Második szülinap Anyu nélkül

Eltelt tegnap a második születésnap Anyu nélkül. Nem sikerült kijutni a temetőbe, mert Zsuzsika beteg, csúnya csúszós idő volt, nem aludt el délután és a Gyerekek is csak sötétben értek haza, Zoli meg este 10-ig dolgozott. Beszélgettünk Anyuról természetesen és megint előjött a hülye cigaretta, hogy még bőven velünk lehetne és hogy mennyire hiányzik.

Ma már van esély, hogy kivigyük a virágot és gyújtsunk egy mécsest, de sajnos az nem ugyanaz A temető temető marad akkor is, ha virágokkal díszítjük.

És itt egy boldog kép Anyuról és Apuról 2006 augusztusában Münchenben Julika készítette, bárcsak...

Szösszenet Anyunak

Ma reggel, ahogy Olivér szendvicsét készítettem, eszembe jutott, hogy hányszor kaptam Tőled uzsonnát, pedig be is voltam fizetve és hányszor adtam oda a maradékot a Kertész és a Gádor sarkán annak a foltos kutyusnak a kék-fehér kerítés mögött. De arra egyszer sem gondoltam, hogy megköszönjem neked, hogy a rengeteg tennivalód mellett (teljes állás és négy gyerek) veszed a fáradságot és elkészíted nekem a szendvicset. A te cipődben járok és egyre jobban becsüllek :(

Amikor összedől a világ

Na a mai nap is egy ilyesmi, amikor összedől a világ és újra kell építenem. Egyszer azt mondták rám, olyan vagyok, mint a főnix madár, mindig megújulok a hamvaimból. Sajnos ahogy idősödök, úgy veszítek a rugalmasságomból és az újjáépülési képességeimből.

De mit is jelent ez az összeomlás? Valami kiborulásféle, nem visszafogott és szelíd, sajnálni való és kedves, hanem vad és támadó és agresszív és fájdalmat okozó, miközben fáj is, mint a fene. Ilyenkor bántani akarom azt, aki bánt és fájdalmat okozni annak, aki fájdalmat okoz. Mivel csak egy ember van jelen a fájdalmat okozók közül az ilyen kiborulásokkor és ő a férjem, így mindent ő kap a nyakába. Azt is, ami másnak járma, azt is, amit másnak nem mernék elmondani. Úgy használom, mint egy villámhárítót. 

Havonta max egyszer jön el ez, összefüggésben van a hormonrendszeremmel, az intenzitása függ a békében átaludt órák számától és a körülvevő stressztől és persze a bántásban eltöltött percektől-óráktól is. A bántás csakis lelki eredetű, nem direkt ellenem irányul, de én érzem, az én szívem szakad meg és én szenvedek tőle. Valószínűleg túl jól sikerültek a testvéreim velem végzett "empátiára tanítjuk a kishugit, hogy ne hisztizzen" kísérletei, mert minden szart magamra veszek és csak nagyon nehezen tudom olyan síkra vinni a gondolataimat, hogy ne fájjon, ha igazságtalanságot és bántást látok a környezetemben, és mindeközben magamat sajnálom a legkevésbé, inkább megélem a tehetetlen dühöt, ha nem tudok segíteni.

Tehát megint megtörtént. Összedőlt a világom és újra helyet kell benne találni mindenkinek. Tegnap voltunk 9 évesek a Zolival és mintha felraktak volna ezzel egy régi lemezt, ami mindig ugyanazt játssza és végig kell hallgatni, pedig unod már mint a szart. Nem, nem a Zolit unom, nem is az életünket, inkább csak bizonyos részleteit. Na ezeket a részeket tudatosítom ilyenkor magamban és lassan, de biztosan megoldom/megoldjuk őket. 

Sárvári kirándulás 2016

Idén is megejtettük a lassan szokásosnak mondható sárvári kirándulásunkat. Először Zolival kettesben voltunk, tavaly pedig Nagypapával (sajnos Nagyi nélkül már:((().
Kedd 10 körül indultunk Nagykovácsiból, először a veszprémi állatkertbe mentünk volna, de Nagypapának nem volt igazán kedve, így gyors programváltoztatással a felcsúti kisvasutat céloztuk meg és nem bántuk meg!
Mondjuk nem nagy szám maga a kisvasút. 2x6 km az út, de az alcsúti arborétum egy csoda és a mellette lévő Sport Hotel igazán festői, csak nincs róla fotóm, mert a telóm lemerült, a gépet meg itthon hagytuk :)

Tervbe volt még véve a tabajdi mezítlábas park, de arra már nem maradt időnk, így mentünk tovább Sárvárra. Első este a Tinódi fogadóban ettünk, vagyis csak a lányok, mert mi felnőttek Alcsúton úgy tele lettünk, hogy már nem tudunk vacsorázni :)
Másnap a fürdőben töltöttük a napot, amit a Banyatanya és valami focimeccs zárt, amibe bealudtam.
Zsuzsika csúszdamániája természetesen előjött a fürdőben és végre kint is megnéztük a dolgokat, egész jó kis strandolós hangulatom lett tőle, szívesen visszamentem volna másnap is, de másnap jöttünk haza.
Fél 11 körül hagytuk el a szobákat és 11-kor felültünk a Sárvári kisvonatra (sarvarkisvonat.hu), amivel végig mentünk a városon.

Nagyon jó volt ismét, Gyerekek teljesen békésen ülték végig, nézegettük a házakat, erkélyeket, jól éreztük magunkat, utána pedig jött a hosszabb út, elhagytuk Sárvárt és irányba vettük a Jáki templomot. A lányoknak nagyon tetszett és gyújtottunk gyertyát a Nagyinak is :)

A jáki templomnál láttuk a Vasfüggöny múzeum kiírását és gyorsan irányba vettük azt is. Benne voltunk az időben, így ebédelő helyet is keresni kellett, a Pezi fogadóban kötöttünk ki, ahol közepes étket ettünk olcsón és nem lehetett kártyával fizetni, így még volt egy kalandunk Vaskeresztesen, ahol a gyárnál pénzt vettünk le, de végül elértünk a vasfüggöny múzeumhoz.

A múzeum eszméletlen érdekes volt, interaktív, a bácsi részletesen mesélt a határsértőkről, régi sztorikat mondott el, Pannika kipróbálta az aknamezőt, ahol megijedt szegény, Zsuzsi persze mit sem sejtve "robbant fel", mert ő is rászaladt :)

Láttuk a mostani technikai határ zárat is, amit fogóval könnyedén fel tudnak bontani a határsértők. Az egész hely egy hegyoldalban van kialakítva, végig lehet nézni a vasfüggönytől kezdve a határőrzés történetét, hogy milyen aknának használtak, hogy milyen rendszerben történt az őrzés.

Tartalmas szuper program volt, utána elvittük Aput Kőszegre, hogy pótoljuk a színházhiányát és irány haza! A lányok békésen tűrték a közel 3 órás hazautat. Jó volt, jövőre is kéne menni, de szeretném vinni a fiúkat is, mert nagyon hiányoztak :)

Boldogság :)

Tegnap ismét találkoztam egy olyan jelenséggel, amit még szoknom kell itt Nagykovácsiban. Ezt a jelenséget egyszerűen a takarítónők, dadák, pótnagyik, családi napközik testesítik meg - azaz a fizetett segítség.

Régen azt gondoltam, hogy akinek ilyen segítsége van, az esetleg lustább, tehetetlenebb, bénább, de mindenképp értéktelenebb, mint mondjuk Én, aki egyedül is megoldok bármint, sőt, mindent!

Ez a véleményem alaposan megváltozott, amióta ideköltöztünk Nagykovácsiba. Na nem arra, hogy nekem is kellenek ilyen hívságok, hanem egyrészt már nem gondolom, hogy bármi közöm lehet ahhoz, hogy ki hogyan oldja meg az életét, másrészt meg pont tegnap éreztem azt, hogy: de jó, hogy én tudok és akarok is időt tölteni a gyerekeimmel és hogy ebben a férjem a társam és mindent annak rendelünk alá, hogy együtt gondoskodhassunk a gyerekeinkről és hogy sokoldalú nevelést kapjanak általunk.

Végül odáig jutottam, hogy a boldogság valahol itt kezdődik, hogy irigység helyett a saját elégedettségem kap hangsúlyt. Persze vannak napok, amikor nagyon elkéne a segítség és biztos máshogy nézne ki a ház, ha jönne bejárónő és tutti többet tudnánk kihozni a cégből, ha lenne dadánk. De úgy gondolom, most nem ennek van itt az ideje. Érzem, motoszkál bennem is valami, hogy tökéletesebben csináljam a háztartást, de talán fontosabb, hogy mindig fel tudom venni Zsuzsit, ha sír és mindig meg tudom beszélni a fiúkkal, ha gondjuk akad a világban.

Újra itt a nyár :)

Újra itt a nyár és mi megint valami nagy projektbe fogtunk. Tavaly a feltöltés volt a főszereplő, idén nyáron a lejárat a pincéhez és a medence helyének kialakítása.

Ismét csak a férjem sokoldalúságát tudom dicsérni, mert nem riad meg a 4,5x4,5 méternyi betonozástól, de nem riad meg a lépcső és rámpa vasszerkezetének megépítésétől sem. Mindenre van megoldása és mellesleg csinálja is :) még szerencse, hogy tele van idegesítő tulajdonságokkal és ritkán borotválkozik, különben túl tökéletes lenne :D

Emellett én folytatom kitartóan a szelektálást. A kamra kitakarítása beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így folytattam a gardróbbal, ami szintén egy új dimenzió. Ma szeretném elkezdeni végre a napirendet a kölkökkel, hogy mindenki megcsinálja a maga kis feladatát, hátha utána már könnyebb lesz fenntartani az elért rendet.

Tehát a nyár a rendről, a kinti terület rendezéséről és takarításról fog szólni, no meg persze lesz egy kis nyaralás is mindenkinek :)

Bud Spencer meghalt :((((((((

Csak néhány gondolat:

(kép forrás: http://www.telestar.fr/2014/articles/bud-spencer-terence-hill-que-sont-ils-devenus-photos-33683)

1. Ő és a filmjei egy olyan közös pontot jelentettek a családban, amikor biztos lehettem, hogy békében, csendben végig nézünk egy filmet és szüleim is nevetnek és élvezik és a tesóim sem fogják fikázni
2. a gyerekkoromban egy olyan igazságos és vidám világot mutattak, amiről csak álmodtam, jó volt beleringatni magam ebbe az álomvilágba...
3. a FB oldalát követve mindig jó érzéssel töltött el, hogy van, hogy létezik, de fájdalom is keveredett az érzésbe, mert látszott rajta az idő múlása
4. amikor meghalt, olyan tiszta sírás tört rám, mint utoljára, amikor a nagybátyám (Zappe Lajos) halt meg 2004-ben
5. a könyvét, amikor elolvastam, az volt az első benyomásom, hogy kicsit vontatott, kicsit erőltetett a nyelvezet, aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg és onnantól feltétel nélkül olvastam és nagyon örülök, hogy bepillantást nyerhettem az életébe

Úszás és nyaralás Babával pocakban - 2013 nyara

A 2013-as nyár már a kezdete volt a nagy változásnak.
Előszöris, Vilike első éve az általánosban szörnyű volt, bár minden akadályt rendben vett, mégis úgy éreztük, eluralkodott a káosz mind a viselkedésében mind a fejecskéjében. Fő gondot számomra az osztályteremben uralkodó rendetlenség és olyan jelenségek, mint tablet-telefon a szünetben (egyáltalán egy elsősnek hogy lehet a kezébe adni???) jelentették...
Másodszor a Baba nőtt a pocakomban és vártuk a születését.

 

Harmadszor pedig Olki is elballagott, új utak nyíltak meg előtte.

Negyedszer pedig láttam azt a helyet Ausztriában, ami Férjemnek az élhető világot jelentette és megértettem, miért küzd és mi viszi előre nap mint nap.

Emellett Pannika elkezdett úszni járni, Zoli a rengeteg munka mellett nem sajnálta a fáradságot és két héten keresztül hordta. Pannika élvezte és édes volt és nem mellesleg ügyesedett napról-napra...

Zsuzsika - 2013. 07. 29. hétfő

Még csak épp kész lettünk a nappali kettéválasztásával, épp csak az első réteg festéket vittük fel (én a sarkokat festettem), még piszok és por volt mindenütt. Annyira meleg volt ezen a vasárnap estén, hogy az egész család (6-an) lent aludt a kettéválasztott napaliban és hálóban (ahol még csak matrac volt, ágy nem). Este 22 után feküdtünk le, mert a festés és a takarítás miatt nem tudtunk előbb. Napközben már éreztem valami furcsaságot, mintha elfolyt volna némi magzatvíz, de a festés-erőfeszítés-izzadás háromszög törölte az élményt és csak akkor jutott eszembe, amikor 23 óra után valamivel arra ébredtem, hogy mintha fájna a derekam. Gondoltam a munka miatt és aludtam tovább. Éjfél körül egész intenzív és hatásos menstruációs görcsök ébresztettek, úgyhogy én is ébresztettem szegény férjecskémet és Apukámat és elindultunk a kórházba. Szerintem olyan 2-3 percesek lehettek a fájások, mikor beértünk, de még volt időm letusolni, pihegni egy kicsit, mire annyira rám jött a szülés, hogy szülőszobára kerültünk. Hajnali 2 körül pedig megszületett életem ötödik babacsodája, Balogh Zsuzsi, akit először valamiért Lilinek akartak írni (vagy valami hasonlónak).

Innentől vette kezdetét a Zsuzsi-story, ami mind a mai napig tart és tartani fog míg világ a világ :) 

KÖLTÖZÜNK!

Hú, annyi minden történt idáig az utolsó bejegyzés óta, hogy nem is tudom hol kezdjem. Felsorolom a csodákat:
1. július 29-én Zsuzsika megszületett :)
2. Anyukám szerintem a halál torkából jött vissza, bár ő nem így érzi, és NEM DOHÁNYZIK!!! - aki ismerő Őt, fel tudja mérni ennek a jelentőségét
3. Megvettük álmaink házát Nagykovácsiban, ahol a cégünk és Anyuék és mi is kényelmesen elférünk
4. megkaptam életem első szuper konyháját - és indukciós tűzhelyét és beépített sütőjét
5. eladtuk a házunkat - szuper konyhával együtt :)
Aztán persze sok más dolog is változott-történt:
Olki elballagott és középiskolás lett
Leó csellótudása ugrásszerű fejlődésen ment keresztül
Vilike hegedülni kezdett
Még Zsuzsi születése előtt elutaztunk Ausztriába négy napra, ami nagyban hozzájárult, hogy a kezünkbe vegyük az életünk irányítását.
35 éves is lettem, ami szintén egy nagy fordulópont volt számomra.
De egy szó, mint száz, költözünk, fóliázunk, dobozolunk és alig hisszük el!!

Fly Lady program :)

Én is belekezdtem és rettenetes erővel haladok előre. Ez a program kihozta belőlem a régen szunnyadó rendszerető háziasszonyt. Hozzáteszem, hogy a csillagok állása is támogatja a háziasszonyi önmegvalósításomat, hiszen alig-alig betegek a gyerekek és a munkám is pont annyi, amennyi ép ésszel belefér.

A flylady-ről bárki talál anyagot, aki rákeres, én innen szerzem az instrukciókat és nagyon fel vagyok dobva az első három nap eredményeitől.

1. harmadik este tiszta a mosogató, ami azt is hozza magával, hogy a mosogatógép ki van pakolva és így be is van pakolva, a pult is rendben van, ha már rendben van, csak plusz 2 perc letörölni, ha már letörlöm, akkor a gázt is le tudom törölni. Mivel van hely a mosogatógépben, így vacsora után szépen le van pakolva az asztal, mind a négy gyerek tudja hova tenni a tányérokat és bögréket. Mivel le van pakolva rendesen az asztal, így az asztalt is le tudom törölni. Ha már letöröltem, akkor gyorsan fel is söprök alatta, mert az már tényleg nem sok.

2. A minden reggel felöltözöm, fogat mosok rész nem okozott nagy változást az életemben, de nem baj, jó tudni, hogy valamit jól csinálok már évek óta. Persze meglátjuk mi lesz majd, ha megszületik Ő, a Baba :)

3. A mai nap a hálószobáé volt. A beágyazás eddig sem volt különösebben problémás, mert épp csak a párnák felrázását, pizsamák behajtogatását és a takaró helyére lendítését jelentette és általában Zoli meg is csinálta. Azonban az ágy körüli, szekrényen halmozódó ruha-halmok (szennyes azért nem, mert az mindig a szobánkban található szennyestartóban köt ki), az itt-ott megbújó gyerekek által áthozott plüssállatok, félpár Pannizoknik, amiket éjjeli császkálás közben az ágyunkban felejtett, a porcicák a sarokban, stb. most igaziból szemet szúrtak! Úgyhogy miuán elpakoltam az összes ruhát a helyére, észrevettem, hogy a könyvek az ágy alá is bemásztak már, mióta kiolvastam őket, a Pannika hajgumijai már több helyet foglalnak a piperés cuccaim között mint az arckrémeim-testápolóim, egy régi kiivott ásványvizes flakont is találtam az ágy alatt a legtávolabbi sarokban, stb. Tehát egy alapos tisztogatás kezdődött és félóra alatt kész voltam vele, kb. annyi időt vett igénybe, amennyi idő alatt meírom ezt a bejegyzést. Ja, és PORSZÍVÓZÁS is járt a szolgáltatáshoz :)

Egyébként ma még volt egy üzleti megbeszélésem is, itt nálunk a tiszta asztalnál, háttérben a tisztán csillogó konyhával és még ebédet is főztem (mindezt munka mellett) :)

Ez még csak három nap, ha ez így megy tovább, a végén még büszke lesz rám a Férjem és az Anyukám :)

Kíváncsian várom a negyedik napon mit kell teljesítenem. Várom a fürdőszobát, mert már az első tavaszi napsugarak óta szeretném letakarítani a tükröt, de mielőtt belekezdtem a programba sosem volt rá időm, most pedig nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, hogy szép fokozatosan alakuljon ki minden rutin nálam és végre elégedett lehessek magammal e téren...

Tavaszi nagytakarítás

Köszönöm az első tavasztjelentő napsugaraknak, hogy rávilágítottak,. milyen mocsok van a házban! Ma megértettem a tavaszi nagytakarítás lényegét! Ez a természetesen szikrázó napfény MINDENT! megvilágít és nem lehet elbújni előle... A fönti fürdőszobában a tükrön olyan foltok jelentek meg, amikről nem is álmodtam volna, a lépcső sarkaiban lévő port is jótékony homály fedte eddig, az ablakokon lévő piszok is elbújt egészen máig. Nem is tudom, milyen sorrendben és hogyen kezdjek hozzá, miközben ennyi a meló. Kénytelen leszek egy akciótervet írni sé apránként megvalósítani...

Felmentve!!

Boldogságom határtalan, mert tegnap 3 és fél óra várakozás után bejutva a nőgyógyászhoz, végre fel vagyok mentve az "ágynyugalom" alól!
Egyébként hihetetlen volt a doki. Kb. 20 nőt vizsgált meg előttem ( a rendelés utolsó, 6. órájában kerültem sorra), de vette a fáradságot és tök alaposan megvizsgált, ultrahangra is szánt bőven időt, elmagyarázta mitől lehetett a probéma, azt is megmondta, hogy mit vizsgált: a méhlepényt nézte, hogy nem kezdett-e leválni, nincs-e mögötte hematóma, a méhszájat nézte meg valami kamerafélével, hogy tényleg zárt-e, stb.
Elmagyarázta, hogy miért javasol másik gyógyszert, mint az ügyeletes doki a kórházban, tehát nagyon kedves és alapos volt.
Megkérdeztem, hogy énekelhetek-e a koncerteken és mondta, hogy minden további nélkül. Én ezt gondolatban kiterjesztettem mindenre: munka, takarítás, gyerekekért mászkálás az iskolába, stb. :)

Rendőr vírus...

Tegnap egyik gyermekem valami hülyeségre kattintott, az egyébként tiltott gyümölcs munkagépemen és bekaptunk egy csúnya vírust, amiről részleteket itt lehet olvasni:
http://techcorner.hu/biztonsagportal/zsarolo-virus-a-visszaszamlalas-elkezdodott.html
Idegesen hívott a gyermek, hogy valami illegális tartalomra kattinthatott, mert a rendőrség letiltotta a gépünket és csak 25 ezer forintért oldják fel a tiltást. Sejtettük, hogy kamuvírus, de azért idegesített. Azt is mondta a megnemnevezendő gyermek, hogy az avast jelezte, hogy trójait blokkolt, de utőána mégis feljött ez az oldal.
Halálra rémültünk, főleg, hogy én egyenesen a kórházból jöttem, mert kis gond adódott amikor kórusra indultam volna, és Nagypapa ment végül Pankáért, meg be is vitt gyorsan. Szerencsére van szívhang, méhszáj zárt, de azért kaptam Utrogestant 4x1-et, meg Magne B6-ot kell 3x1-et szednem/nap. 3 hétig minimum ágynyugalom, ami a lehetetlennel egyenértékű. Jól jönne most egy robot, akit irányíthatok és megcsinálná, amit kérek tőle úgy, mintha én csinálnám :) Ja, és még egy kis adalék: napra pontosan 5 éve február 7-én volt a Szent Imrében a méhenkívüli műtétem este 18 és 19 óra között (akkor voltam ott tegnap is).
De vissza a vírusra!
Hazaértünk, persze máris nekiláttam a megoldásnak, Zoli meg a LE(G)O jelmez készítésének :)
Először körülnéztem a neten, hogy valóban egy hülye vírusról van szó, majd kerestem megoldásokat is. Elég sok bonyolult megoldást találtam, de végül ráleltem arra, amit én is meg tudok oldani. Először, amikor eljutottam odáig, hogy ne legyen blokkolva a gép és tudjak rajta bármi csinálni, végigfuttattam az Avast-ot (gyorsvizsgálat, majd rendszertöltéskori vizsgálat), de nem sikerül megszabadulni a görény zsaroló vírustól, de végül csak kiforrotta magát a számomra használható megoldás (Windows 7).

1. Amikor bekapcsolod a vírussal fertőzött gépet, gyorsan rá kell kattintani valami programra, amit általában időigényes megnyitni (nálam az word office professional), akkor elkezd dolgozni, miközben persze megnyitja a blokkoló oldalt.
2. Miután megnyílt a vírusos oldal, nyomj ctrl+alt+del-t és válaszd a Kikapcsol-t
3. Ilyenkor (ha nem túl gyorsan kapcsol ki a gép - én ezért kattintottam programra a blokkoló oldal megjelenése előtt) kiírja, hogy még futó programok vannak és megjelenik a Leállítás kényszerítése meg a Mégse gomb
4. Kattints a Mégse gombra, akkor blokkolás nélkül lesz előtted a géped
5. Én nem idegeskedtem, felmentem a netre, letöltöttem ezt (Anyukám találta az oldalt :D): http://security.symantec.com/nbrt/npe.aspx  és futtattam, majd újraindíttattam vele a gépet. Amikor megnyitottam, a blokkoló oldal már nem jelent meg, csak annyit írt ki, hogy nem lehet megyitni egy fájlt, mert vírusos, aztán kész. Utána még egyszer elindítottam (újraindította a gépet) és akkor már nem talált semmit.

Azóta már háromszor indítottam be a gépet és már nicns gond. Remélem ez így is marad, mert hát nyugtával dicsérd a napot...

Reggeli émelygés

Egy nagyon érdekes összefüggésre figyeltem fel!

Amióta babát várok, elég erőteljes hányingerem volt reggelente. Szenvedtem tőle, mert csak evés közben nem volt hányingerem, így egyre többet ettem és többször és híztam és szenvedtem.

Újévkor viszont elhatároztam magam, hogy változtatok és megrendeltem az Update1 egész napos egész hetes menüjét, hátha segít elindítani egy jobbfajta táplálkozás irányába (kiegyensúlyozott vércukorszint finomított szénhidrátok nélkül, stb.). A xilitet már bevezettem, nem szoktunk édes szörpöket, kólákat inni, kávét is xilittel iszom, van szénhidrát csökkentett liszt is itthon, tehát már elkezdtem törekedni, de mindig becsúszott valami finomított szénhidrátos kaja.

Amikor először megérkezett a csomag, elcsodálkoztam, hogy az ebédhez nincs leves, az adagok is kisebbek, mint amiket én enni szoktam, de tény, hogy nem fogytam az addigi étrendemmel. Az új étrendben pl.: estére mindig valami leves volt vagy pár szelet pászka egy kis felvágottal vagy salátaféle kis hússal, tehát olyan kaja, ami régebben nem lett volna elég.

Le is vontam a következtetést: jóval többet ettem addig, mint amit szabadott volna. Az első két nap után viszon észrevettem egy csodálatos mellékhatást: megszűnt a hányingerem!!!
Érdekes volt, hogy még meg sem éheztem, már elérkezett a következő étkezés ideje és jól esett büntetlenül enni egy kis gyümölcsjoghurtot. Viszont azt is tudtam, hogy ezt a fajta étrendet max két hétig engedhetem meg magamnak, különben nem lesz hóvégére pénzünk. A rántás és krumpli nélküli leves nem okozott gondot, eddig sem használtam rántást vagy ha igen, akkor Norbi lisztből, a xilites joghurt gyümölccsel sem, mert már bevezettem, az áthidalásra meg gondoltam rendelek update bucit.

A második héttől így áttértem csak az ebédre és rendeltem mellé még egy-egy update bucit, reggelire vagy vacsorára, ahogy épp összejön. Nagyon érdekes volt, mert most normál mennyiségű ebédet kaptam, tehát az egész adag főétel a levessel általában elég volt úgy, hogy vacsorára is maradt belőle, pedig hétfőn és kedden a Panka is velünk evett, tehát hárman ettünk két adagot és még úgy is maradt.

Estére vagy bucit ettem vagy maradékot vagy joghurtot gyümölccsel vagy salátát.
Tegnap viszont elfogytak a tartalékok én pedig bolognai spagettit főztem a gyerekeknek vacsira és én is ettem belőle. És sajnos picit többet is, mint kellett volna, mert olyan finom volt (én meg olyan hülye!).

Sajnos ennek most iszom meg a levét, mert visszatért a hányingerem és még egy kis fejfájás is társult hozzá.

Első hetünk - lendület és betegség

Január első napja hihetetlen lendülettel indult és ez elmondható az egész hetünkre. Elég sok olyan dolgot sikerült megcsinálnunk, amiket régen két hónap alatt sem. Vilike ágya felett kész a vakolás és a festés, a lépcső alatt kipakoltunk, emellett dolgoztunk, voltam kóruson, takarítottunk, főztem majd minden nap, mostam vagy tizet, stb. Tehát ha értékelnem kéne tevékenység és halogatás elkerülése szempontjából az első bő hetünket, azt mondanám: 95%-os, talán pcit lehetne jobb, de nem is muszáj igazán.

Viszont sajnos Panka nagyon lebetegedett. Nem tudom, hogy alakult ennyire át a betegség, de szegénykém már szombat estétől kezdve sokat köhögött éjszaka, alig tudtunk aludni, hát még ő! Aztán hétfő éjjel nem köhögött. Azt hittük hurrá, jobban van, de délelőtt elkezdte fájlalni a pocakját. A doki (vagyis helyettesítő volt, a kedves Gömöri doktorúr) 13 órától volt, így elmentünk és szerencsére elég alaposan megvizsgálta, megkocogtatta a hátát is, amitől hidat csinált a Panka, de nem volt egyértelmű a jelzése, hogy fáj, csak olyan Pannikásan mondta kedvesen, hogy fáj neki.
Elküldött sürgősségi vizeletvizsgálatra, ahol szerencsére tudott pisilni a kicsim, aztán amíg vártunk az eredményre, el is aludt az ölemben. Az eredmény magáért beszélt (fehérvérsejt, vörösvértest, többféle baktérium, stb.), úgyhogy antibiotikumot kaptunk és szigorú ágynyugalmat, amit Pannika tökéletesen be is tart :) Olyan jó kislány, imádom!!!!!!!!!

Arra gondoltam, hogy talán még novemberben csesztem el, amikor félig-meddig félbehagytam az antibiotikum kúrát, tehát 4 nap után szinte leállítottam, mert 1 nap után már teljesen jól volt a Pannika és végül kiment a fejemből. Pedig mindig olyan komolyan vettem ezeket a dolgokat, de a sok munka, stressz, friss terhesség, stb. úgy látszik lenullázták az agyamat :(((((((

Tanulság. nem tudhatja az ember, hogy mikor milyen következményekkel jár, ha felületes a saját gyerekével szemben. Most nagyon komolyan vettem a dolgot, szépen elmagyaráztam Pannikának, hogy hajszálon múlt, hogy kórházba került, ezért nagyon fontos a gyógyszer és szépen be kell venni. Olyan lelkesen vette be ezután :) Remélem hamar meggyógyul, Tündérkém :)

Évértékelő helyett - 2012

Mielőtt belekezdek, szeretném tudatni barátaimmal és ismerőseimmel, akik ezt a blogot olvassák, hogy babát várok, aki, ha minden rendben megy, augusztus közepén érkezik. Tervezett bébi, mivel a csillagok állása végre megengedte, hogy szabadjára engedjük 3 éve visszafojtott reprodukciós vágyainkat :)

Most a 2012-es évértékelő helyett inkább összefoglalom az első harmad tapasztalatait, ami úgy látszik, ahogy öregszem és fáradok, még kimerítőbb...

Így 33 és fél éves fejjel és ötödszörre (vagy ha precíz akarok lenni, a tüneteket hetedszerre élem át) már korántsem olyan izgalmas és élvezetes a reggeli, majd az első étkezéstől egész napon át tartó émelygés és rossz közérzet, illetve az egyik pillanatról a másikra történő ólmos fáradtság. Ez a két dolog az, ami igazán zavar, a többiről szinte tudomást sem veszek.

Az, hogy alighogy megtudtam, hogy augusztusban érkezik a következő tündérke a családba, máris kezdtem kihízni a nadrágom-szoknyám, szinte mellékes. Az viszont, hogy három részletben tudok összerakni egy mosogatást és minden egyéb házimunka gondot okoz, azt nehezen tudom kezelni. Azt, hogy minden délután 2-3 órát alszom most így a téli szünetben, és este 10-kor megint hullafáradt vagyok, szintén nem tudom hova tenni, mert két nap és kezdődik a megfeszített kemény munka, szigorú napirend és abba sehogysem fér bele a délutáni két-három órás kikapcsolás. Előre rettegek, mi lesz?

Emellett szeretnék tornázni, mert az plusz energiát ad, de arra is egy órát rá kell szánnom hetente háromszor, hogy értelme legyen, azt meg hogy?

Tehát az első harmad, aminek, ha minden igaz, 2 hét múlva vége, most nagyon megvisel, annak ellenére, hogy a lelkem szárnyal és boldog és hihetetlenül feldob a tény, hogy egy jelenleg cseresznye nagyságú élet lüktet a méhemben :)

Tervekkel most mi is van?

