Ma reggel, ahogy Olivér szendvicsét készítettem, eszembe jutott, hogy hányszor kaptam Tőled uzsonnát, pedig be is voltam fizetve és hányszor adtam oda a maradékot a Kertész és a Gádor sarkán annak a foltos kutyusnak a kék-fehér kerítés mögött. De arra egyszer sem gondoltam, hogy megköszönjem neked, hogy a rengeteg tennivalód mellett (teljes állás és négy gyerek) veszed a fáradságot és elkészíted nekem a szendvicset. A te cipődben járok és egyre jobban becsüllek :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése