Tervekkel most mi is van?

Az iskolakezdés és munka beindulása megint csak azt eredményezte, hogy fogalmam sincs, hogyan is állunk a terveinkkel.Most megpróbálok végigmenni:

1. sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
   

   Most aott tartok, hogy n agyon korán elalszom, volt olyan hét, hogy 8-kor leraktuk a gyerekeket és én 9-kor már aludtam, de ennek köszönhetően rendszerint 5 körül már aktív voltam. Nem tudom, ez a követendő út-e nekem, most újra a 10-kor fekvős 6-kor kelős stádiumban vagyok, Zoli meg ahogy keltem, úgy kel, egyébként aludna 10-ig is szerintem :D
2. rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
   Ez szerencsére jól halad, egész elviselhető a rend, kész van a kiskerítés is a kocsibeállíó mellett, idebent is telve vagyok ötletekkel, szerintem nem lesz gond.
3. szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
   Pannika már egyre többször alszik egyedül, de azért még van mi fejlődni, csak ehhez Zolinak kéne elsősorban átalakítania a gondolkodásmódját, mert egyelőre napközben keveset tud Pankával lenni és úgy gondolja ezt együttalvással lehet pótolni. Majd csak belátja, hogy ez nem jó út...
4. szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
   Ez a tétel még mindig borzalmas! mire belejövök valami máűködőképes rendszerbem, megbetegszik valamelyik gyerkőc és borul minden. Pannika 1 hét ovi 1 hét itthon, és egy-egy napot leszámítva senkire nem tudom bízni, ettől pedig frusztrált vagyok, mert dolgozni muszáj!
5. jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
   Ezzel minden oké, ez halad, szépen fejlődünk, ügyeskedünk, szerintem rendben lesz ez a rész
6. Pénzügy
   MInden rendben, nem panaszkodhatok, persze tartalékot még nem képzünk, de fent tudunk tartani egy 6 fős háztartást, nagy házat és egy céget, azt hiszem erre büszke vagyok!
7. ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
   Ezzel apránként haladunk és valóban nincs akadálya ennek a dolgonak, úgy érzem, csak Zoli most a céggel van teljesen elfoglalva.
8. na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
   Valószínűleg tényleg a többszöri 10-10 percekre kell rászoktatnom magam, meg azon is gondolkodtam, hogy majd befogom Nagypapát néha babasétáltatásba, hogy szundikálhassak egy kicsit :)
9. emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
   Így van még mindig!
10. ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
    Teljesen elégedett vagyok ezen a szinten, fejlődünk és fejlődünk!
11. valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom
    Ezt most jegelem, a sokféle autóbaleset, amikről mostanában láhallottam, visszavetették a kedvemet. Túl nagy a kockázat, azt hiszem lelkileg nem vagyok elgé erős ahhoz, hogy elviseljem, hogy a kényelmesebb élet iránti vágyam esetleg bárki halálát okozhatja...

Igen, kiemelt projekt a szénhidrátcsökkentés és a mozgás. Elkezdtem, de a gyerekbetegségek visszavetettek. Nem bírom, hogy nem vagyok a magam ura, mert bármikor jöhet egy gyerek, hogy ez vagy az kell neki. Zoli meg nincs itthon soha... Hogy lehet így tornázni???

Besurrantak hozzánk...

Alig hiszem el, hogy éjszaka besurrantak hozzánk és elloptak tőlünk sok-sok forintot...

A Gyerekek a nagy meleg miatt lent aludtak a nagyszobában és közben egy besurranó tolvaj surrant egyet, fogta Zoli pénztárcáját és elment. A pénzeket, forintot és dollárt elvitt, majd ott hagyta iratostul a tárcát a buszmegállóban. Ezért persze hálásak vagyunk, de a fenébe, hogy miért kellett bejönnie hozzánk és elvinnie a havi "kosztpénz" felének megfelelő összeget? Borzalom és elkeseredettség és a legrosszabb, hgogy mi lett volna, ha a Gyerekek valamelyike felriad és megzavarja a tolvajlást?

Mindegy, örülünk, hogy ennyivel megúsztuk és hogy az iratok megmaradtak, de....

Eredmények 2,5 hónap után

Az elmúlt másfél hónap, amióta nem írtam, aktívan de látványos eredményektől mentesen telt el. A terevink közül mindenben volt előrelépés, a kertet egészen rendbe tettük, itthon egyre nagyobb a rend és a gyerekek is egyre inkább szót fogadnak, Vilike is rengeteget fejlődött, még kedvesebb és egyre kevesebb "fura" dolga van.
Azért pontokba szedve, hogy ne feledjem, miket kell megtennünk:

1. sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
   

   Ennek érdekében ebéd után engedtem magamnak fél óra (nem több és csak akkor, amikor itthon dolgoztam) pihenőt! És már kétszer sikerült el is szundikánom, ami nagyon jót tett a délutáni teljesítményemnek. Ha egyszer lesz alkalmazottunk, kötelezővé fogom tenni az ebéd utáni pihenőt!
2. rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
   
   Egyre sűrűbben takarítok, mármint nem a tűzoltás részt, hanem extrákat, mint ablakpucolás, lépcső felmosás, fürdőszoba vízkőtlenítés, stb.. Beletörődtem, hogy ha nincs is pénzünk még újat venni és a saját ízlésünkre formálni mindent, akkor is tisztaság kell legyen mindenhol, hiába vagyok nyúzott és fáradt 10 napból 5x. És jót tesz a nyúzottságnak is, mert a takarítás egy totálisan pozitív dolog és lelkesít! Persze jobban megy minden, amikor a Gyerekek nincsenek itthon, de ha így megy, hogy folyamatosan minimum két gyerek van a lábam alatt, akkor milyen királyul fog menni, amikor iskola-ovi beindul!
3. szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
   
   Pannika altatása az elsődleges gond, minden "probléma" forrása. Zoli viszonylag későn ér haza, Pannika viszont akkor kezd igazán kivirulni, mert odavan Zoliért és nagyon jókat tudnak együtt játszani. Viszont fél óra arra nem elég, Pannika pedig alvás előtt a lazulás helyett felpörög és olyan izgalomba jön, hogy nem tud elaludni 1 óra alatt sem, Zoli általában 11 órakor szabadul fel, akkor kezd DO-zni kicsit lazításként, majd pedig kettesben is töltünk egy kis időt, ami azt jelenti, hogy nyáron átcsúsztunk a másnapba az elalvással. Ezt nagyon vissza kell csinálni, ezért aug. 21-től 6:30-kor kelünk minden nap, mert aztán szeptember 4-én kezdődik a suli!!! (Azért nme előbb, mert honlap megyek Fertődre zenei táborba Leóval sé valószínűleg Pannikával.)
4. szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
   
   Ez a tétel borzalmas! Alig-alig haladtam ebből a szempontból. Egyre inkább érzem, hogy kéne egy Update pékség a közelbe, vagy vissza kéne állnom a régi lisztre, mert az újból nem kel meg a kenyér, ezért én vagy nem eszem kenyeret, vagy hibázok. De muszáj lesz ezt is rendbe tenni. Ha csak 1 hónapig kibírnám, hogy tornázzak minden másnap, kicserélődnék és beindulna az akítv énem, ami akkor kapcsolt be, amikor Leóval terhes voltam és az utolsó hétig tornáztam. Mondjuk így is jóval aktívabb vagyok, mint voltam, de képes lennék a tornára, sőt igényelném is!
5. jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
   
   Szerintem ebből a szempontból nagyon jó úton vagyunk! Büszke vagyok arra, amit elértünk és szerintem csupa pozitív dolgok állnak még előttünk ezen a téren. Van három nagyon fontos projekt a fejemben, kezdenek kiforrni lassacskán, így nem félek!
6. ez a pénzgondokra is megoldást jelenthet
   
   Így legyen!
7. ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
   
   A kertben már nagyon aktívak vagyunk, az üvegház is működik és fent is elég szépen kezdenek rendeződni a dolgok. Szeretnék még tyűkot tartani, de Zoli nem lelkesedik annyira, mint én... Viszont kitaláltam, hogyan lehet gazdaságosan átalakítani a lenti szintet! Nem kell megcserélni a bejáratot a konyhával, hanem az új fürdőszobát kell a mostani konyha helyére áttenni és a bejáratnál kell kiszedni az oldalfalat, a tusoló helyére egy jó kis beépített szekrény kell, a WC helyére egy láda kell, ahol cipőt tudnak váltani a gyerekek illetve egy táskatároló is kéne, néhány akasztó, festés és előszioba kész is. De ez is még arrébb van, viszont megoldható!
8. na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
   
   Ez könnyű tétel lesz és már folyamatban van :)
9. emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
   
   A már meglévő gyerekekkel is egyre bensőségesebb a kapcsolatunk a nagy kamasztól a lassan-ovis Pannikáig:)
10. ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
    
    Szerintem itt is jó úton haladunk, egyre következetesebben, egyre kevesebb üvöltözéssel és egyre több jó szóval sikerült a Gyerekeket irányítgatni!
11. valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom
    
    Erre a célomra nem is emlékeztem, erre mostmár ott tartok, hogy számolgatom, mennyi idő alatt jöhet össze, lehet, hogy még az idén! A Zoli egy "kerek" háromajtós Corsát szeretne, mert ahhoz van Apukájának egy csomó alkatrésze... Én egy Nissan micra-t néztem ki, de végeredményben ha szépen elmegy nekem még egy 4-5 évig, jöhet bármi :)

Az első hónap eredményei

Hát, terveink megvalósításának első havában ismét a túlélésért küzdöttünk. Azon igyekeztünk, hogy túl legyünk ezen vagy azon. Nálam sokat nyomott a latban, hogy végre kiköltözzön a cég itthonról és elkezdhessem a fészek átalakítását, de természetesen még most sem vagyunk teljesen ki- és beköltözve, az új helyen tegnap óta van víz és egyáltalán vécézési lehetőség, de egyelőre olyan állapotban, hogy az botrány. Aztán a Pannika 10 napig beteg volt, amit továbbadott nekem és Zolinak is. Szegény Zolinak az tette be a kaput, hogy egy hétvégét horgászott, amikor már bújkált benne a betegség, majd hazavezetett, végig huzatban. Eredmény: középfül gyulladás és majd 2 hét csökkentett üzemmód.
Most azon vagyok, hogy túléljem a mai ballagást, amire még a tarisznyákat teljesen össze kell tennem, majd holnaptól végre csak a családomra és a munkára kell koncentrálnom :)
Tehát egy hónap alatt ott tartunk, hogy a cég 60%-osan átköltözött a műhelybe és hogy kezd valamiféle képünk kialakulni arról, hogyan kell csinálni a dolgokat és részben már úgy is csináljuk.

Tervek átalakítása, ötödik-hatodik, idő tényező...

A költözés projekt sajnos nem jött össze. Nem lehet eladni a házat, csak nagyon-nagyon kevés pénzért, amiből a rajta lévő hitel visszafizetése után nem maradna annyi, hogy Anyuéknak egy tisztességes másik házat vagy akár lakást vegyünk. Sőt, a hitel visszafizetése nélkül is csak neccesen jönne ki egy értékálló ingatlan. Ha még végtörlesztés előtt el tudtuk volna adni annyiért, amennyit ajánlottak érte vagy amennyiért hirdetve volt, akkor mehetett volna a dolog. De így nem működik, így most új terveket kovácsolunk.

A Zoli szeretne még két pici babát. Aki ismer, tudja, mit gondolok erről, de ettől még végig kell gondolni mindent. Annyira nehéz azt mondani egy élet lehetőségére, hogy NEM.

Mi változik meg, ha babát kezdek várni és majd ha megszületik?

1. még fáradtabb leszek
2. még nagyobb lesz itthon a rendetlenség
3. még kevesebbet tudok figyelni a fiúkra és Pannikára
4. meghízok még jobban, az egészségem megrendülhet (ha nem vigyázok)
5. a munkámat egyre nehezebben tudom majd elvégezni, és legalább 2-3 hónapig nem fogok tudni dolgozni, mert nem férek oda a pocakomtól, addig valakinek helyettesítenie kell, ami anyagilag kiesést jelent, míg a baba és terhesség plusz kiadást
6. még kevesebb pénzünk lesz még több mindenre
7. többen leszünk az amúgy is kevés helyre
8. éjszaka megint nem tudunk rendesen aludni, kimerülünk, pedig épp csak kezdünk magunkhoz térni
9. újabb életke költözik a házba, ami büszkeség és öröm egyszerre, pillanatok alatt elfeledteti a fáradalmakat és fájdalmakat, bosszúságokat és mindent, ami rossz.
10. aki eddig hülyének nézett, hogy ennyi gyerekünk van, még jobban annak fog.
11. kell nekem egy saját autó és vezetnem kell, mert nem tudom a sok gyerkőcöt intézni busszal.

Én azonban hiszek abban, hogy minden probléma megoldható és megelőzhető és ennek megfelelően próbálok élni is. Ebből következik a logikus kérdés:

Mit lehet tenni a problémák egy részének megelőzésére?

1. sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
2. rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
3. szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
4. szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
5. jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
6. ez a pénzgondokra is megoldást jelenthet
7. ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
8. na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
9. emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
10. ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
11. valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom

Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az IDŐ tényezőt. Mivel 33 éves vagyok, ezért már nincs sok időnk várni arra, hogy még két gyermeket elindítsunk az úton. 40 éves koromra szeretném részben visszakapni a szabadságomat. Ehhez viszont az kell, hogy a legkisebb gyermek is addigra 4 éves legyen, azaz 36 éves koromban meg kellene születnie az utolsó, azaz hatodik gyermekemnek.

Tehát a 35. születésnapom után, azaz 2 év múlva ilyenkor majdhogynem várondósnak kellene lennem a második bébivel. De még az elsővel sem vagyok az! Tehát az idő szorít, ezért kb. fél évet lehet adnunk magunknak arra, hogy a problémák megelőzését sikerre vigyük.

Ha ne adj Isten nem tudok teherbe esni egyszem silány petevezetékemmel (bár Pannika is úgy sikerült), akkor sem hiábavaló rendet teremteni az életünkben. Megértem Zolit, hogy szeretné még párszor átélni azt a csodát, hogy Babánk születik. Én is szeretném, mert valahogy úgy érzem, erre születtem.

Türelem!

Most már aztán nagyon türelmetlen vagyok. Alig bírok magammal, minden nap egy igazi kihívás. Költözni szeretnék, várom, hogy lássam az új otthonom, várom, hogy pakolhassak. Hiába tény, még nehéz felfogni, mert nem látom a jövőt. Minden hónapban néhányszor ránézünk a kiadó nagykovácsi házakra és mindig látunk néhány szépet, ami jó lenne, de mégis akkor lesz valamiből tény, ha már kifizettük a kauciót és elkezdtünk beköltözni. Amikor az első dobozt átvittük és amikor elkezdtük tervezni, hogy hova milyen bútort teszünk. Amikor már kipakoltuk ezt a hatalmas házat, ahol csak gyűlt gyűlt évek hosszú sora alatt a szemét. Mert nagyon sok szemét gyűlt fel abból az elgondolásból, hogy majd jó lesz valamire. A férjem is ilyen, de lassacskán belátja, hogy ez csak egyhez vezet: átláthatatlan kuplerájhoz. Tehát ilye nem lesz. Vagy vatera vagy vöröskereszt vagy kuka.

Könyörtelen leszek a költözéskor is. Ruhák közül csak a hibátlan tartós darabokat visszük át, és persze néhány érzelmi kötődéssel átitatott darabot (pl.: az a hosszú ujjú póló, ami akkor volt Zolin, amikor először feljött hozzám vagy Olki első Prince Oliver body-ja, stb.)

Ha valaki végignéz a mi házunkon, minden eszébe jut, csak a nagy rendszeretet nem. Pedig bennünk hatalmas vágy van egy átlátható és rendes otthonra. Annyira vágyom rá és annyira hiszek benne, hogy olyan lesz az új ház, amilyenre régóta vágyom. Mert bár albérlet lesz, mégis inkább az enyém lesz, mint ez, ahol most lakom. A saját ízlésem szerint fogom berendezni, a saját elképzeléseimet fogom belevinni és csakis kizárólag annyi tárgyat, amennyire tényleg szükség van.

Utálom a sok felesleges kacatot, a játékdömpinget (volt idő, hogy minden hétvégén kaptak új hotwheelseket a gyerekek, mígnem kb 500 lett itthon belőlük), az időhiányt. Át szeretném élni a nyugalmat, az elszigeteltséget, azt, hogy a saját életemet én építem fel a saját ötleteim és módszerem alapján. Szeretném vendégül látni a szüleimet, a Zoli szüleit, a barátaimat a testvéreimet. Szeretném, ha nem haza jönnének hozzám, hanem hozzám jönnének és kíváncsiak lennének ránk és esetleg büszkék. Ez itt, ebben a házban nem valósulhat meg. Nagyon várom és nagyon nem bírok már magammal. Szívem szerint már hozatnám a konténert a sok szemét elszállítására, pakolnám a dobozokat, válogatnék, stb. Hogy miért nem teszem? Nem tudom, lehet, hogy jövő héten elkezdem...

Bölcsi, nem bölcsi?

Megint túl vagyunk egy döntési helyzeten. Mint köztudott, június elején költözünk. Ez mind a hatunknak hatalmas változás és egy egészen új fajta életet fogunk ott élni. Mi felnőttek már nagyon vágyunk arra, hogy több időt tudjunk együtt tölteni és a gyerekeknek is hiányzik a Zoli, de nehéz felkészülni arra, hogy minden szoba más lesz, minden körülmény és minden lehetőség más lesz. Az iskola megváltozik, nem lesznek lent a Nagyiék, akikhez le lehet szaladni enni, így rám is nagyobb munka vár.

Jelentősen csökkentenünk kell a használati tárgyaink számát, mivel kezdetben a mostaninál kisebbe költözünk, bár beleférne egy kényelmesebb, nagyobb lakás is, de erről majd később. Tehát a változás hatalmas és leírhatatlan.

A Pannika pedig bölcsis lett, ami szintén hatalmas változás volt nekünk. Ez nála járt bizonyos tünetekkel:

• babás beszéd
• pelenka éjszakára és néha NAPPAL is bepisilt, amire egy éve nem volt példa!
• cumisüveg
• dührohamok
• haragosság
• éjszakai felsírások, majd egy nyugtató tejecske
• Apukájával alszik el

Ezek a tünetek engem rettentően felzaklattak és úgy éreztem, választás előtt állok: vagy kiveszem a Pankát a bölcsből és megadom neki még ezt a pár hónapot együtt, mielőtt elköltözünk majd oviba megy, vagy bent hagyom és azzal biztosítom neki a nyugalmat. Az is nehezíti az egész bölcsi dolgot, hogy a busztól 10 perc gyalog a bölcsi, két megálló között van, csak egy autónk van, amivel Zoli dolgozik, így ha Panka nyűgös vagy hisztis, a 10 perc 20 perc is lehet tele feszültséggel, haraggal, dühvel, stb. (hiába vagyok én nyugodt, miközben kínlódok vele, Szegénykémet megviseli, nem beszélve arról, ha még esik is az eső vagy mínusz 10 fok van szélviharral...). Reggelente Zoli viszi, de egyrészt sosem érnek oda időben, mert nehéz reggel felkelteni őket, másrészt Panka kötődése bonyolult az Apukájához, ezért mindig sír utána, amitől még jobban szorong, tehát az lenne a jó, ha én vinném, Apu hozná, de reggel akkor nekem ha esik ha fúj, 7-kor el kell indulnom Vilikével és Pankával oviba, majd ovi után a 7:20-as buszt el kell érni, különben elkésünk a reggeliről és várhatunk fél órát. Közben a nagyoknak ennivalót kellene készíteni, reggelit kéne adni, el kéne búcsúzni, stb. Nagyon nehéz és mire eljutok oda 9-kor, hogy kezdhetem a munkát, úgy érzem, hogy nincs bennem erő semmi. Mellesleg semmi garancia arra, hogy ha a Zoli korán megy akkor el tud menni Panniért. Tehát bőven előfordulhat, hogy hiába közdök reggel, mert Zoli úgyis későn jön haza és akkor csak egy plusz terhet (számomra hatalmsat) veszek magamra a semmiért. Szerintem ez sok anyukának ismerős helyzet.

Nehéz döntés volt, mert egyik oldalon állnak:

• a tünetek, amik erőteljes szorongásra utalnak
• a közelgő változás elég nagy törés lesz neki, vajon azzal adom meg neki a nyugalmat, ha mellettem van végig?
• húzós bejutni a bölcsibe akár reggel akár délután
• utolsó időszak, amikor együtt lehetünk
• nagyon nehezen válunk le egymásról
• nagyon nehéz megoldani a bölcsibe vivést és hozást

a másik oldalon viszont az van, amiért már helyből bölcsibe adtam:

• rengeteg a munkám és amellett nem tudom biztosítani neki a nyugalmat
• nem tudom biztosítani a rendszert, a napirendet, még csak rendesen ennivalót sem tudok neki adni
• unatkozik társaság nélkül
• megfutamodás lenne a részemről, ha feladnánk a bölcsit
• következetlen lenne, még jobban összezavarodhatna Angyalhaj

Tehát végülis úgy döntöttünk maradunk, a bölcsiben is mindenki ezt javasolta, de nehéz döntés volt...

Kenyérsütőben sült update kenyér

Hú, de jól sikerült és már másodszor 12 órán belül. A Gyerekek együltő helyükben majdnem megették a 900 grammos kenyeret, magában, felvágott nélkül. Azért remélem megunják, mert így két-három kenyeret be tudnának vágni egy nap :)
A recept egyébként egyszerű 900 grammos kenyér sütéséhez:

• 30 dkg szénhidrát csökkentett liszt
• 15 dkg BL55-ös liszt
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 2 teáskanál vaj
• 1 dl víz
• 1 teáskanál élesztőpor
• 2 teáskanál cukor

Először a tejet, vizet és sót teszem bele, majd rászórom a lisztet, aminek a közepébe kicsi krátert csinálok. Beleszórom az életsztőt, köré a cukrot és az egyik sarokba teszem a vajat. 3 óra 25 perces, azaz nálam a Basic programra állítom, közepesre sütöm :) Hibátlan!