Várom a nyarat a Gyerekekkel!!!!!!!!!

Úgy tűnik, kemény nyarunk lesz idén is, tele programokkal, külön gyerekenként és közösen is. A családi programokról csak azt tudjuk, hogy most nem megyünk nyaralni, mert az idei nyár a munkáról fog szólni, de egy-egy napot "kiveszünk" majd és lelépünk a Balcsira vonattal vagy elmegyünk állatkertbe vagy bárhova, csak kimozduljunk.

A kertben már felállítottuk a kisebbik medencét, de persze most itt az esős idő. Ezen felül készülök lélekben a nagy nyári sétákra a fagyizóba, a szomszéd hegyre, a lenti fagyizóba, a különböző kis kiruccanásokra, hogy azért ne egyen meg az unalom minket idehaza :)

Ezen felül munkák is várnak rám, három projekt fut egyszerre, mindhármat már alig várom és mindezt négy édes gyerkőccel fogom végigvinni :)

A Fiúknak, úgy néz ki, hogy egyszerre lesz az úszótáboruk, így lesz egy hét, amikor csak Pannibaba lesz itthon, remélem akkor kevesebb megrendelés és munka fog ránk várni, hogy kihasználhassuk a nyugalmat. Bár nekem is nagy ajándék az az öt nyugis nap, amikor nem kell gyerekekért szaladgálni és csak a kislányomra kell figyelnem:)))

A Fiúk ezen felül még mennek evezős táborba, a Gábor találta nekik és ő fogja vinni is őket, juhhé! A Vilikének július első hetéig ovi van, ő biztosan nem fog unatkozni, igyekezni fogok időben hazahozni majd, hogy ő is érezhesse a megváltozott világot így nyáron.

Úgy tervezem sokat fogok sütni-főzni, gyümölcsöt darabolni, limonádét hűteni és sokat fogok játszani a gyerekekkel. Félek, ez az utolsó laza nyaram, a következő már tényleg munka, építkezés, költözés és pörgés jegyében fog telni. Ez az utolsó nyaram, amikor Olki még csak 13, Leó még csak 9, Vilike még ovis, Panka pedig még nem ovis korú. Ki akarom használni és élvezni szeretném minden percét. Készülök rá, és várom.

Sobri Jóska Kalandpark

Nagyon kemény egy hetünk volt, tele volt a Zoli megrendeléssel, mind határidős, sürgős, mellesleg csak két napja volt rá a Pünkösd hétfő miatt. De! Sikerült kiszórnunk mindent időben, nem volt csúszás, kapkodás, csak hajnali fél egyig dolgozás, majd csütörtökön még kiszállítás és csomagolás. Ennek eredményeképpen csak kettőkor tudtunk elindulni a gyerekek nyárnyitó meglepetésére, amit a Nagyi talált nekünk :)))

A Bakonyi Sobri Jóska kalandparkba mentünk a Gyerekekkel úgy, hogy azt mondtuk nekik, hogy egy kiállítás megnyitóra kell mennünk, ahol Apu türelemüvegeit állítják ki. Szegények itthon akartak maradni, de mi kierőszakoltuk, hogy jöjjenek :) Titokban pakoltam a ruhákat, kiszedtem belőlük, melyik a kedvenc úszónadrágjuk, a kaját is titkosszolgálati módszerekkel csempésztem be a hátizsákba, de végül csak elkészültem mindennel, úgy, hogy tiltakoztak az induláskor is, hogy nem akarnak jönni :)

Olivér saját bevallása szerint sejtette, hogy megint meglepetés kirándulásra készülünk (l. Prága 3 éve), mivel nálunk volt a bőrönd, amire azt mondtuk, hogy a türelemüvegek szállítására hoztuk magunkkal :D

Odafele menet persze volt egy kis elintézni valónk, meg megálltunk mekizni is - a Gyerekek nagy örömére -, de fél hat körül megérkeztünk a Sobri Jóska kalandparkba.

Ahogy közeledtünk, éreztem, hogy valami mesebeli helyet talált nekünk a Nagyi. Az egész egy völgyben található, egy gyönyörűen rendezett tó mellett.

A tó mentén mindenfelé különböző játékok és ügyességi szórakoztató eszközök találhatók. Sok közöttük teljesen ingyenes, ennek megfelelően a Gyerekek azonnal ki is próbálták. Szuperek a vízi játékok, az akadálypályák, a tutajok, a tó közepén található sziget, ahova nem csak tutajon, de hídon is át lehet jutni. Van egy csodálatos mesebeli játszótér ötletes fajátékokkal és van egy fűzfa labirintus is! Komolyan, fűzfák vannak úgy ültetve és kötelekkel rendezve, "fonva", hogy egy komplett kis labirintust adjanak ki.

Tehát első nap ezeket az ingyenes lehetőségeket próbáltuk ki.

kis tutaj, amin három gyerek fér el kb.

nagy vízi akadálypálya, itt 140 cm-es a víz

kicsi vízi akadálypálya, itt 1 méteres a víz

A szállás nagyon szuper volt, egy ötágyas + 1 pótágyas apartmanban laktunk, egy éjszaka 15 ezer forint volt, de tényleg nagyon kényelmes és szép volt. A fürdőszoba is és a konyha is kifejezetten kellemes meglepetés volt. Az éjszaka nagyon jól telt, a kinti nagy meleg ellenére bent kifejezetten jó volt a hőmérséklet, egy kicsi családi tv-zés után már aludtunk is fél hétig, amikor Pankának kipattant a szeme :)

9-ig kellett elhagyni a szállást, így elég gyorsan összepakoltam, megreggeliztünk és kiköltöztünk az autóba, hogy felfedezzük a park fizetős játékait. Nagyinak köszönhetően volt helyből 20 sobri bankónk, amit el is kezdtünk felhasználni :)

A vízi dodzsem nagyon bejött az egész családnak:

Emellett volt a hófánk pálya, ami szintén nagyon jó volt. Volt két száraz pálya és egy vízbe érkezős, a fiúk persze mindegyiket kipróbálták, 1 bankóért hármat csúszhattak. Vilikének azonban szálka ment a lábába, amitől teljesen elkeseredett, engem pedig felidegesített :( Viszont az álltasimogató és a szálka kiszedése véget vetett a rossz kedvnek :)

Aztán pedig ketté váltunk, mi a Pannival, Leóval és Vilikével elmentünk minivonatozni és fagyizni, Apu az Olkival pedig elment a drótkötélpályára. Az egy szuper dolog lehetett. Volt vagy ötféle pálya, amiket mind végigpróbáltak, átlendültek drótkötélen a tó felett, átmentek függőhídon is a tó fölött és megmásztak ezernyi fát és akadályt és túlélték és jó kis vízhólyagjaik lettek :) Még jó, hogy a Zoli jóelőre betett pár ragtapaszt a zsebébe (a javaslatomra :D).

Mi pedig mindeközben voltunk kisvonatozni, ahol egy ovis csoporttal szálltak fel a gyerekek, így 2 sobribankóért vagy negyed órát vonatoztak 5 perc helyett :)))

A Leó kipróbálta a vízen járó gömböt, amit a Zoli is kipróbált még a nap elején, szerintem a Leó volt az ügyesebb, ő majdnem 5 másodpercig állva tudott maradni benne :))))))

Ettünk finom fagyit is, Carte D'Or fagyi volt és nagyon ízlett, de Panka megunta és nekem adta a sajátját is, így kicsit már sok volt. Ittunk hűtött bodzaszörpöt, beültünk a hajócskába, Vilike végigment a nagy vízi akadálypályán, majd zárásként mehettek egyet (Vilike kettőt) az elektromos quadon is. Vilinek ez volt a kedvence :)

A Pannika pedig elszundított az ölemben. Olyan édes volt, éreztem, ahogy csúszik ki a karomból, mert már nem tartja magát, ezért megkértem a Leót, hogy ő hozza a háti zsákot és eldindultunk Apuciék keresésére. Szerencsére amikor odaértünk a drótkötélpályához, pont ott voltak és le is telepdtünk ott, amíg végeztek (másfél órát szundított a Macilány), Vilike kijárta a bébipályát (ingyen, biztosítókötél és sisak nélkül). Amikor végeztek, kiderült, hogy még maradt 8 sobribankónk, ezért a fiúk még mehettek dodzsemezni és hófánkozni, majd a Panka vonatozott egyet és búcsúzóul egy családi tutajozást csaptunk.

Így ért véget a napunk és öt körül hazaindultunk. Csodálatos élmény volt, de még érezzük ma is az izmainkat :)))

Zöld Pardonban jártam...

Azok kedvéért, akik nem olvasták a Facebook-on, itt is leírom, milyen tanulságos estém volt a Zöld Pardonban nem olyan régen :)
Tanulságok:
1. a mai tinik (iskolaszezonban) 23 órakor kezdik a bulizást - ez azért rémisztett meg, mert Olivér lassan ebbe a korba lép és én előre rettegek illetve arra gondoltam, hogy ha ennyi szülő nem bírja visszatartani a gyerekét, hiszen holnap iskola van, akkor valószínűleg nekem sem fog olyan könnyen menni...
2. öreg vagyok már a bulizáshoz és túl sok a gyerekem - hajnali egyre értem haza (4 sört ittam, finomat) és fél hétkor már ébreszteni kellett az iskolás gyerekeket, reggelit kellett nekik adni, csomagolni kellett nekik és nyolcra már oviban voltunk, stb. és én fél kilenckor már a délutáni szundikálásról álmodoztam Pankával és arról, hogy nem fáj a fejem... rosszabbul bírom az éjszakai életet, mint 4 éve!!!!!!
3. éjszaka végképp ne indulj haza BKV jegy vagy bérlet nélkül, mert minden ajtóban áll egy ellenőr - a Zöld Pardontól az Andor utcáig sétáltam, majd végül hívtam egy taxit, aki két buszjegy áráért hazahozott :))) éljen a TAXI 2000!!! vagy inkább a TAXI1000 :)
4. még csomó mindent észrevettem-megfigyeltem, de nem tudom rendszerezni a gondolataimat - nagyon jól éreztem magam tegnap este, ami a kellemes társaságon kívül a Zöld Pardonnak is köszönhető :)

6 éve...

6 éve ilyenkor már túl voltam első horrorisztikus éjszakámon a kórházban. Előző nap 12:57-kor született meg Vilike. Szegény kisbabámat úgy érzem, kikényszerítették belőlem, pedig, mint ahogy a Pannika, szerintem ő is maradhatott volna még odabent egy picit tovább. Pannival majdnem három hetet ráhúztunk, de senki sem sürgetett, Vilikével viszont már - talán a nagy méretei miatt is - hetekkel a szülés előtt drukkoltak, mikor indul be.

A szülés egyébként rettentő gyors volt. 12 után nem sokkal repesztettek burkot, 12:57-kor pedig már kint is volt a drága kisfiam 57 centivel s 4470 grammal. Persze reggeltől kezdve már kaptam a lórúgásnyi oxitocint és feküdtem a szülőágyon, de ettől még nem történt semmi, nem is fájt, persze abban az utolsó, majdnem egy órában bepótoltam a fájdalmakat.

Azért lehet, hogyha nem születik meg aznap, csak amikor eljön az ideje, akár még 5 kilós is lehetett volna. Ilyen szempontból jókor született, de egyébként amikor megláttam, odaadták plédbe bugyolálva a májusi nyárban, láttam rajta a riadtságot, azt, hogy borzasztóan fázik és hogy ez túl gyors volt neki. Azóta is ilyen, időre van szüóksége az új helyzetek feldolgozásához.

A Gábor már ott a szülőágy mellett elkezdte szervezni a nagy berúgást újdonsült fia tiszteletére, ami akkor, mivel már harmadszorra éltem át ugyanezt, elég rosszul esett. Amikor jöttek hozzám látogatóba, akik egyáltalán benéztek, örömmel mesélték, milyen durva buli kerekedett a Nelsonban Vilike születése alkalmából. Hát, köszöntem szépen, én már évek óta nem tudtam egy jó buliban részt venni, mert ugye a suli miatt eléggé igénybe vettem a nagyszülőket, így bulizásra már annyira nem lehetett, örültem, ha a vizsgáimra tisztességgel fel tudtam készülni. De amúgyis, fájt mindenem a mellemtől a méhemig, főleg, hogy még összehúzódás serkentőt is kaptam, (mint a 16 hetes vetélés után - fájó emlékek felszakadása) amitől nem csak szoptatás közben, hanem folyamatosan összeugrott a méhem, ami hatalmas fájdalommal és vérzéssel járt. Aludni nem aludtam, mert négyen voltunk a szobában, midnenki a saját ki csemetéjével és én egy gyerek mellett sem tudok nyugodtan aludni, mert a legkisebb szusszanásra vagy az ütemes légzés apró kihagyásaira már talpon vagyok, nem hogy négy gyerek felváltva sírására! Tehát megalapozottan horrorisztikusan fáradtan kezdtem hozzá Vilike neveléséhez és persze az akkori vizsgaidőszakhoz, ami viszont meglepően jól sikerült - köszönet érte Nannónak.

Annyi még idetartozik, hogy mielőtt kiengedtek minket a kórházból, még tartogattak számunkra egy rémisztő hírt: Vilike egyik veséje nagyobb, mint kéne, ezért kontrollra kell majd járnunk az elkövetkezendő években, amíg operálhatóvá nem válik, hacsak nem kinövi a dolgot. Szerencsére kinőtte és így csak 1 éven keresztül kellett pisi és mindenféle vizsgálatra járnunk az én édes, hétről-hétre hatalmasabb kisfiammal :)

Hatalmas túra! Rám-szakadék négy gyerekkel és persze a Túrabottal :)

Tegnap a Rám-szakadéknál jártunk a Gyerekekkel és a Túrabottal. Kicsit izgultam, mert ezúttal Panka is velünk tartott és tudtam, hogy azt a jópár kilométer túrát nyakban és ölben végigcipelni szegény Zolinak nem lesz túl könnyű. Kicsit késve indultunk Dömösre és még tankolni is kellett, így természetesen elkéstünk. Azért szerencsére a többiek rugalmasak voltak és megvártak minket. Elindultunk felfelé a templom mögött a sorompón túlra, majd elég hamar eljutottunk a patakpartra, ahol természetesen Vilike átment hídona  túloldalra, majd csak köveken ugrálva tudott átjutni a villanypásztorral óvott oldalunkra. Útközben választott magának egy Kiskecskét :) Ezen az úton hamar eljutottunk egy forráshoz, amitől nem messze kezdődött a láncos szakasz.

Itt kettévált a csoport. A nagyfiúk mentek a láncos mászó csoporthoz a nehéz szakaszon, mi Vilikével és Pankával a "könnyített" útvonalon indultunk. Ebben a csoportban heten voltunk + két kutyus. Végig kellett követnünk a sárga jelzést. Eleinte a kutyák a nagyobb, nehezített csoporthoz akartak menni, de végül beletörődtek, hogy velünk kell jönniük :) Elég meredek volt néhol az út, meg a felázásoknak köszönhetően néhol nehezen járható, de összességében szuper utunk volt és nekünk is jutott kaland, mert mi is többször kereszteztük a patak útját, így mi is ugrálhattunk köveken :) Útközben látta meg Zoli ezt a fát, amit gyorsan le is kaptam neki. Valóban gyönyörű...

Panka ezen a szakaszon végig nyakiban jött, viszont amint túljutottunk a meredekebb részen, végre elkezdett a saját lábán járni - köszönhető ez Évinek, ki felvetette a sünikeresés ötletét. Panka ezen annyira felbátorodott, hogy majd egy kilométert sétált az ügyes kis lábain.

Miközben sétáltunk, hallani véltük a szakadék túlsó felén menetelő csapatot, néha a kutyák is eltüntek a rengetegben, de szerencsére mindig visszataláltak. Végül kiértünk a két út, a Lukács-árok és a Rám-szakadék találkozásához. Itt hamarosan kiértünk a beton útra, majd az első elágazásnál, a zöld jelzésen bemenve, eljutottunk a pihenőhelyre, a Júlia forráshoz.

Érkezés után, mi, az előörs, tüzet raktunk és elkezdtük a nyársak hegyezését. Egy 20 percen belül befutott a csapat nagyobb része, mindkét fiú sértetlenül, szárazon :) Ittunk egy jó meleg KV-t majd sütöttünk-főztünk, végül egy kis pihenés után indultunk tovább. Persze közben Vilike eltűnt az erdőben a nagyfiúkkal, de szerencsére Zoli könnyedén felkutatta őket.

A visszafele út is gyönyörű helyeken vitt, olyan jó volt a friss levegőn sétálni - mert ez a lefelé vezető út már tényleg séta volta csak.

Egy másfél órás séta után leértünk a faluba, ahol a Prépostsági romok melletti játszótéren lepuihentünk. Panka ekkor már fél órája aludt, így letettük a fűbe a plédre szundizni.

Még egy bő órát eltöltöttünk, megnéztük a romokat is, játszottunk is, majd elindultunk hazafelé. Útközben ettünk egy-egy gombóc fagyit, de a kiszolgálás  a Mozs fagyizóban, hát cseppet sem volt szívélyes, pedig 140 Ft volt az enyhe ízű és pici fagyi gombóca... Tehát csalódás volt. Annál jobb volt viszont visszaérni az autóhoz és hazajönni :)

Persze Zoli még 2 vásznat megfeszített és kiszállított az este, így csak fél 11-re ért valójában haza...

Azért egy csodálatos nap volt a tegnapi és remélem, hogy mgé sok-sok ilyenben részünk lesz!

Anyák napja

Ma van Anyák napja.

Van bennem egy ideális anya kép, aki csendes szóval, kötélidegekkel napi 24 órában áll a gyerekei rendelkezésére. Aki sosem mond csúnya szavakat, nem kiabál, nem keseredik el, a gyerekei előtt végképp nem!, aki megtanítja a szép, illedelmes viselkedésre a gyerekeit, miközben gyönyörűen rendben tartja az otthont és a kertet. Ja, és minden délelőtt játszóra viszi a kicsit, délután pedig sportolni a nagyokat, mindig készen áll egy nagy beszélgetésre a kamasszal, mindig időben beköti az iskolai füzeteken málló borítót vagy pedig olyan rendesre neveli a kisfiát, hogy málló borító elő sem fordulhat. Aki minden reggel 6-kor mosolyogva ébred, nem ejt ki csúnya, feszültségkeltő szavakat a száján, hogy már megint mindenki alszik, és ha ő nem kelne fel időben, borulna az egész nap. Hát igen, én nem ilyen vagyok, de mégis minden napra jut legalább egy "Szeretlek anya" vallomás, nem beszélve a "Te vagy a legszebb a világon", "Anya, neked nem kell tornáznod, mert nagyon szép vagy", "Te vagy a legkedvesebb Anyuka a világon" mondatokról. Azt hiszem, ilyen szempontból nálunk  minden nap anyák napja...

Az ideális konyha...

Sokat gondolkozom mostanában, hogy milyen is lehetne az ideális konyhám, ha minden úgy lenne, ahogy én szeretném... Rengeteg kérdésem merül fel folyamatosan... Kezdem megérteni azokat, akik órákat töltenek azzal naponta, hogy próbálják az ideális házat, szobát, konyhát, bútort, autót, párkapcsolatot, gyerek-szülő viszonyt, egyáltalán életet elképzelni :)
De vissza a konyhára:
A Gyerekek ki legyenek-e zárva vagy rájuk lássak-e folyamatosan?
A családi élet körülöttem zajoljon vagy legyek nyugiban elszigetelve?
Legyen-e mosogatógép vagy sem?
A mosógép bent legyen-e vagy sem a konyhában?
Hova tegyem a lábasaimat, hogy ne kelljen állandóan hajolgatnom és kutatnom, ne kelljen mindent előpakolni, mert persze, hogy a serpenyő leghátul van?
Milyen szélesek legyenek a polcok? Ha túl szélesek, akkor megint két sorban lesznek a lábasok, ami csak idegesítő...
Kamra a konyhában legyen-e megoldva vagy külön kis helyiségben?
Legyen-e egyáltalán alul polc lábasoknak? A tányérok bent legyenek-e a konyhában vagy az étkezőben a tálalóban?
A hűtő bent legyen-e kéznél vagy nem olyan fontos? Mikró bent legyen-e vagy az is inkább az étkezőben, ahol sűrűbben van rá szükség a melegítéshez?
Hát igen, az álmodozás sem olyan egyszerű... :)