert Macikának a saját szőnyegét akartuk, amit Babakorában vettünk neki :) 
Aztán jött, hogy de ha már ideköltözik a Maci, akkor legyen olyasmi a hangulata a szobájának, mint a réginek, tehát akkor szedjük le a parafát. Végülis most úgy állunk, hogy majdnem az egész térfelén a kicsinknek le van szedve a parafa és feltettünk zöld tapétát az egyik falra. Mivel glettelni kellett, így nem is folytathattuk volna, de amúgy sem, mert elfogyott a tapéta :) Tehát ma este vagy holnap első dolgunk lesz bevásárolni az OBI-ban, hogy folytathassuk. Szép lesz, ebben biztos vagyok!

2010. augusztus 19., csütörtök

Türelemüveg - Egyedi ajándék palackba zárva

A férjem, mint tudja mindenki, aki olvassa a blogot, a vászonfeszítés mellett türelemüvegeket készít, azaz egyedi ajándékokként készíti őket, megrendelésre. Szerencsére az emberek nyitottak a szépre és a különlegesre, ezért mindig vannak megrendelések. Azonban az hihetetlen bosszantó, hogy egyedi ajándék címszó alatt rengeteg kínai kacatot lehet kapni, amire rányomtatnak valami egyedi szöveget, vagy géppel rágravíroznak, ergo egy egyedi betű nem lesz az egészen, hiszen minden megismételhető (most felejtsük el a platóni ideákat léccciiii:))! 
Azonban amit a Zoli csinál, az valóban egyedi, mert annál egyedibb és megismételhetetlenebb nincs, mint amit természet készít, jelen pillanatban a férjem csodálatos keze. Hiába törekedne, hogy megismételje, mindegyik darab más és más. A traktoroknál is mindegy más, hiába egy kaptafára készíti őket :)
Imádom, amikor rájön az alkotás és agyal, hogy milyen részletet, hogyan alkosson meg, milyen sorrendben és milyen darabokból álljon , hogy a lehető legnagyobb gond nélkül kerüljön bele az üvegbe. Már előre tudom, hogy gondolkozik, amikor este nem tud elaludni (pedig normális esetben csak lehunyja a szemét és már alszik is)  és már várom, hogy egyszer csak megszólaljon, hogy tudod, hogy fogom megoldani ezt és ezt? És akkor lelkesen elkezdi mesélni és már magam előtt látom a lehetetlen megoldásokat és mindent :)

2010. augusztus 18., szerda

Új lakók... és Szántódpuszta

A csütörtök éjjel elég mozgalmasra sikerült. Új háztársaink három lánytestvér és családja voltak, aminek következtében amint megérkeztek elkezdtek inni és dohányozni. Ezzel nem volt sok gondunk, mert néhány próbálkozás után sikerült őket rászoktatnunk, hogy csukják be az ajtót, hogy ne ömöljön fel a füst a szobáinkba. Ez volt azt hiszem Olki eddigi életében az egyik legromantikusabb este (bár nem tudom az osztálykiránduláson volt-e ilyen), mert Leóval közösen három másik gyerekkel (két lány és egy fiú) Hoteleztek:) Olivért kellően megzavarta ez a dolog, mert ettől fogva vagy magába zárkózó vagy feltűnősködő volt, de biztos, hogy nem normális :)))
Az Új Család végül is csak fél kettőig dorbézoltak, de mint később kiderült csak azért, mert kellően korán elkezdték... 
Péntek délelőtt átmentünk Zsuzsiért és Gegéért, bekötöttük a gyerekülésüket és útnak indultunk. Kőröshegy felé vettük az irányt, de mivel arra semmi nézhetőt nem találtunk (éjszakai vihar eláztatta az utat a kinézett várhoz, a Széchenyi kastély pedig zárva volt), elmentünk Szántódpusztára. 
Szántódpusztán a belépőre nem emlékszem, csak annyira, hogy nem volt egyáltalán drága :)))
Első utunk a lovacskákhoz vezetett, kiderült, hogy Zsuzsi szereti őket és ért is hozzájuk, így még én is közel merészkedtem :) legalábbis fotózni. A gyerekeknek tetszett, nevettek, mosolyogtak, simogattak, édesek voltak és még nem tudták, hogy mi vár rájuk... 
 

A lovacskák után egy érdekes helyre mentünk: akváriumnak hívták és Balaton élővilágát nézhettük meg benne. Nem csak a halak voltak érdekesek, hanem a körítés is. Látszott, hogy már 20 éve is ugyanezt láthattuk Anyuékkal, amikor itt jártunk (ha itt jártunk) és semmi nem változott, csak a halakat cserélhették le. Egyébként egész Szántódpusztán olyan érzésem volt, hogy egy teljesen más világ és hogy pusztuló világ. Kicsit borongós érzésem volt végig, akárcsak az idő. 
Ez után megtaláltuk a madárketreceket. Egy hatalmas hangárban voltak ketrecekben a különböző tanyasi madárkák bezárva, némelyik annyira megijedt, hogy akár horrorfilmbe is beillett volna mutáns madárnak: 



Aztért a Gyerekeknek örömet okozott, ha figyeltek, akkor még okos dolgokat is megtudhattak az ott lévő gazdák szavaiból. 

Pont a hangár mellett volt egy lakókocsis kajálda, ahol nagyon finom gyrost lehetett enni, csak sajnos valószínűleg az állatok közelsége miatt minden csupa légy volt. Még Vilikét is megzavarták az evésben, pedig ő aztán tényleg imád enni :) Épp ezért a kajálda mellett egy lepusztult "szoborhoz" ment, amiről később kiderült, hogy enyhén életveszélyes: 


Mivel egyre borúsabb lett az idő, átsiettünk a lovardához, ahol megnéztük a lovakat, volt IÁ szamár is, de sajnos rá nem lehetett felülni. Én szívem szerint kocsikáztam volna egyet, de hosszú lett volna a kicsiknek és el is kezdett esni az eső. A Fiúk azért lovagoltak egyet-egyet én pedig visszarohantam a kocsihoz az esőcuccokért.(Vilikéről csak videó van)

Végül visszasiettünk és hazamentünk. A Pannibaba aludt délután, mi pedig egy jót Hoteleztünk:) Délután megjött István is, még átjöttek hozzánk egy kis időre, majd mindenki ment aludni...





2010. augusztus 17., kedd

4. nap - Gokartozni voltunk :)))

Csütörtökön délelőtt lelkesen keltünk, mert megbeszéltük Zsuzsival és Istvánnal, hogy aznap gokartozni megyünk. Nem tudtuk még, hogy hány éves kortól lehet, így a kicsik is lelkesedtek :)
Azonban délelőtt még volt egy szomorúságunk, mert Zsuzsiék átköltöztek egy másik helyre, viszont az nagy öröm volt, hogy még maradtak velünk vasárnapig. Nagyon jól esett, mert tényleg kedves emberek és jókat tudtunk beszélgetni nem csak gyerekekről és tökre benne voltak minden programban, nyitottak voltak a világra velünk együtt :)
Délután a gyerekek alvása után aztán könnyedén megtaláltuk a helyet, de kiderült, hogy csak 140 cm-től lehet, így csak Olki és Apu próbálták ki. Olkinak nem ment valami tökéletesen, de élveztem nagyon, készült róla videó is, de azt majd Istvánéktól el kell kérjük  :) 


Apunak nagyon jól sikerült a gokartozás, a legjobb idejével harmadik helyen végzett, István lett a második. Apu és Olki is nagyon élvezte, csak kicsit drága volt (2500 Ft/8 perc), így egyszer 8 percet mehettek csak, viszont megfogadták, hogy néha lemennek ide a budafoki gokartpályára, mert nagyobb is és olcsóbb mint a balatoni :)















Most már csak a kicsit gokartozása volt hátra, mert szerencsére nekik is volt egy kis elektromos pálya. Mindketten kétszer mentek, és tök olcsó volt, ezért majdnem visszamentünk még egyszer a nyaralás alatt. Persze voltak ütközések, de a kezelőember nagyon barátságosan viselte.

Az este nyugodtan telt, még fotóztunk pár békát, akiket Vilike nagyon megszeretett, illetve megismerkedtünk az új lakótársakkal...

2010. augusztus 14., szombat

Első pisi és Olki csapvizet iszik!!!

A Pannibaba feszengett, majd nyügizett Apukája ölében. Apukája hamar összerakta a képet, mert a kék bili közelében voltak, így szabadon engedte islányát, aki ráült a bilire, mondta, hogy pisi-pisi és belepisilt!!!
A nap másik hatalmas történése - a pisilésen kívül -, hogy Olivér csapvizet ivott... Örök a csatározás közöttünk, mert én utálom a csapvizet, a Zoli viszont esküszik rá és szerinte felesleges ásványvizet venni :) Hasonló a csatározás a kakaóporon: ha én kalácsot eszem (havonta egyszer-kétszer), akkor nem tudom kakaó nélkül megenni. Zoli szerint viszont felesleges a kakaópor és a gyerekek igyanak üres tejet...
Nem akartam mondani drága uramnak, hogy érkezése előtt nem kakaó-kalács volt a reggelijük, hanem kenyér és tej vagy tej és chocapic vagy tej és sütemény és ő vezette be, majd most már felelős szülőként ő akarja elvenni tőlük :)))

2010. augusztus 12., csütörtök

3. nap Tihany és foci

A harmadik napot kipihenten és lelkesen kezdtük, így hát új barátainkkal nekivágtunk tihanyi kalandunknak. Az első sokk a révnél ért, hogy hiába igyekeztünk, mégis akkora tömeg állt sorba, mintha nem lenne baromira drága a rév, a második sokk az volt, amikor kiderült, hogy csak oda 2700 Ft lesz a kb. 8 perces utazás. No mindegy, a sorból kiállni nem lehetett volna, meg nem is akartuk, így felgurultunk a kompra, mint két évvel korábban, amikor Pannimacival a pocakban keltem át a Balatonon, amikor unokatesómékat látogattuk meg.
Tihanyban nehezen találtunk parkolót, viszont nagyon jót sétáltunk. Megnéztük, és minden tele van kínai gagyi hajómodellnek nevezett valamivel 490 Ft-tól 2000 Ft-ig, majd ezen a piackutatáson "fellelkesülve" a tihanyi apátsághoz indultunk. Útközben nagyon sok szépet láttunk, majdnem bementünk egy tájházba, de aztán csak nem sikerült odakeverednünk. Fagyiztunk, de valahogy kiskoromban sokkal jobban ízlett itt a fagyi. Az apátságba nem tudtunk bemenni, mert azért csak nem akartunk közel 5000 Ft-ot kifizetni, hogy aztán a Gyerekek tömegesen unatkozzanak vagy romboljanak a sok érdekes látnivaló között. Helyette sziklát másztak és hagyták, hogy Gege (új barátaink kicsi fia) lebirkózza őket :)))

Hát Tihany ennyi volt, hazaúton a büféből vettünk hamit (hamburger, sült krumpli, stb.) miután hazaértünk ismét nagy medencézés következett. Időközben Olivér bakonysárkányi haverja elutazott, így a család nekivágott a nagy focipálya felfedezésnek :)

Olki irányításának köszönhetően tettünk egy hegymenetes kanyart, de végül odataláltunk és rádöbbentem, hogy a fiam tényleg imád vetődni és én meg imádok focizni :)))
Hazafele cukrászdában ettünk, ami mindössze 2000 Ft-ba került, pedig volt somlói galuska, fejenként 2-3 süti, stb.
Otthon a Fiúk a Lányokkal Hoteleztek, amíg mi Apuval elaltattuk édes kismackónkat.
Véget ért a harmadik nap is...

2010. augusztus 11., szerda

Balatonföldvár négy gyerekkel 2. rész - Új Barátok

Eljött hát a második napunk, ami szépen indult, hiszen békésen megreggeliztünk, majd megismerkedtünk néhány lakótárssal. Köztük voltak későbbi barátaink is, egy velünk egy korú házaspár Pannival egy korú kisfiúval. Amúgy is kedvesek voltak, de miután megkérdeztem tőlük, hogy nem ébredtek-e fel a mi éjszakai életünkre, megnyugtattak, hogy nem nagyon és nincs gond és megértik, stb. tehát még inkább jó benyomást tettek ránk. Aztán szó szót követett és megbeszéltük, hogy együtt fogunk programokat csinálni. Ajánlottak egy jó strandot, ahol összefutottunk velük, majd némi kommunikációs csavar folytán ott hagytuk szegények vödrét és lapátját., amit Pannimacinak adtak kölcsön. Viszont nagyon jót ettünk a parti büfében. A gyerekeknek kicsit kicsi volt a gyerekmenü, viszont mi felnőttek kiadós kaját kaptunk és még finom is volt. Ami nagyon tetszett, az a 30 forintos szóda volt, amiből kancsóval kérhettünk egy litert. kicsit Olaszországot idézte, annyira gusztusos volt az egyszerű olcsó szóda a kancsóban. A Gyerekek persze mindenféle üdítőt ittak, de hát nyaralni mentünk, így megengedtük nekik. 

Majdnem elfelejtettem! Mivel Apucink papucsát itthon hagytuk (jeee, ez nem az én hibám volt, hiszen csak nem szedhetem le a lábáról, amíg el nem indulunk:)))), vettünk neki egyet a zöldsége és Csutak bútor közötti kis kipakolós helyen:)))
Egy körül visszamentünk a szállásra, mert beígérték a vihart, ami meg is érkezett hamarosan. Ahogy mentünk az autó felé, már cseperegett az eső, mire beszálltunk, már zuhogott. Pannikánk pedig elaludt közben, így elmentünk felfedezni a  sportpályát, amire Olki nagyon vágyott, hiszen focizni akart. Végül nem találtuk meg, de nem is volt gond, mert egy Bakonysárkányról érkezett fiúval jóba lettek és ketten elmentek focizni. A délután sétálással és játékkal telt, azt hiszem kicsit pihentünk is Férjurammal, mert Pannika a kocsiban alvás után is tovább szundizott az ágyikójában :)))
Az este már egész jól sikerült lerakni a Gyerekeket, így feltöltődve várt ránk a szerdai nap, ami elég sok izgalommal és történéssel telt...

Balatonföldvár négy gyerekkel 1. rész

Hétfőn még, mielőtt elindultunk, le kellett rendeznem néhány utolsó simítást a munkában, néhány telefon és email is elintézésre került - munkahelyi magyarsággal szólva (brrr. kiráz a hideg), Zoli is elvitte az üvegeit és végül csodák csodájára ebéd után elindultunk. Út közben bejött két megrendelés, nem is kicsik, de azért csak odaértünk Balatonföldvárra másfél óra autókázás után.
A hely a szokásos volt, de most fönt kaptunk két egymás melletti szobát, az üdülő egyébként csendes és kihalt volt (utolsó szép nap volt a héten, mert mindenki a Balatonban fürdött :))
Kipakoltunk, persze én hülye! bekapcsolva hagytam a munkahelyi telefonomat és persze, hogy felhívtak, de szerencsére az egyik legkedvesebb kolléganőm, így nem kaptam idegrohamot azonnal, csak amikor felfogtam az átadott infót. Végül erőt vettem magamon és elfelejtettem, amit mondott (ehhez kellett persze egy kétórás depressziós beszélgetés az éjszaka közepén a drága férjemmel).
A kipakolás után azonnal a medencézés következett, amit mindannyian élveztünk, én asszem akkor fürödtem utoljára :), majd elmentünk vadászni az Intersparba. Vettünk vacsorára és reggelire valót, majd vacsiztunk és letettem Macit aludni, gondolván, hogy ami otthon megy, azzal itt sem lesz gond. Persze hogy nem volt hajlandó elaludni és közben lakótársaink az alsó szintről elkezdtek olajban sütni valamit, aminek a csodás illata mind felszállt hozzánk, amitől persze kemény hányingerem támadt. Pannikát sehogy sem tudtam elaltatni, sőt a szokatlan helyzettől olyan állapotba került, hogy lementem és kijelentettem, hogy holnap reggel vonattal hazamegyünk, mert ezt nekem nincs kedvem nyaralás címszó alatt végigcsinálni.
Azért két óra kemény küzdelem után csak elaludt szegénykém, miközben már tesói is mind kidőltek, a szobát is sikerült kiszellőztetni és végül mi is elaludtunk. Hajnali háromkor azonban bekapcsolt a Kismackó vekkere és éktelen üvöltésbe kezdett, biztos felriadt, hogy nem otthon van :( Bevettem magunk közé és ott újra elszundított, de én már nem tudtam, így felültem a székre és gondolkoztam (Mackó közben letúrt persze az ágyról...). Erre persze szegény Zoli is felébredt, majd a már említett mély interjú nyomán csak kiderült, hogy a legnagyobb bajom a munkával van és vagy kikapcsolom a dolgot, vagy tönkreteszem mindenki nyaralását.
Innentől kezdve, kb. fél hat lehetett, csodálatosan aludtunk reggel fél tízig!!!!
Hát így telt az első napunk :)

2010. augusztus 2., hétfő

Mindjárt indulunk!!! - kreatív hobbi akció, patchwork honlap, türelemüveg, stb.


Tegnap nagyon hatékony napunk volt, Zoli befejezett néhány üveget, én befejeztem a nagy Hobbytermék kiárusítást, már jött is 12 rendelés este 10 óta :))) Be is pakoltam 6 embernek egy hétre a ruhát, takarítottunk is, hogy tiszta szép otthonunkra jöjjünk haza, de még így is maradt mára elintézni való bőségesen!!! Azonban a nap végén megkaptuk jutalmunkat: este fél tízkor a Doktor Szöszi és a hobbytermék kiárusítás között félúton hívott Olki, hogy már Magyarországon vannak és nem sokára megérkeznek!!! Annyira örültem neki, Apu is mondta, hogy pont abban a pillanatban gondolt Olkira, hogy lemarad az indulás előtti izgalmakról és mennyire hiányzik. De hát végeredményben hazaért időben és - bár a bepakolásból részben kimaradt - az utazásból és az izgalmakból nem marad ki!!!
A patchwork honlapot nem sikerült elindítani, így az majd hazajövetel utánra marad, de én mosom kezeimet, a Dávid nem csinálta meg véglegesre a dolgokat.
Azért még persze van elintéznivaló, most raktam csak ki a patchwork-riportot, rájöttem, hogy mivel anonimra állítottam a hírlevélküldést, valszeg nem kapom meg a leiratkozós emileket (Zoli címével teszteltem), úgyhogy majd lesz anyázás, ha valakinek nem sikerül leiratkoznia, stb.
Mindegy, ezek a gondok már csak nyaralás utánra maradnak és én addig elfelejtem zűrzavaros életünket és élvezem a gyerekek és férjem társaságát...
Ja, és még be is kell vásárolni a DM-ben ebéd előtt, hogy ebéd után nyugodtan indulhassunk :))))
Most egy hétre elbúcsúzom, vár Balatonföldvár, ahol Pannimacival a pocakban voltam utoljára...

2010. augusztus 1., vasárnap

Megnyugtató számok :)))

31 éves vagyok, eddig kb.375 hónapot éltem a születésemtől fogva. Ebből a 375 hónapból 43 hónapot töltöttem terhességgel, azaz életem 11-12%-át. Szoptatással kb. 44 hónapot, ami szintén kb. 11-12%-a az életemnek, azaz összesen 23-24%-át az életemnek, azaz több mint 7 évet!!! terhességgel vagy szoptatással töltöttem.
Nem alvós hónapjaim száma pedig ha gyerekenként 24 hónapot számítok, akkor kb. 92 hónapot nem aludtam normálisan az életem során, ami szintén több mint 7 év, azaz eddigi életem több mint egynegyedében rosszul aludtam, ergo legalább kétszer egy éjjel felkeltem és szolgáltam és védtem.
A számok azért megnyugtatóak, mert így kicsit jogosabbnak érzem, hogy néha kiakadok a nemalvástól és a fáradtságtól :)))
Egyébként tudom, hogy ezek a számok semmik azokéhoz képest, akik sokkal több gyereket vállalnak és sokkal tovább szoptatnak. Minden elismerésem azoké az Anyáké, akik békésen, nyugodtan és derűsen tudják átvészelni a nem alvás, a folyamatos teljesítéskényszer és teljesítés és a rengeteg testi változás, súlyingadozás, hormonális zűrzavar világát, ami nálam mondjuk teljesen együtt jár az Anyasággal.
Na magvas gondolatokból elég egy időre, remélem legközlebb már a nyaralás izgalmait fogom ecsetelni :)