Hát, a mai nap nagyon kemény volt. Éjfélig írtam a riportot, majd a Pannibaba felébredt, nagyon sírt, érezhetően a HIÁNY miatt, amit napközben elfedtünk a programokkal. Nagyon nehezen visszaaltattam, de negyed óra múlva, mikorra elaludtam volna, megint ringatni kellett szegénykét. Végül azért elszundítottunk, de negyed nyolckor már kezdődött a menetrend. Először megkávéztam, ránéztem a munkára, de persze amint lejöttem és elkezdtem volna kortyolgatni a KV-t, már kitört fent a perpatvar, úgyhogy mehettem rendet tenni. Képletesen és szó szerint is. Végül kilencig fent maradtunk, mert takarítottunk, Vilike nagyon-nagyon segítőkész és ügyes volt, alig hittem a szememnek, Pannika meg egy angyalka. Aztán reggeliztünk és nekiindultunk az Árpádnak biciklivel és babakocsival. Vilike egész úton óügyes volt, sikerült be is vásárolnunk, itthon pedig már várt a Livi keresztanyukám. Hozott nekem kókuszvizet, aminek az íze azonosíthatatlan de a langyos lóhúgy hangulatilag eléggé leírja :) Azért lewnyomtam :))) Viszont tök jót bezsélgettünk, fél délig ott maradt és a Gyerekek kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de normálisan viselkedtek :)
Aztán jött az ebéd varázslás, majd Pannibabába is be kellett diktálnom egy kis hamit, hogy le tudjam tenni szundizni. Végül el is alukált, Vilike is nézte a Chihirót, én pedig elkezdtem letisztázni a tegnap írt anyagot. Félig kész vagyok, most fogom mindjárt befejezni a másik felét. Ja, és képeket is tettem hozzá, királyság :)
De persze Vilike egy bő óra munka után igényt tartott rám, így összebújva néztük a film végét, mire megérkeztek az Ipolyvölgyiék a napkollektoron megkeresni a darázsfészket, vagyis ahol szökik a valami rendszerből :) Holnap délelőtt jönnek beüzemelni a cégtől, ergo minden végső dolgot még leellenőriztek. Na de holnap még szétszedik a konyhámat, illetve Anyu konyháját is, mivel oda is napkollektoros meleg víz fog menni :) Sebaj, lesz még három napom kitakarítani, mire hazajön az én egyetlen szerelmem.
Tehát Ipolyvölgyiék után elmentünk még egyet bicajozni, meg közértbe, de még mindig csak fél öt volt, mire hazaértünk. Na, akkor nekiláttam a holnap ebéd ,megfőzésének, mert volt egy kis nyugi. Persze legalább 3x kerültem idegrohamközeli állapotba, mire megfőztem, de megelőztem vele egy biztos holnapit :)
Most viszont már alszanak és én is nyugodtabb vagyok, végre dolgozhatok és várhatom, hátha ma pár szót tudok váltani az én egyetlenemmel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése