Tegnap a Rám-szakadéknál jártunk a Gyerekekkel és a Túrabottal. Kicsit izgultam, mert ezúttal Panka is velünk tartott és tudtam, hogy azt a jópár kilométer túrát nyakban és ölben végigcipelni szegény Zolinak nem lesz túl könnyű. Kicsit késve indultunk Dömösre és még tankolni is kellett, így természetesen elkéstünk. Azért szerencsére a többiek rugalmasak voltak és megvártak minket. Elindultunk felfelé a templom mögött a sorompón túlra, majd elég hamar eljutottunk a patakpartra, ahol természetesen Vilike átment hídona túloldalra, majd csak köveken ugrálva tudott átjutni a villanypásztorral óvott oldalunkra. Útközben választott magának egy Kiskecskét :) Ezen az úton hamar eljutottunk egy forráshoz, amitől nem messze kezdődött a láncos szakasz.
Itt kettévált a csoport. A nagyfiúk mentek a láncos mászó csoporthoz a nehéz szakaszon, mi Vilikével és Pankával a "könnyített" útvonalon indultunk. Ebben a csoportban heten voltunk + két kutyus. Végig kellett követnünk a sárga jelzést. Eleinte a kutyák a nagyobb, nehezített csoporthoz akartak menni, de végül beletörődtek, hogy velünk kell jönniük :) Elég meredek volt néhol az út, meg a felázásoknak köszönhetően néhol nehezen járható, de összességében szuper utunk volt és nekünk is jutott kaland, mert mi is többször kereszteztük a patak útját, így mi is ugrálhattunk köveken :) Útközben látta meg Zoli ezt a fát, amit gyorsan le is kaptam neki. Valóban gyönyörű...
Panka ezen a szakaszon végig nyakiban jött, viszont amint túljutottunk a meredekebb részen, végre elkezdett a saját lábán járni - köszönhető ez Évinek, ki felvetette a sünikeresés ötletét. Panka ezen annyira felbátorodott, hogy majd egy kilométert sétált az ügyes kis lábain.
Miközben sétáltunk, hallani véltük a szakadék túlsó felén menetelő csapatot, néha a kutyák is eltüntek a rengetegben, de szerencsére mindig visszataláltak. Végül kiértünk a két út, a Lukács-árok és a Rám-szakadék találkozásához. Itt hamarosan kiértünk a beton útra, majd az első elágazásnál, a zöld jelzésen bemenve, eljutottunk a pihenőhelyre, a Júlia forráshoz.
Érkezés után, mi, az előörs, tüzet raktunk és elkezdtük a nyársak hegyezését. Egy 20 percen belül befutott a csapat nagyobb része, mindkét fiú sértetlenül, szárazon :) Ittunk egy jó meleg KV-t majd sütöttünk-főztünk, végül egy kis pihenés után indultunk tovább. Persze közben Vilike eltűnt az erdőben a nagyfiúkkal, de szerencsére Zoli könnyedén felkutatta őket.
A visszafele út is gyönyörű helyeken vitt, olyan jó volt a friss levegőn sétálni - mert ez a lefelé vezető út már tényleg séta volta csak.
Egy másfél órás séta után leértünk a faluba, ahol a Prépostsági romok melletti játszótéren lepuihentünk. Panka ekkor már fél órája aludt, így letettük a fűbe a plédre szundizni.
Még egy bő órát eltöltöttünk, megnéztük a romokat is, játszottunk is, majd elindultunk hazafelé. Útközben ettünk egy-egy gombóc fagyit, de a kiszolgálás a Mozs fagyizóban, hát cseppet sem volt szívélyes, pedig 140 Ft volt az enyhe ízű és pici fagyi gombóca... Tehát csalódás volt. Annál jobb volt viszont visszaérni az autóhoz és hazajönni :)
Persze Zoli még 2 vásznat megfeszített és kiszállított az este, így csak fél 11-re ért valójában haza...
Azért egy csodálatos nap volt a tegnapi és remélem, hogy mgé sok-sok ilyenben részünk lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése