Kirándulás Byrd bácsi gyermekeivel és kutyáival :)

Csaba szervezésében csodálatos kirándulást tettünk a hármashatárhegyi repülőtér környékére Húsvét hétfő alkalmából. Mi persze késve érkeztünk, épp ezért nem is szóltunk, hogy jövünk, nehogy ránk kelljen várniuk a többieknek. Ennek köszönhetően persze teljesen más irányba indultunk és csak némi hegymászás után vettük észre a tévedésünket, amikor is egy kék kereszt és egy kék vonalas elágazáshoz érkeztünk :) Persze kiderült, hogy a zöld félhold a nyerő, de azt a többiek sem tudták, csak azt, hogy teljesen másfelé kellett volna mennünk. Sebaj, gyönyörű friss idő volt, csodálatos, eső áztatta erdei illatokkal, így nem vette kedvünket, hogy plusz sétánk is volt :)

Végül az egyik út melletti parkolóban megtaláltuk a Csaba autóját és hamarosan utolértük a többieket, akik már az evészet vége felé jártak és kutyák gyűrűjáben üldögéltek. Alighogy megérkeztünk és kényelembe helyeztük magunkat, sőt! én már egy fél pohár bort is megiszogattam (hála Nándinak a finom Telekiért és Boginak az IKEA-s műanyag pohárért:)), eleredt az eső, ezért elindultunk a parkoló felé. Kis kerülővel mentünk, de gyönyörű úton és Panka még Bogi '94-es kendőjét is kölcsönkapta, hogy ne ázzon el a hajacskája. Annyira élveztem a sétát és a kutyusokat, tiszta feltöltődés és boldogság volt látni ezt a vidámságot :)

Amikor a reptér sarkába értünk az eső enyhébbre fordult, ezért a többiek visszaindultak még túrázni, mi viszont, mivel Panka már csurom víz volt, inkább visszaindultunk az autóhoz. Később beigazolódott, hogy jól döntöttünk, mert nagyon-nagyon eleredet az eső és Panikával biztos kínszenvedés lett volna az út, nem beszélve a megfázásról.

Így végül is két órát sétáltunk csak mindösszesen, de számunkra az is hatalmas feltöltődés volt. Két hét múlva pedig ismét Túrabot kirándulás, most a Rám szakadék felfedezése vár ránk :)

Kirándulás Páty környékére a Túrabot Sportegyesület szervezésében

Pannika péntek este a Mamáéknál aludt Kovácsiban. Ez volt az első máshol alvása, ezért eléggé megviselt, hogy nincs egész nap velünk és még este sem puszilgathatom meg, vihetem aludni, reggel nem totyog át hozzánk félálomban... Viszont a pátyi kirándulást örülök, hogy nélküle csináltuk végig, mert így is elég fárasztó volt a Vilikét figyelni és vadászni folyamatosan :)

A kirándulást a Túrabot honlapján néztem ki, mert meguntam, hogy céltalanul bóklászunk a környéken, és úgy gondoltam, hogy profi vezetéssel és egy jó természetszerető társasággal csak jobban fogjuk érezni magunkat :) Reggel 9-re mentünk a biatorbágyi viadukthoz, ahol a Gyerekek helyből megmászták a völgyhidat:) Persze közben majdnem beleestek a híd alatt folyó patakba, de szerencsére ezzel a mutatvánnyal megvárták a kirándulás végét. 

Amikor összegyűlt a csapat, átsétáltunk a vonathoz, ahova csapat többi része érkezett, majd elindultunk a kirándulásnak. Átvágtunk Biatorbágyon, átmentünk az autópálya alatt, majd amolyan hétvégi telkes rész mellett sétáltunk beljebb a természetes közegbe. Amikor odaértünk a pátyi pincesorhoz, nagyon meglepődtem! Olyan szépen rendezett, kellemes kis közeg alakult ki ott az erdő mellett a fák között, hogy csak ámultam. Viszont azt nem tudhattam meg, hgy a pincesoron milyen a bor, mivel senki nem használta ki a szép idő nyújtotta lehetőséget, ami odavonzza a turstákat, így senki sem akart tőlünk pénzt zsebelni borkóstolóért cserébe... De azért így is megérte végigsétálni, mert valóban szépek voltak a pincék...

A pincesor után búzamező, majd egy rövid autóutas séta után egy kisebb emelkedő és erdő következett. Ekkor volt Vilike első holtpontja, elsírta magát, hogy ő elfáradt és éhes :) Mondjuk ez Vilikénél nem meglepő, mert rendszerint könnyen megéhezik, főleg, ha számára unalmas dologgal kell foglalkozni. Bár tény, hogy kezd erről leszokni és örömet találni olyan egyszerű dolgokban is, mint a séta, azért ez már sok volt neki. Az igazat megvallva nekünk is kicsit fárasztó volt, mert mindig lemaradt a kis Orsival, akivel kb. 15 perc séta után már sikerült visítósra összeveszniük :)

Végül megérkeztünk azért a piknik helyre, ahol letáboroztunk és megkezdődött a tűzrakás, amit beavatásként a Zoli felügyelt és egész jól sikerült :)
A tűzön pedig mindenféle finomság sült, ami nagyon jól esett, mert nem csak fáradtak voltunk, de éhesek is :) mondjuk nem volt annyira fárasztó, de azért az megnehezítette, hogy állandóan Vilikére kellett figyelni, alig-alig tudtunk egy jót beszélgetni a többiekkel, vagy csak felváltva :) 

Az ennivaló nagyon finomra sikeredett, bár a kenyér adagot kicsit alul kalibráltam, így nekem nem jutott. 

Amíg táboroztunk, néhányan elsétáltunk a táborhely mellett lévő kőbányába, ahol volt egy kis rés is, azaz barlangszerűség. A Gyerekek persze folyamatos éberséget igényeltek, mert felmásztak minden kiszögellésre, ami persze kicsit megtépázta a jelenlévők idegeit. A rutinosabb szülők inkább le sem másztak megnézni a rosszcsont gyerekek mutatványait :) 

Végül az út helyett valami erdőben másztunk vissza, ahol sikerült természetesen egy vadrózsába belekapaszkodnom, jajjjjj! Még vérzett is kicsit, de sebaj, nem zuhantam vissza a többméteres mélybe :) Folyt köv, mert most indulok Virágvasárnapi misére a rosszcsontokkal...
Na tehát, miután túléltük mindannyian a kőbányát, elindultunk tovább... Ismét meseszép tájakat láthattunk és igazán jó volt a hangulat, az idő sem volt se túl meleg, se túl hideg, így elég lazán sétáltunk tovább. Azonban még jó pár óra hátravolt. Mentünk még erdőben, mezőn, hegynek fel, hegyről le és egyszer csak visszaértünk arra a helyre, ahol a telkeket láttuk. Itt már tudtam, hogy nem tart soká a séta, d azért még hátravolt vagy 20 perc:) Megvallom, a végén már fájt a lábam, de nem törte fel a vadiúj cipőm a lábam és mára szinte nem is fáj! Egyébként izomlázam is csak egy fél napig volt, most már teljes értékűen tudok mozogni :)
Összességében csodálatos volt a kirándulás és így az egész hétvégénk!!!

Autós kirándulás Pannikával - Martonvásár, Érd, Ercsi, Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék

Végre kirándulni voltunk! Mondjuk csak hármasban, mert a fiúk a Gáborral voltak. 9-kor telefonált, hogy moziba mennek 10-re, készítsem őket elő. Persze pont takarítás közben voltunk, így kapkodni kellett mindennel, de időben elkészültünk és azt vettük észre, hogy hoppá, egy csomó időnk van és ki kéne használni. 

Azonban előtte még idelent is ki szerettünk volna takarítani, nekem is volt néhány lezáratlan ügyem, így majd fél egy volt, mire kitaláltuk merre és elindultunk. 

Pannika nagyon élvezte az egészet, semmi kifogása nem volt az autózás ellen, végig nézegetett. Láttunk lovacskákat, birkákat, teheneket, gyönyörű tájakat, pedig alig mentünk pár 10 kilométert. Először Százhalombattára indultunk volna, mert van valami ásatás, ilyesmi, de elég jót kavarogtunk, így végül nem találtuk meg, csak a matricamúzeumot, amit terveink szerint a fiúkkal meg fogunk nézni a közeljövőben.

Ja, de előtte, mivel célirányosan eltévedtünk, megnéztük Martonvásárt, ahol rossz fele kanyarodtunk, így kihagytuk a Beethoven múzeumot és a Brunszvik kastélyt, tehát csak átutaztunk rajta. Ercsit is megnéztük, megállapítottuk, hogy van saját Sparjuk, míg itt nálunk a közelben csak egy gagyi Coop üzlet van, ahova csak ritkán megyek be és akkor sem szívesen. 

Érden is átmentünk, de akkor már tudtuk, hogy először ennünk kell, így a március haviegy mekizést letudtuk némi késéssel :) Kaja után nekiindultunk Sóskútnak, ami csodálatos meglepetés volt a számunkra! Nem elég, hogy közel van, de egyszerűen gyönyörű is!!! Találtunk egy nagyon jó ki útvonalat, ami a hegyoldalban vitt a házak felett. Vadregényes és kényelmes is volt egyszerre. Kivéve ott, ahol leomlott kicsit az út és fel kellett kapaszkodnunk a hegyoldalba, hogy kikerüljük az omlást... ott inkább ijesztő volt. Zoli hősiesen cipelte a Pankát, hol ölben, hol nyakiban. Elég keskeny volt az út, így örülök, hogy a fiúk nem szaladgáltak a szakadék mellett és Panka is biztonságban volt Apucija ölében :)

Aztán végre kikerültünk a dzsindzsából és a hegy lábánál találtuk magunkat. Visszaindultunk a patak melletti utcában és egy nagyon jót sétáltunk. Pannika persze végig nyakiban és ölben akart lenni, de sikerült némi számolgatóssal járásra is rábírni :) Benne voltunk az alvásidejében, így érthető, hogy ölben akart volna inkább pihengetni... Az utca, ahol sétáltunk, a patakpart és a hegy oldalára ráépült kis telekkel bíró házakat választotta ketté, így a patakpart némileg magántulajdonként funkcionált. Egy helyen lementünk és láttuk, hogy igen bővízű kis patak ez. Láttunk két gyerkőcöt is a patakban játszani, irigyeltem őket egy pillanatra, eszembe jutott, amikor Balatonfüreden a Gabikával játszottunk a patakban... 

A séta után visszaérkeztünk az autóhoz, amit praktikusan egy cukrászda mellett tettünk le. Nagyon jó kis hely volt, csodaszép napos terasszal, így a kávé mellé még becsusszant egy fagyi is :) Lassan indulni kellett, mert hatra itthon kellett lennünk. Biatorbágy felé jöttünk haza és pont Zsámbék is útba esett, így Örséket is meglátogattuk egy 20 percre. Hogy az Emma milyen nagylány lett és Örs szülei milyen kedves emberek! Jó volt látni egy szeletet a férjem gyerekkorából általuk... 

De aztán már tényleg sietnünk kellett, hogy időben hazaérjünk. Itthon már várt a kicsi Vilike és a Gábor. Összekészítettük az Olki és Leó túrázós cuccát és a Leónak a Téli tücsköt is :) Mennek Ausztriába túrázni, de előtt még meg kell csinálnia a háziját! 

Este még felköszöntöttük így szűk körben a kicsi Vilit. Olyan aranyosan örült az ajándékának! Egy Heroes Factory figurát kapott és tényleg megható volt, amennyire értékelte és szerette az első pillanattól fogva. Két fagyasztott pizzát is kisütöttem és azzal teljes volt Vilikének a boldogsága :)

Így telt a napunk, hosszú idő után az első tökéletes nap volt a számomra :))))

Óraátállítás - Pannika valódi hisztije

Őszintén szólva engem nagyon-nagyon megviselt az óraátállítás. Talán magam okán még nem kellett volna megszenvednem, de nálunk én vagyok az utolsó, aki elalszik és az első, aki felkel, illetve rajtam csapódik le mindenki nyűge. Zolival együtt persze, de ő a munka miatt sok dolog alól felmentést kap, pl.: most is még alszik, mert fél 11-ig dolgozott, aminek köszönhetően pluszban még kihagyott egy olyan hisztit is Pannimacival, ami talán még nála is kiütötte volna a biztosítékot :)

Azt hiszem egy nemalvási spirálba kerültünk, azaz az óraátállítás napján későn feküdtünk le, de a gyerekek az óraátállításhoz képest is korán keltek, így nem aludtuk ki magunkat. Vasárnap már feszültebb voltam és fáradtabb, ami kihatott Panka lelkiállapotára, ezért nem tudott aludni rendesen, kétszer ébresztett, átjött, stb. Hétfőn ez folytatódott azzal, hogy az iskola miatt már amúgy is korán kellett kelnem és még ezernyi kötelesség dúsította a napot. Feszültség-fáradtság fokozódott, ugyanez persze a fiúknál is. A hétfő éjjel horror volt, egyig szinte végig nyöszörgött a Panka, így aludni nem tudtunk, kétszer az idegösszeroppanás szélére kerültem és elátkoztam a napot, amikor egy gyereket is vállaltam (nemhogy négyet!), sírtam is meg minden bajom volt a fáradtságtól... 

Mindenesetre ennek köszönhetően a keddi nap még borzalmasabb volt, mint a megelőzők. Zoli reggel nyolckor ment el, de közben egyszer hazajött, amitől Pannika megzavarodott, így már 11-kor túl voltunk az első nagy síráson - természetesen az úttest közepén Pannikával, Szőlőszem babával és babakocsival + a szelektív szeméttel, amit vittünk, az ölemben. Pannika estére totálisan kiborult, ami érthető, hiszen a karate miatt fel kellett ébresztenem a délutáni alvásból, és csak este hétre értünk haza a karatéról és akkor kezdtük el még a fürdést, vacsorát, stb. Olyan hisztit levágott, amilyet még nem láttam!!!! A fiúk hozzá képest nyugodt kis angyalkák voltak a legdübörgőbb dackorszakukban is! :)

Próbáltam végiggondolni, mi segíthet ilyenkor, illetve ha én hisztizek mi nyugtat meg. Hát, leginkább a kedvesség és ölelés, de valami miatt úgy éreztem, ki kell jelölnöm a határokat. Mivel Pannika mindenféle kompromisszumtól, kedvességtől, gyengédségtől csak még jobban hisztizett, ezért úgy döntöttem, hogy büntibe teszem és betettem a kis WC-be hisztizni. Végig az ajtó túloldalán voltam és beszéltem hozzá, de ha meghallotta a hangomat, csak még jobban hisztizett. Azt hiszem dühítette, hogy nem keresem a kegyeit, mint az Apucija szokta (meg mint én is, amikor kompromisszum készebb). Kb. 5 percig tartott az egész, de közben annyira kiabált és hisztizett, mint egy igazi méregzsák és rúgta az ajtót, köhögött, öklendezett. Olyankor úgy füleltem, nehogy baja legyen...

Egy szó mint száz, megtörtént a második nagy hiszti, mi után végül közölte velem, hogy "Megnyugodtam Anyucica" és hozzám bújt. Amikor kinyitottam az ajtót, akkor még nyugtalan volt és sírt, de megbeszéltük, hogy nem szabad így viselkedni és meg kell tanulnia egyedül is megnyugodni és most tanuljuk és ő nagyon ügyes kislány. Azt nem tettem hozzá, hogy Anyucica is most tanulja :) Ezután együtt fürödtünk, az este vidámságban és békében telt és ismét átaludtuk az éjszakát, úgyhogy kisimult vagyok, mint egy friss dinnye :)

Most, 8:20-kor persze még szundikálnak Apucival az ágyban, de hagyom őket, mert ha kialusszák magukat, nekem is könnyebb :)

Ennyit az óraátállítás és nemalvás lehetséges következményeiről...

Vilike oviban marad

Na, csak megszületett lassan a döntés, hogy Vilike maradjon. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy múlt héten pénteken miután végeztünk  Sára néninél, a Vilike olyat csinált, amit még soha sem. 

Ideális délelőttön voltunk túl, teljes harmóniában telt az egész, játszottunk, memóriáztunk, tök jól elvoltunk, bevásároltunk, mindenki kapott egy kis ajándékot, Vilike egy szép autót. Nagyon örült neki, megállapodtunk abban, hogy erre az autóra nagyon fog vigyázni, mert tőlem kapta.

Ezért is volt nagyon meglepő, amikor érte mentem a Sára nénihez (beszédterápia szerűség) és nem fogadott szót. Valahogy mintha öntudatra ébredt volna, mintha felszabadult volna benne valami, amitől az önbizalma megsokszorozódott. Nagyon meglepett, mert ha számolok neki, azonnal meg szokta csinálni, amit kérek tőle. De most nagyon tanácstalanná tett, alig tudtam kihívni és cipőt venni. Amikor kiértünk, elvettem az autóját és zsebre vágtam azzal, hogy nem érdemli meg. Ezután mentünk szemészetre az Olkival, ott már ismét szót fogadott és jól viselkedett. De ettől arra kellett rádöbbennem, hogy mi most egy út elején járunk a Vilikével és fél év alatt nem fogunk eljutni arra a szintre, hogy én nyugodt szívvel kijelenthessem, hogy kellően ismerem a gyermekem és úgy látom, hogy iskolában a helye. Szinte 100%-ig biztos lettem abban, hogy nekünk (mindkettőnknek) még kell egy nyugodt év, amikor nincsenek akkora elvárások, mint amekkorát az iskola ró a szülőre és a gyerekre is.

A másik, ami miatt így döntöttem az az, hogy voltunk játszóházban és megkértem a leendő tanítónénit, hogy figyelje meg a Vilikét. Ő azt mondta, hogy maradjunk még egy évet, de ránk hárítja a döntést. Azt is mondta, hogy a Vili nagyon mozgékony, figyelemzavaros (korából is adódóan) és hogy viszi az egész bagázst. Ez volt az a momentum, ami szöget ütött a fejembe. Vilike a rosszcsont viselkedésével elvinné a fél osztályt? Azért ennyire nem szúrnék ki a leendő tanító nénivel. Inkább akkor menjen iskolába, amikor jó példával tudja majd befolyásolni az osztályt...

Azóta persze Vilike is úgy gondolja, hogy jobb az oviban nagynak lenni, mint az iskolában kicsinek és a legjobb barátjával is megállapodtak, hogy ez így a legjobb :)

Dilemma - iskolaérettség szempontjai

Nem gondoltam volna, hogy még most is itt fogok tartani, de még mindig nem tudtam dönteni Vilike iskolaérettségét tekintve. A pszichológus által végzett vizsgálatok azt mondják, hogy Vili tudása, grafomotoros képességei (nagyon fejlett!), vizuális memóriája (kiváló!!!), számfogalma (10-es számrendszerben teljesen kialakult), szövegértése (kiváló), reláció fogalma (kialakult) alapján készen áll az iskolára és felveszi a versenyt a 7 éves korosztállyal, IQ-ja 116, stb. De a feladattudata nem alakult ki és nem tud eleget figyelni egyszerre, nagyon játékos. 

Sajnos az ő szempontjukból meg vagyok győzve, de mindeközben az óvónénik úgy találják, hogy Vili iskolaérett és a plusz egy év ovi ártana neki, mert tele lesz kicsikkel a csoport és így nem tudnak majd úgy figyelni rá. Összefoglalva az érveim az iskola mellett:

1. óvónénik úgy látják, iskolaérett
2. nem marad a korosztályának megfelelő társa az oviban
3. a kicsik el fogják vonni a figyelmet, alig maradnak iskolára készülők és ők most még hátrább vannak fejlettségben Vilinél
4. a vizsgálatok és foglalkozások 12 után zajlanak, ami az ő bioritmusa szerint már alvásidő, hiszen eddigi életében mindig ebéd után az alvás következett a bölcsiben és az oviban is. Szerintem érthető, hogy fáradtabb és kevésbé tud figyelni ilyen időszakban.
5. az iskolaérettségi vizsgálat pont a farsang napján volt, szintén fáradtabb volt az átlagosnál és másfél órán keresztül tartott 12 után
6. a suli csak fél év múlva fog kezdődni, addig még rengeteget fejlődhet
7. a vizsgálatok olyan szobában zajlottak, ahol minden tele volt játékkal és figyelem elvonó dologgal és Vilike ismerte is őket, mert már járt oda egy ideje
8. az agya készenáll, lehet, hogy ártana neki még egy év az ovis szinten
9. fizikailag is készen áll az iskolára, magas, izmos
10. nem biztos, hogy években mérhető a Vili megkomolyodása, lehet, hogy 10 év múlva is ennyire ofg tudni figyelni
11. szeretne iskolába menni, testvérei odajárnak

Ellenérvek iskola ellen:

1. a pszichológusnak ez a szakmája és nagyon alaposan figyelte és vizsgálta Vili, bízom a javaslatában
2. ő lenne a legfiatalabb az osztályban
3. lehet, hogy tényleg előjönnének azok a problémák, amiktől félti a pszichológus a Vilit
4. elképzelem, hogy tanító néni mond valamit, Vilike pedig feláll óra közben, hogy ő inkább hazamegy most, mert ez unalmas
5. elképzelem, hogy Vili dühös lesz, mert nem sikerül egy feladat és elsírja magát óra közben, amiért kinevetik az iskolatársai
6. beszéde még nem elég tiszta, fejlesztésre szorul
7. előfordulhat, hogy megmakacsolja magát és kijelenti, hogy utálja az iskolát, szegény pedagógusnak pedig a lelkére kell beszélni
8. valószínűleg sokat kéne itthon foglalkozni vele, nem biztos, hogy járhatna külön rajzra vagy néptáncra vagy bábra

Megoldás?

1. kéne egy iskola előkészítő csoport az ilyen határeset gyerekek számára - sajnos irreális
2. megkérem a tanítónénit és a fejlesztőpedagógust az iskolában, hogy vizsgálják meg a Vilit, hogy szerintük, mehet-e iskolába?

Hát ez van, még mindig dilemma, fogalmam sincs, mi lesz a kicsi Vilivel...

Nyugalom, békesség, egészséges életre való törekvés

 Január óta tényleg rengeteget változott az életünk és állítom, hogy előnyére. Az csak az érem egyik oldala, hogy tegnap 3 sört megittam az Egri borozóban és hajnali egyre értem haza és ma másnapos vagyok, de mindemellett úgy érzem megtaláltam a helyem a nagyvilágban. Tudom, illett már négy gyerkőccel a vállamon :)
A másnaposságot egyébként üdítő színfoltnak érzem egyébként teljesen puritán és gyerekek által elszigetelt életemben :)))
Tehát január óta apránként átálltunk a céges életre. Szigorú pénzügyi dobozolások, könyvelések, szoros munkatempó, folyamatos fejlesztések, gondolkozás, kommunikáció mindenféle emberekkel az ország különböző tájairól...
Nagyon szórakoztató és rengeteg tapasztalat. A pénz nem vet fel minket, de egyelőre még nem kellett kölcsön kérnünk és ez számunkra pont elég. Tehát elégedett vagyok-.
Mindemellett hatalmas öröm számomra, hogy újra megtaláltuk egymást a Pannikával. Most már egy hete minden délután együtt szundizunk, aminek köszönhetően Panka is átaludta az éjszakákat, aminek köszönhetően én pedig eszméletlenül kezdek erőre kapni.

A fiúkkal is tök jó, hogy rengeteg dolgot csinálunk együtt és együtt buszozunk és beindult a karate is, mozognak, sikerélményeket gyűjtenek, időben alszanak és esznek és egyre inkább tudok vigyázni az egészséges táplálkozásukra is.
Pl.: múlt héten bevezettem a barna, részben teljes kiőrlésű kenyeret a fehér zsömle helyett, a natúr müzlit Xilittel (ez egy természetes, alacsony glikémiás indexű cukor, fél kiló 1200 Ft, ami olcsónak számít) esszük, kifejlesztettem a házi gyümölcsjoghurtot, szintén natúr joghurt xilit és gyümölcs, a Gyerekek szeretik és én is nyugodt vagyok. Ja és a biobuláta és bioköles chips helyett, de azért néha persze chips is van. Már csak a párizsit és a szörpöt kéne valahogy helyettesíteni. Mondjuk a suliba következetesen üres üveget visznek és igyanak vizet. Hülyeségnek tartom a cukros szarokkal tömni őket. Tök durva, mert karatén van egy nagymama, aki szeretete teljében karaténként vagy 2000 forint ára cukros-zsíros egészségtelen szart ad a két unokájának (fél-fél liter gyümölcslé szerűség + péksütemény + édesség + az automatából valami forró gejl szar), akik mindketten el vannak hízva Én karaténként 500 Ft ára biokölest veszek a fiúknak, néha Verbena cukorkát, egy zacskó 150 Ft, cukormentes, gyógynövényes + mindig viszek 1,5 liter tiszta vizet, mert mozgás után a cukros lé nem oltja a szomjat. Így hármunk közül legalább csak én vagyok elhízva :D

Több időm van a  háztartásra, aminek köszönhetően átrendeztük a lakást és szerintem jóval otthonosabb lett a mi kis fészkünk :) Persze rengeteg a tennivaló a cég körül is, de egyelőre azt is sikerélményként könyvelem el, hogy el tudok pakolni vacsora után és mosogatást tudok elindítani, mosni tudok, nem félálomban, elalvás közben jut eszembe, hogy basszus a mosás a gépben maradt...
Azonban a Férjemmel kevesebb időt töltünk együtt. Ez eleinte a bizalom megingásához és távolodáshoz vezetett, de valahogy minden megváltozott februártól kezdődően. Sikeresen alkalmazkodtunk az új életünkhöz.
Most viszont mennem kell, így félbehagyom az írást és megyek fürödni, hogy csökkenjen a másnaposságom :)