Gazdasági válság - a szerelem mindent legyőz!!!

Ma gondoltam végig először, hogy a mi kis életünkbe mit hozott a gazdasági válság. Az amúgy sem egyszerű helyzetben kötött házasságunk első évében ért minket a gazdasági válság híre, közvetlenül Pannika születése előtt. Egyáltalán nem ijedtem meg a dologtól, bíztam a saját erőinkben és hogy úgyis tudunk takarékoskodni, sőt, kicsit örültem neki, mert hogy talán rábírja az embereket arra, hogy annyit költsenek, amennyit tényleg szükséges. Ilyen szempontból remélem sokaknak helyrebillentette az értékrendjét a válság. 

De aztán jöttek a jelek, hogy ez nekünk sem lesz zökkenőmentes. Oké, hogy megfogtuk a költségeket, kevesebb felvágottat vettünk, nem iszunk semmilyen üdítőt, csak néha szörpöt és citromlevet, nem tudunk túrórudit, gyümölcsjoghurtot, pudingot venni, nem tudunk kirándulni menni túl messzire az otthonunktól, mert a BKV és a benzin is rohadt drága ennyi emberre, nem tudok magamnak semmilyen ruhát venni, abban járok, amit Anyuéktól kapok, moziba sem tudunk menni, mert drága, nem tudunk és nem tudunk és nem tudunk. Tehát lassan két éve ha azon gondolkozom, hogy hogy tudnánk szebbé tenni az otthonunkat vagy hogy tudnánk még több mindent csinálni együtt, elég hamar eljutok odáig, hogy nem tudunk.

Az egyik oldala, tehát, hogy drágább lett az élet, ez egy szempont, egy pofára esés.

A másik szempont a munkahelyem. Végigdolgoztam az elmúlt két évet Pannika mellett., 4 órás  fizetésért  itthonról, napi 6 majd 8 órában. Felvirágoztattam az internetes kommunikációt, minden adat engem igazol. Gondoltam, ha ilyen jól dolgozom és ilyen szépen igazolnak engem a számok, akkor ha visszajövök tárt karokkal fognak fogadni és talán majd egy normális, a munkám színvonalát tükröző fizetést kapok. Ehhez képest a főnököm első körben azt mondta, hogy visszavesz 6 órában, a régi fizetésemnél kevesebbért, pedig pontosan tudja, hogy mennyit dolgoztam és mit vittem véghez. Miközben mások jóval magasabb fizetésért nem csináltak szinte semmit és még minimálisan sem vállaltak felelősséget a tetteikért. Amíg jól mentek a dolgok, addig más alig dolgozott, csak tartotta a markát, én pedig becsülettel dolgoztam. tényleg kevés fizetésért. Most pedig: mások nemtörődömsége miatt megint csak megszívtam ,.Szerencsére a főnököm már másnap hívott, hogy emel a fizetésemen. Sajnos a seb az seb, a fájdalom az fájdalom. Majd kinövöm ezt is. 

Nem csak a csúnya-gonosz-nemtörődöm, becsületes munkát nem ismerő emberek szívják meg a válságot. Pofára esés kettő.

Eszünkbe jutott még tavaly, hogy el kéne adni a házat és új életet kéne kezdeni Anyuékkal valami szebb, nyugisabb helyen. Arra gondoltunk, hogy Anyuék életének (+ az én életem eddigi) a munkája csak ér egy bizonyos összeget, a számok is alátámasztották ezt még tavaly. Aztán persze kiderült, hogy a válság miatt a ház a kétharmadát éri (talán???) annak, amit mi gondoltunk, meg amúgy sem mozdul a piac, úgyhogy lemondtuk a tervünkről, ház iránt sem érdeklődött senki.

Nincs mozgásterünk, a ház, amiben élünk és költöttünk rá, felújítottuk nem ér semmivel sem többet, mint az egész hajcihő előtt. Csökkent az ingatlanunk értéke és mivel nincs megtakarítható pénzünk, nem tudjuk rendesen karbantartani. Pofára esés három.

A házunkon mindemellett van egy bizonyos összegű jelzálog hitel, persze svájci frank alapon. Nem mi vettük fel, fizeti is rendesen a két bátyám (vagy egyik + Anyuék...), nincs ezzel semmi gond, (vagyis van, azoknak, akik fizetik) de ha belegondolok, hogy bár fizetik vissza a pénzt hónapról-hónapra évről-évre becsületesen mégis egyre többet és többet kell fizetniük és még arra mutató jelek sincsenek, hogy egyszer majd kevesebbet kelljen fizetniük vagy hogy van valahol egy felső határ, akkor kiráz a hideg. Nem beszélve arról, hogy ezek mind fantom pénzek, csak az egyik tesómnál van nyoma, hogy átment a kezén ekkora összeg.... Erre is megoldást jelentene a ház eladása és a hitel visszafizetése. De a fentiekből látszik, hogy amíg nem mozdul az ingatlanpiac, addig ezt is nyugalommal kell viselnünk.

Svájci frank alapú jelzálog kölcsön... pofára esés négy, bár nekünk csak közvetve...

Hogy ez mind milyen hatással van egy bimbózó szerelemre, amit három majd négy gyermek  (+ volt férj)  asszisztálásával próbálunk virágba szökkenteni?

Majdnem porfára esés öt, de szerencsére mégsem, mert a szerelem legyőzi a gazdasági válságot :)))