2011. június 30., csütörtök

Pannikám életem drágaságom :)

Pannika és a Vilike megnézték a Némó nyomábant. Pannikának nagyon tetszett, ezért meg kell nézni még egyszer. Megkérdeztük tőle, hogy mire emlékszik a filmből, erre elkezdte mondani: "Odament a Nagy Árokhoz Némó. Nagyon veszélyes."  Annyira okos és olyan ügyesen látja a dolgokat... Nagyon-nagyon rettenetesen büszke vagyok Rá :)

2011. június 21., kedd

Változás kell! - egy önző ember vallomása

Lassan négy éve szinte minden nap eljutok ide, hogy VÁLTOZÁS KELL! Akármit hoz az élet, érzem, hogy ez még nem az, ami nekem kell. Van gyönyörű kislányom a csodálatos 3 fiúka mellé, de még mindig azt érzem, nem ez életem csúcsa. Volt egy szuper állásom, stabil munkahelyem, tele sikerekkel, csak épp nem elég pénzzel és olyan demoralizáló/igazságtalan körülményíekkel, amitől most is gyomorgörcsöm van. Persze lehet, hogy a gyomorgörcsöt inkább az okozta, hogy itthonról csináltam, a háztartás és a család fogságában. Már nem tudom.
Most ugyanígy érzek. Van egy szuper vállalkozásunk, de úgy érzem, változtatni kell, mert hiába a szuper ötlet, a Zoli már alig látja a Pankát, át is csatolt rám az édes kislány rendesen, mert az apukája egész nap dolgozik, egész este dolgozik, a pénz viszont nem elég, csak a küzködés van napról-napra, mert a vállalkozásban nem kapjuk meg hó elején a fizetést. Két hétköznapi pihenőt 3,5 nap embertelen munka előz meg. De ha nem, akkor minimum 6 napos egy hét. Utálom!
Aztán még ott van neki a türelemüveg is, mert azt is csak ő tudja csinálni. És már a türelemüvegezés is szinte teher. Hát normális dolog ez? Ebben az életben, amit most élünk, nekem is teher minden. A Gyereknevelésben nem tudom kiélni magam, mert sok minden egyéb között a saját cégünk adminisztrációját végzem vagy vásznat vágok vagy levelezek vagy a honlapot bővítem, de mindezzel csak azt érem el, hogy még kevesebbet látom a  férjem.
A munkában (saját projektek) nem tudom kiélni magam, mert a Gyerekek összevesznek a fejem felett és én már szinte minden nap sírok, hogy hát milyen anya vagyok én, hogy nem életem kincseire figyelek, hanem a kurva gépet lesem egész nap, mintha csodára várnék tőle? Nyugtatom magam, hogy csak azért, hogy végre tényleg megadhassuk a Gyerekeknek és magunknak is mindazt, ami jár. De közben tudom az agyam hátsó sarkában, hogy nagy szart! Én a gépemtől várom a változást, a kirobbanást, hogy jön egy email, ami megváltoztatja az általam elfuserált béna életemet.  
Mint nő? Hát erről jobb nem beszélni. Utoljára akkor voltam elégedett magammal, amikor megismertem a férjemet. Aztán jöttek a közös evészetek, majd a méhen kívüli, majd Édes Panniangyalka és ugyanott tartok, mint 4,5 éve, hogy tudom, változás kell. Utálatos dolog ez, és annyi minden húz vissza, hogy néha elfelejtkezem arról, milyen jó is a mozgás, milyen jó is, ha nincs annyi kaja a gyomrodban, hogy alig tudod felvonszolni magad a lépcsőn, hanem keveset eszel és az étkezés valóban energiát ad, nem elvesz.
Tehát változtatni kell. Viszont a Férjem nem akarja a változást, nem mer belevágni a nagyobb változásba. Ettől olyan szintű idegesség jön rám, hogy kedvem lenne elmenni innen most azonnal egy másik országba és vissza se nézni, elfelejteni a béklyókkal teli jelenlegi életemet és csak a gyerekeknek és magamnak élni. Ehelyett veszekszem és kiabálok, ha pihentebb vagyok, érvelek. Sikertelenül.
Tehát változás kell minden fronton, lakás, munka, családi élet, egészség. Fel kell pörögnöm, lelkesednem kell, irányítanom kell a dolgok menetét. De nem megy. Én nem vagyok csapatjátékos. Én önző vagyok, egyedül akarom kitervelni és véghez vinni a változásokat. Én nem tűrök kompromisszumot, én, én és csakis én számítok. Önző ember hatalmas lelkiismeret furdalással?

2011. június 19., vasárnap

Várom a nyarat a Gyerekekkel!!!!!!!!!

Úgy tűnik, kemény nyarunk lesz idén is, tele programokkal, külön gyerekenként és közösen is. A családi programokról csak azt tudjuk, hogy most nem megyünk nyaralni, mert az idei nyár a munkáról fog szólni, de egy-egy napot "kiveszünk" majd és lelépünk a Balcsira vonattal vagy elmegyünk állatkertbe vagy bárhova, csak kimozduljunk.
A kertben már felállítottuk a kisebbik medencét, de persze most itt az esős idő. Ezen felül készülök lélekben a nagy nyári sétákra a fagyizóba, a szomszéd hegyre, a lenti fagyizóba, a különböző kis kiruccanásokra, hogy azért ne egyen meg az unalom minket idehaza :)
Ezen felül munkák is várnak rám, három projekt fut egyszerre, mindhármat már alig várom és mindezt négy édes gyerkőccel fogom végigvinni :)
A Fiúknak, úgy néz ki, hogy egyszerre lesz az úszótáboruk, így lesz egy hét, amikor csak Pannibaba lesz itthon, remélem akkor kevesebb megrendelés és munka fog ránk várni, hogy kihasználhassuk a nyugalmat. Bár nekem is nagy ajándék az az öt nyugis nap, amikor nem kell gyerekekért szaladgálni és csak a kislányomra kell figyelnem:)))
A Fiúk ezen felül még mennek evezős táborba, a Gábor találta nekik és ő fogja vinni is őket, juhhé! A Vilikének július első hetéig ovi van, ő biztosan nem fog unatkozni, igyekezni fogok időben hazahozni majd, hogy ő is érezhesse a megváltozott világot így nyáron.
Úgy tervezem sokat fogok sütni-főzni, gyümölcsöt darabolni, limonádét hűteni és sokat fogok játszani a gyerekekkel. Félek, ez az utolsó laza nyaram, a következő már tényleg munka, építkezés, költözés és pörgés jegyében fog telni. Ez az utolsó nyaram, amikor Olki még csak 13, Leó még csak 9, Vilike még ovis, Panka pedig még nem ovis korú. Ki akarom használni és élvezni szeretném minden percét. Készülök rá, és várom.

2011. június 18., szombat

Sobri Jóska Kalandpark

Nagyon kemény egy hetünk volt, tele volt a Zoli megrendeléssel, mind határidős, sürgős, mellesleg csak két napja volt rá a Pünkösd hétfő miatt. De! Sikerült kiszórnunk mindent időben, nem volt csúszás, kapkodás, csak hajnali fél egyig dolgozás, majd csütörtökön még kiszállítás és csomagolás. Ennek eredményeképpen csak kettőkor tudtunk elindulni a gyerekek nyárnyitó meglepetésére, amit a Nagyi talált nekünk :)))

A Bakonyi Sobri Jóska kalandparkba mentünk a Gyerekekkel úgy, hogy azt mondtuk nekik, hogy egy kiállítás megnyitóra kell mennünk, ahol Apu türelemüvegeit állítják ki. Szegények itthon akartak maradni, de mi kierőszakoltuk, hogy jöjjenek :) Titokban pakoltam a ruhákat, kiszedtem belőlük, melyik a kedvenc úszónadrágjuk, a kaját is titkosszolgálati módszerekkel csempésztem be a hátizsákba, de végül csak elkészültem mindennel, úgy, hogy tiltakoztak az induláskor is, hogy nem akarnak jönni :)

Olivér saját bevallása szerint sejtette, hogy megint meglepetés kirándulásra készülünk (l. Prága 3 éve), mivel nálunk volt a bőrönd, amire azt mondtuk, hogy a türelemüvegek szállítására hoztuk magunkkal :D
Odafele menet persze volt egy kis elintézni valónk, meg megálltunk mekizni is - a Gyerekek nagy örömére -, de fél hat körül megérkeztünk a Sobri Jóska kalandparkba.
Ahogy közeledtünk, éreztem, hogy valami mesebeli helyet talált nekünk a Nagyi. Az egész egy völgyben található, egy gyönyörűen rendezett tó mellett.

A tó mentén mindenfelé különböző játékok és ügyességi szórakoztató eszközök találhatók. Sok közöttük teljesen ingyenes, ennek megfelelően a Gyerekek azonnal ki is próbálták. Szuperek a vízi játékok, az akadálypályák, a tutajok, a tó közepén található sziget, ahova nem csak tutajon, de hídon is át lehet jutni. Van egy csodálatos mesebeli játszótér ötletes fajátékokkal és van egy fűzfa labirintus is! Komolyan, fűzfák vannak úgy ültetve és kötelekkel rendezve, "fonva", hogy egy komplett kis labirintust adjanak ki.
Tehát első nap ezeket az ingyenes lehetőségeket próbáltuk ki.
kis tutaj, amin három gyerek fér el kb.
nagy vízi akadálypálya, itt 140 cm-es a víz
kicsi vízi akadálypálya, itt 1 méteres a víz

A szállás nagyon szuper volt, egy ötágyas + 1 pótágyas apartmanban laktunk, egy éjszaka 15 ezer forint volt, de tényleg nagyon kényelmes és szép volt. A fürdőszoba is és a konyha is kifejezetten kellemes meglepetés volt. Az éjszaka nagyon jól telt, a kinti nagy meleg ellenére bent kifejezetten jó volt a hőmérséklet, egy kicsi családi tv-zés után már aludtunk is fél hétig, amikor Pankának kipattant a szeme :)

9-ig kellett elhagyni a szállást, így elég gyorsan összepakoltam, megreggeliztünk és kiköltöztünk az autóba, hogy felfedezzük a park fizetős játékait. Nagyinak köszönhetően volt helyből 20 sobri bankónk, amit el is kezdtünk felhasználni :)
A vízi dodzsem nagyon bejött az egész családnak:


Emellett volt a hófánk pálya, ami szintén nagyon jó volt. Volt két száraz pálya és egy vízbe érkezős, a fiúk persze mindegyiket kipróbálták, 1 bankóért hármat csúszhattak. Vilikének azonban szálka ment a lábába, amitől teljesen elkeseredett, engem pedig felidegesített :( Viszont az álltasimogató és a szálka kiszedése véget vetett a rossz kedvnek :)



Aztán pedig ketté váltunk, mi a Pannival, Leóval és Vilikével elmentünk minivonatozni és fagyizni, Apu az Olkival pedig elment a drótkötélpályára. Az egy szuper dolog lehetett. Volt vagy ötféle pálya, amiket mind végigpróbáltak, átlendültek drótkötélen a tó felett, átmentek függőhídon is a tó fölött és megmásztak ezernyi fát és akadályt és túlélték és jó kis vízhólyagjaik lettek :) Még jó, hogy a Zoli jóelőre betett pár ragtapaszt a zsebébe (a javaslatomra :D).


Mi pedig mindeközben voltunk kisvonatozni, ahol egy ovis csoporttal szálltak fel a gyerekek, így 2 sobribankóért vagy negyed órát vonatoztak 5 perc helyett :)))
A Leó kipróbálta a vízen járó gömböt, amit a Zoli is kipróbált még a nap elején, szerintem a Leó volt az ügyesebb, ő majdnem 5 másodpercig állva tudott maradni benne :))))))

Ettünk finom fagyit is, Carte D'Or fagyi volt és nagyon ízlett, de Panka megunta és nekem adta a sajátját is, így kicsit már sok volt. Ittunk hűtött bodzaszörpöt, beültünk a hajócskába, Vilike végigment a nagy vízi akadálypályán, majd zárásként mehettek egyet (Vilike kettőt) az elektromos quadon is. Vilinek ez volt a kedvence :)


A Pannika pedig elszundított az ölemben. Olyan édes volt, éreztem, ahogy csúszik ki a karomból, mert már nem tartja magát, ezért megkértem a Leót, hogy ő hozza a háti zsákot és eldindultunk Apuciék keresésére. Szerencsére amikor odaértünk a drótkötélpályához, pont ott voltak és le is telepdtünk ott, amíg végeztek (másfél órát szundított a Macilány), Vilike kijárta a bébipályát (ingyen, biztosítókötél és sisak nélkül). Amikor végeztek, kiderült, hogy még maradt 8 sobribankónk, ezért a fiúk még mehettek dodzsemezni és hófánkozni, majd a Panka vonatozott egyet és búcsúzóul egy családi tutajozást csaptunk.

Így ért véget a napunk és öt körül hazaindultunk. Csodálatos élmény volt, de még érezzük ma is az izmainkat :)))

2011. június 8., szerda

Zöld Pardonban jártam...

Azok kedvéért, akik nem olvasták a Facebook-on, itt is leírom, milyen tanulságos estém volt a Zöld Pardonban nem olyan régen :)
Tanulságok:
1. a mai tinik (iskolaszezonban) 23 órakor kezdik a bulizást - ez azért rémisztett meg, mert Olivér lassan ebbe a korba lép és én előre rettegek illetve arra gondoltam, hogy ha ennyi szülő nem bírja visszatartani a gyerekét, hiszen holnap iskola van, akkor valószínűleg nekem sem fog olyan könnyen menni...
2. öreg vagyok már a bulizáshoz és túl sok a gyerekem - hajnali egyre értem haza (4 sört ittam, finomat) és fél hétkor már ébreszteni kellett az iskolás gyerekeket, reggelit kellett nekik adni, csomagolni kellett nekik és nyolcra már oviban voltunk, stb. és én fél kilenckor már a délutáni szundikálásról álmodoztam Pankával és arról, hogy nem fáj a fejem... rosszabbul bírom az éjszakai életet, mint 4 éve!!!!!!
3. éjszaka végképp ne indulj haza BKV jegy vagy bérlet nélkül, mert minden ajtóban áll egy ellenőr - a Zöld Pardontól az Andor utcáig sétáltam, majd végül hívtam egy taxit, aki két buszjegy áráért hazahozott :))) éljen a TAXI 2000!!! vagy inkább a TAXI1000 :)
4. még csomó mindent észrevettem-megfigyeltem, de nem tudom rendszerezni a gondolataimat - nagyon jól éreztem magam tegnap este, ami a kellemes társaságon kívül a Zöld Pardonnak is köszönhető :)