Pannika új hisztikorszakba lépett - akaratok ha találkoznak

Borzalom, 20 perce ébren van, sír, sikoltozik, dühös, semmit nem hallgat meg, ha hozzá szólok, még jobban hisztizik. Nem szólok hozzá, sarokba állítottam és ott dühöng, de meg sem próbál kijönni. Kifejezetten dühös és mérges és gyűlöl engem, amiért... fogalmam sincs miért. Voltunk ma játszón, jót szundikáltunk, finomat ettünk, barátnőkként feküdtünk le aludni, csak engem munka miatt hívtak és ezért felkeltem, utána pedig megjöttek a fiúk és már nem bújhattam vissza hozzá... lehet, ezért haragudott meg, hogy az idillt megszakítottam.

Sajnos szinte biztos, hogy beteg lesz és én fáradt vagyok és alig vagyok túl a betegségen és túl jó volt Sárváron a gyerekek nélkül a Férjemmel, aki azóta egyfolytában hiányzik. Nem akarom ezt a kétlaki életet élni, hogy ő Kovácsiban én meg itthon a gyerekekkel és csak hétvégén vagyunk együtt! Most megint böjtölhetünk, hogy legyenek jó napjaink együtt a távoli, nagyon távoli jövőben.

De vissza a Pannikára. Most adtam neki Halixol-t, mert picit letapadtnak hallom a köhögését, remélem hasznos lesz. Csak sajnos most még annyira tüskéshátú a nagylány, hogy nem volt hajlandó bevenni, és egy részét kiköpte. Még jó, hogy kétszer annyit készítettem be, mint amennyit be kellett adnom :)
Szerintem nincs fárasztóbb, nehezebb, kimerítőbb, lélekölőbb és gyűlöletesebb, mint amikor ellentétes akaratok találkoznak. Akár gyerek-gyerek vita van, akár velem szemben vagy Zolival szemben megy a csata, belőlem többet kivesz, mintha dolgoznék egész nap. Egy-egy konfliktus után (mégha egyszemélyes konfliktusról is van szó) úgy érzem, mintha átment volna rajtam egy dementor-csapat. Kell pár perc (néha óra!), mire a kiszikkadt, tehetetlen, síróskedvű Boriból újra életerős, mindent megoldó Anyuka tudok lenni. Nem szeretném, de a konfliktusok szinte fizikai fájdalmat okoznak nekem, egy síró gyerekhangtól szinte hányingerem van, annyira beleremeg mindenem belül, ha vita vagy hangos szó hallatszik a környezetemben, bekapcsol a menekülő és a védelmező ösztön egyszerre és borzalmas önuralomra van szükségem, hogy uralni tudjam a helyzetet, békét tudjak teremteni, a szeretetet tudjam segítségül hívni az arrogancia és agresszió helyett. Életem legnehezebb feladata elviselni és megoldani ezeket a helyzeteket. A munka, figyelem, gondoskodás mind semmi ehhez képest!

Pannika most békén ül és Baby TV-t néz, pedig be akartam tlitani a tévézést és már második napja nem kapcsoltam be napközben, de egy beteg nyűgös manóval mit lehet tenni? Megyek, odaülök hozzá és megpuszilgatom, ha hagyja :)

Sávári kirándulás

Ez a kirándulás volt életem legszebb élménye. Nagyon a hatása alatt vagyok és annyira bensőséges volt az egész, hogy most a boldogság oldalától el is tekintek, inkább leírom, miket csináltunk Sárváron és környékén ezen a csodálatos októberi hétvégén. A kiruccanást a férjem a születésnapjára kapta tőlem, hogy végre pihenhessen is, ne csak a munka legyen a számára és a gyerekek (és persze ez számomra legalább akkora ajándék volt).

Pénteken egy kis Apeh-ügyintézéssel indult a reggel, de ez már megszokott nálunk, majd koradélután végül útnak indultunk Sárvárra. Nagyon szép útvonalon mentünk, magával ragadt a táj, ahogy nyugat fele haladtunk, az egyre rendezettebb útszakaszok, városkák mutatták, hogy jó fele vagyunk. Délután fél hat körül érkeztünk meg, átvettük a szobánkat a Hotel Arborétumban, majd nekiindultunk vacsorát keresni. Étterembe szerettünk volna menni, de nem voltak olyan igazán hívogató helyek sehol sem, ezért mentünk egy jó nagy kört Sárváron, mire visszaértünk ahhoz a helyhez, amit elsőre is már láttunk, de nem találtunk elég hívogatónak. Betértünk tehát a Bassiana-ba, ahol nagyon finomat vacsoráztunk, erős budapesti árakon, de teljesen elégedetten. Ez volt a desszert:

Ezután visszamentünk a  szállodába és megterveztük a következő napunkat. Egy 10 órás alvás után frissen jól megreggeliztünk és útnak indultunk. Biciklivel. Ez számomra elég nagy kihívást jelentett, de végül nem is volt semmi probléma azt leszámítva, hogy nehézkesen ment a járás közvetlenül a biciklizés után. A Rába-töltés felé mentünk, de észerevettünk egy gyönyörűen kiépített biciklis utat, ezért inkább arramentünk. Ez elvitt a csónakázó tóhoz, majd egy parkba. Útközben rábukkantunk egy kis temetőre is:

A csónakázó tó és a park tele volt gyerekekkel, halacskákkal, sétáló szerelmesekkel, pihenni vágyó nyugdíjasokkal, csupa vidám és nyugodt emberrel :)

Itt megnéztük a halcskákat, átmentünk egy csomó szép hídon, ami a parkban található kis vizek felett vezetett át. MInden olyan rendezett és szép volt, sehol egy kutyagumi, szemét, semmi, ami megzavart volna. A parkból kijutva egy szép kertvárosi területre érkeztünk, ami visszavezetett a főútra, így újra elindultunka  Rába partjára. A Rábatöltést ajánlotta nekünk az egyik kedves recepciós lány, mint kiváló biciklis útvonalat. Igaza volt!

Mesebeli tájon bicikliztünk keresztül!

Itt piknikeztünk, a hotelben kaptunk egy úti batyut: Hotel Arborétumos háti zsákban kekszeket és innivalót. Emellé mi is vittünk egy kis finomságot:)))

Csodálatos néhány órát töltöttünk itt a külvilágtól elzárva, csak a vízen kenuzó néhány embert láttuk. Vittünk plédet, de olyan meleg volt, hogy a napocska helyett az árnyékot választottuk és miénk volt a világ!

De itt még nem ért véget a nap, a további út is gyönyörű volt, elmentünk egy csinos lovarda mellett, majd egy kis erdős szakasz következett és végül kijutottunk ismét a főútra, ahonnan már hamar hazaértünk.

A szállodából egyenesen a strandra mentünk, amit 2010-ben újítottak fel. A szállíodai csomaghoz járt két darab ingyenes belépő, így nme kellett az 2500 ft/fős belépőjegyet sem kifizetni. A strandon október ide vagy oda, napoztunk is és a 24 fokos vízbe is bementünk! Persze a kedvenc a hullámmedence és a termál-medence volt. Ott áztattuk magunkat a legtöbbet :)

Érdekes volt, mert koedukált öltöző volt, kis, próbafülke szerű öltözőkkel, de az öltözőszekrények közösen voltak mindenkinek. Kaptunk egy kis "karórát", amit leolvastatva megtudtuk, melyik a mi szekrényünk, majd azzal tudtuk kinyitni is. Amikor mentünk nem kellett öltözködnünk, mert fóürdőruhában voltunk, de a fürdés végeztével már kellett:)