Az iskolakezdés és munka beindulása megint csak azt eredményezte, hogy fogalmam sincs, hogyan is állunk a terveinkkel.Most megpróbálok végigmenni:

1. sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
   

   Most aott tartok, hogy n agyon korán elalszom, volt olyan hét, hogy 8-kor leraktuk a gyerekeket és én 9-kor már aludtam, de ennek köszönhetően rendszerint 5 körül már aktív voltam. Nem tudom, ez a követendő út-e nekem, most újra a 10-kor fekvős 6-kor kelős stádiumban vagyok, Zoli meg ahogy keltem, úgy kel, egyébként aludna 10-ig is szerintem :D
2. rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
   Ez szerencsére jól halad, egész elviselhető a rend, kész van a kiskerítés is a kocsibeállíó mellett, idebent is telve vagyok ötletekkel, szerintem nem lesz gond.
3. szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
   Pannika már egyre többször alszik egyedül, de azért még van mi fejlődni, csak ehhez Zolinak kéne elsősorban átalakítania a gondolkodásmódját, mert egyelőre napközben keveset tud Pankával lenni és úgy gondolja ezt együttalvással lehet pótolni. Majd csak belátja, hogy ez nem jó út...
4. szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
   Ez a tétel még mindig borzalmas! mire belejövök valami máűködőképes rendszerbem, megbetegszik valamelyik gyerkőc és borul minden. Pannika 1 hét ovi 1 hét itthon, és egy-egy napot leszámítva senkire nem tudom bízni, ettől pedig frusztrált vagyok, mert dolgozni muszáj!
5. jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
   Ezzel minden oké, ez halad, szépen fejlődünk, ügyeskedünk, szerintem rendben lesz ez a rész
6. Pénzügy
   MInden rendben, nem panaszkodhatok, persze tartalékot még nem képzünk, de fent tudunk tartani egy 6 fős háztartást, nagy házat és egy céget, azt hiszem erre büszke vagyok!
7. ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
   Ezzel apránként haladunk és valóban nincs akadálya ennek a dolgonak, úgy érzem, csak Zoli most a céggel van teljesen elfoglalva.
8. na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
   Valószínűleg tényleg a többszöri 10-10 percekre kell rászoktatnom magam, meg azon is gondolkodtam, hogy majd befogom Nagypapát néha babasétáltatásba, hogy szundikálhassak egy kicsit :)
9. emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
   Így van még mindig!
10. ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
    Teljesen elégedett vagyok ezen a szinten, fejlődünk és fejlődünk!
11. valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom
    Ezt most jegelem, a sokféle autóbaleset, amikről mostanában láhallottam, visszavetették a kedvemet. Túl nagy a kockázat, azt hiszem lelkileg nem vagyok elgé erős ahhoz, hogy elviseljem, hogy a kényelmesebb élet iránti vágyam esetleg bárki halálát okozhatja...

Igen, kiemelt projekt a szénhidrátcsökkentés és a mozgás. Elkezdtem, de a gyerekbetegségek visszavetettek. Nem bírom, hogy nem vagyok a magam ura, mert bármikor jöhet egy gyerek, hogy ez vagy az kell neki. Zoli meg nincs itthon soha... Hogy lehet így tornázni???

Besurrantak hozzánk...

Alig hiszem el, hogy éjszaka besurrantak hozzánk és elloptak tőlünk sok-sok forintot...

A Gyerekek a nagy meleg miatt lent aludtak a nagyszobában és közben egy besurranó tolvaj surrant egyet, fogta Zoli pénztárcáját és elment. A pénzeket, forintot és dollárt elvitt, majd ott hagyta iratostul a tárcát a buszmegállóban. Ezért persze hálásak vagyunk, de a fenébe, hogy miért kellett bejönnie hozzánk és elvinnie a havi "kosztpénz" felének megfelelő összeget? Borzalom és elkeseredettség és a legrosszabb, hgogy mi lett volna, ha a Gyerekek valamelyike felriad és megzavarja a tolvajlást?

Mindegy, örülünk, hogy ennyivel megúsztuk és hogy az iratok megmaradtak, de....

Eredmények 2,5 hónap után

Az elmúlt másfél hónap, amióta nem írtam, aktívan de látványos eredményektől mentesen telt el. A terevink közül mindenben volt előrelépés, a kertet egészen rendbe tettük, itthon egyre nagyobb a rend és a gyerekek is egyre inkább szót fogadnak, Vilike is rengeteget fejlődött, még kedvesebb és egyre kevesebb "fura" dolga van.
Azért pontokba szedve, hogy ne feledjem, miket kell megtennünk:

1. sokat kell pihenni (ez volt a vicc)
   

   Ennek érdekében ebéd után engedtem magamnak fél óra (nem több és csak akkor, amikor itthon dolgoztam) pihenőt! És már kétszer sikerült el is szundikánom, ami nagyon jót tett a délutáni teljesítményemnek. Ha egyszer lesz alkalmazottunk, kötelezővé fogom tenni az ebéd utáni pihenőt!
2. rendbe kell tenni a házon, amit csak tudunk, mielőtt még esélyt adnánk a fogantatásra
   
   Egyre sűrűbben takarítok, mármint nem a tűzoltás részt, hanem extrákat, mint ablakpucolás, lépcső felmosás, fürdőszoba vízkőtlenítés, stb.. Beletörődtem, hogy ha nincs is pénzünk még újat venni és a saját ízlésünkre formálni mindent, akkor is tisztaság kell legyen mindenhol, hiába vagyok nyúzott és fáradt 10 napból 5x. És jót tesz a nyúzottságnak is, mert a takarítás egy totálisan pozitív dolog és lelkesít! Persze jobban megy minden, amikor a Gyerekek nincsenek itthon, de ha így megy, hogy folyamatosan minimum két gyerek van a lábam alatt, akkor milyen királyul fog menni, amikor iskola-ovi beindul!
3. szigorú rendszert kell kialakítanunk, olyat, ami alkalmas egy vagy kettő új baba fogadására és figyelmebe veszi minden korosztály egyéni igényeit (NEHÉZ!)
   
   Pannika altatása az elsődleges gond, minden "probléma" forrása. Zoli viszonylag későn ér haza, Pannika viszont akkor kezd igazán kivirulni, mert odavan Zoliért és nagyon jókat tudnak együtt játszani. Viszont fél óra arra nem elég, Pannika pedig alvás előtt a lazulás helyett felpörög és olyan izgalomba jön, hogy nem tud elaludni 1 óra alatt sem, Zoli általában 11 órakor szabadul fel, akkor kezd DO-zni kicsit lazításként, majd pedig kettesben is töltünk egy kis időt, ami azt jelenti, hogy nyáron átcsúsztunk a másnapba az elalvással. Ezt nagyon vissza kell csinálni, ezért aug. 21-től 6:30-kor kelünk minden nap, mert aztán szeptember 4-én kezdődik a suli!!! (Azért nme előbb, mert honlap megyek Fertődre zenei táborba Leóval sé valószínűleg Pannikával.)
4. szigorúan kell vennem a szénhidrátcsökkentést és a mozgást (MÉG NEHEZEBB!!!)
   
   Ez a tétel borzalmas! Alig-alig haladtam ebből a szempontból. Egyre inkább érzem, hogy kéne egy Update pékség a közelbe, vagy vissza kéne állnom a régi lisztre, mert az újból nem kel meg a kenyér, ezért én vagy nem eszem kenyeret, vagy hibázok. De muszáj lesz ezt is rendbe tenni. Ha csak 1 hónapig kibírnám, hogy tornázzak minden másnap, kicserélődnék és beindulna az akítv énem, ami akkor kapcsolt be, amikor Leóval terhes voltam és az utolsó hétig tornáztam. Mondjuk így is jóval aktívabb vagyok, mint voltam, de képes lennék a tornára, sőt igényelném is!
5. jól fel kell pörgetni a céget, hogy ki tudjunk termelni még egy egész munkaerőt, 8 órásat (EZ A KEDVENC CÉLOM:))
   
   Szerintem ebből a szempontból nagyon jó úton vagyunk! Büszke vagyok arra, amit elértünk és szerintem csupa pozitív dolgok állnak még előttünk ezen a téren. Van három nagyon fontos projekt a fejemben, kezdenek kiforrni lassacskán, így nem félek!
6. ez a pénzgondokra is megoldást jelenthet
   
   Így legyen!
7. ha sikerül úgy átalakítani a házat, ahogy szeretnénk, akkor nem lesz akadálya, hogy elférjen még két életke
   
   A kertben már nagyon aktívak vagyunk, az üvegház is működik és fent is elég szépen kezdenek rendeződni a dolgok. Szeretnék még tyűkot tartani, de Zoli nem lelkesedik annyira, mint én... Viszont kitaláltam, hogyan lehet gazdaságosan átalakítani a lenti szintet! Nem kell megcserélni a bejáratot a konyhával, hanem az új fürdőszobát kell a mostani konyha helyére áttenni és a bejáratnál kell kiszedni az oldalfalat, a tusoló helyére egy jó kis beépített szekrény kell, a WC helyére egy láda kell, ahol cipőt tudnak váltani a gyerekek illetve egy táskatároló is kéne, néhány akasztó, festés és előszioba kész is. De ez is még arrébb van, viszont megoldható!
8. na bumm, majd rászokok a napközbeni 10 perces szundikálásokra és pszichikailag trenírozom magam arra, hogy el tudjak lazítani akkor is, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok
   
   Ez könnyű tétel lesz és már folyamatban van :)
9. emiatt vállalunk mindent, ha vállalunk :)
   
   A már meglévő gyerekekkel is egyre bensőségesebb a kapcsolatunk a nagy kamasztól a lassan-ovis Pannikáig:)
10. ezzel nem törődünk, bebizonyítjuk, hogy lehet jól csinálni sok gyerekkel is (sőt talán még jobban is, mint sokan mások!:))))
    
    Szerintem itt is jó úton haladunk, egyre következetesebben, egyre kevesebb üvöltözéssel és egyre több jó szóval sikerült a Gyerekeket irányítgatni!
11. valahogy ki kell gazdálkodnunk, komolyan, aztán ha megvan a saját autó, akkor vezetni is fogom
    
    Erre a célomra nem is emlékeztem, erre mostmár ott tartok, hogy számolgatom, mennyi idő alatt jöhet össze, lehet, hogy még az idén! A Zoli egy "kerek" háromajtós Corsát szeretne, mert ahhoz van Apukájának egy csomó alkatrésze... Én egy Nissan micra-t néztem ki, de végeredményben ha szépen elmegy nekem még egy 4-5 évig, jöhet bármi :)