Nagyon sok szórakozási lehetőség volt, voltak benti csúszdák, kinti csúszdák, volt nagy hordó, ami időnként megtelt vízzel a lent lévőket jól nyakon öntötte, a hullám medencében volt forgó rész, masszázs rész, locsolós rész! Rengeteget gondoltunk a Gyerekekre, hogy ezt mennyire élveznék! De így kettesben is csodálatos volt, csak így a forró vízben beszélgetés és összebújás jelentette az időtöltést, nem a gyerekekkel való ugrálás és persze a folyamatos figyelés, hogy hol vannak, mit csinálnak :)

Este 8 körül értünk vissza a hotelbe, ahol szégyen szemre pizzát kívántunk ágyban fiogyasztani, így a recepción rendetülnk pizzát :) Én megittam mellé egy pici pezsgőt, Zoli Bailey's-t :)

Vasárnapő korán keltünk, mert elég sokmindent elterveztünk, mielőtt még vissza kellene térnünk a rohanó hétköznapokba. Bőséges reggeli (szintén a szobához járt) után összepakoltunk, kifizettük a pizzát, minibárt és idegenforgalmi adót és nekivágtunk az útnak.

Előtte azért lefényképzetük a közös álmunkat, ami egy ilyen házikó valahol, de leginkább Nagykovácsiban:

Azért nem hagyhattuk el Sárvárt a Nádasdy vár nélkül. Végignéztük a huszár-kiállítást és amellett, hogy meglepő dolgokat láttunk, pár jó ötletem is támadt. Az egyik pl.:, hogy milyen jól jönne nekem egy ilyen íróasztal:

Egyrészt zárható, másrészt tele van kis fiókokkal és szintén zárható szekrénykékkel. Egyrészt nme porosodnának a cuaaim olyan könnyen, másrészt nem vinnének el mindent a gyerekek, ami színes és vonzó a számukra. Megtalálnám a tollaimat, minden ott lenne, ahol hagytam.

A másik ami megtetszett, a díszteremben lvő 12 személyes asztal sdzékekkel. Igebn, egy ilyesmire is szükségem lenne, elférnének a Gáborék és Dávidék is, Juliék, Margó néniék, lehetne nagy családi összejöveteleket szervezni! Csodás lenne! Ezen aképen csak kis részlete látszik,d e az magáért beszél :)

A Gyerekekre itt is folyamatosan gondoltnk. Amellett, hogy miket tehetnének tönkre egy mozdulattal, azért arra is gondoltunk, mennyire tetszene nekik ez a sok hiszár fegyver, a szabadságharcos emlékek, a ruhák, a dob, stb. Vilikének fotóztunk is néhányat. De persze ennek volt a legnagyobb sikere:

Mickeyegér Mami :)

Sárvárt elhagyva az első utunk Jákra vezetett, Szombathely felé indultunk. Zoli évekkel az előtt járt már arra, de én amióta az eszemet tudom (nem olyan rég óta tartom számon, hogy mit látok, bár sok mindent nézek!), nem jártam ott.

A templomon belül nagyon olcsón lehetett kapni Katolikus gyereknaptárat, majdnem vettem is a gyerekeknek, annyira megtetszettek! Gyújtottunk mécsest a Nagyszüleinknek, megérintettük a többszáz éves köveket, próbáltuk kitalálni, vajon melyik mikorból való.

Ják után Kőszeg következett. Kőszegen postamúzeumot néztünk, a vár belseje épp felújítás alatt áll, de a főtéren viszont valamilyen verseny volt, ami elég jó hangulatot teremtett. A főtéren egy jót ebáédeltünk a Portré Étteremben, majd indultunk hazafelé, Fertőd érintésével.

Fertődön kiábrándító volt, hogy csak fizető parkoló volt a környéken illetve, hogy csak csoportosan lehetett bemenni a kastélyba (2000 Ft/fő!!!) + nem lehetett semmi ajándéktárgyat venni (színvonalasat), csak kínai szarokat meg paprikát. Szép kis benyomásuk lehet a külföldieknek Fertőd által kis hazánkról. Hát ez van, Sárvár azért büszke lehet magára :)