Végre kirándulni voltunk! Mondjuk csak hármasban, mert a fiúk a Gáborral voltak. 9-kor telefonált, hogy moziba mennek 10-re, készítsem őket elő. Persze pont takarítás közben voltunk, így kapkodni kellett mindennel, de időben elkészültünk és azt vettük észre, hogy hoppá, egy csomó időnk van és ki kéne használni.
Azonban előtte még idelent is ki szerettünk volna takarítani, nekem is volt néhány lezáratlan ügyem, így majd fél egy volt, mire kitaláltuk merre és elindultunk.
Pannika nagyon élvezte az egészet, semmi kifogása nem volt az autózás ellen, végig nézegetett. Láttunk lovacskákat, birkákat, teheneket, gyönyörű tájakat, pedig alig mentünk pár 10 kilométert. Először Százhalombattára indultunk volna, mert van valami ásatás, ilyesmi, de elég jót kavarogtunk, így végül nem találtuk meg, csak a matricamúzeumot, amit terveink szerint a fiúkkal meg fogunk nézni a közeljövőben.
Ja, de előtte, mivel célirányosan eltévedtünk, megnéztük Martonvásárt, ahol rossz fele kanyarodtunk, így kihagytuk a Beethoven múzeumot és a Brunszvik kastélyt, tehát csak átutaztunk rajta. Ercsit is megnéztük, megállapítottuk, hogy van saját Sparjuk, míg itt nálunk a közelben csak egy gagyi Coop üzlet van, ahova csak ritkán megyek be és akkor sem szívesen.
Érden is átmentünk, de akkor már tudtuk, hogy először ennünk kell, így a március haviegy mekizést letudtuk némi késéssel :) Kaja után nekiindultunk Sóskútnak, ami csodálatos meglepetés volt a számunkra! Nem elég, hogy közel van, de egyszerűen gyönyörű is!!! Találtunk egy nagyon jó ki útvonalat, ami a hegyoldalban vitt a házak felett. Vadregényes és kényelmes is volt egyszerre. Kivéve ott, ahol leomlott kicsit az út és fel kellett kapaszkodnunk a hegyoldalba, hogy kikerüljük az omlást... ott inkább ijesztő volt. Zoli hősiesen cipelte a Pankát, hol ölben, hol nyakiban. Elég keskeny volt az út, így örülök, hogy a fiúk nem szaladgáltak a szakadék mellett és Panka is biztonságban volt Apucija ölében :)
Aztán végre kikerültünk a dzsindzsából és a hegy lábánál találtuk magunkat. Visszaindultunk a patak melletti utcában és egy nagyon jót sétáltunk. Pannika persze végig nyakiban és ölben akart lenni, de sikerült némi számolgatóssal járásra is rábírni :) Benne voltunk az alvásidejében, így érthető, hogy ölben akart volna inkább pihengetni... Az utca, ahol sétáltunk, a patakpart és a hegy oldalára ráépült kis telekkel bíró házakat választotta ketté, így a patakpart némileg magántulajdonként funkcionált. Egy helyen lementünk és láttuk, hogy igen bővízű kis patak ez. Láttunk két gyerkőcöt is a patakban játszani, irigyeltem őket egy pillanatra, eszembe jutott, amikor Balatonfüreden a Gabikával játszottunk a patakban...
A séta után visszaérkeztünk az autóhoz, amit praktikusan egy cukrászda mellett tettünk le. Nagyon jó kis hely volt, csodaszép napos terasszal, így a kávé mellé még becsusszant egy fagyi is :) Lassan indulni kellett, mert hatra itthon kellett lennünk. Biatorbágy felé jöttünk haza és pont Zsámbék is útba esett, így Örséket is meglátogattuk egy 20 percre. Hogy az Emma milyen nagylány lett és Örs szülei milyen kedves emberek! Jó volt látni egy szeletet a férjem gyerekkorából általuk...
De aztán már tényleg sietnünk kellett, hogy időben hazaérjünk. Itthon már várt a kicsi Vilike és a Gábor. Összekészítettük az Olki és Leó túrázós cuccát és a Leónak a Téli tücsköt is :) Mennek Ausztriába túrázni, de előtt még meg kell csinálnia a háziját!
Este még felköszöntöttük így szűk körben a kicsi Vilit. Olyan aranyosan örült az ajándékának! Egy Heroes Factory figurát kapott és tényleg megható volt, amennyire értékelte és szerette az első pillanattól fogva. Két fagyasztott pizzát is kisütöttem és azzal teljes volt Vilikének a boldogsága :)
Így telt a napunk, hosszú idő után az első tökéletes nap volt a számomra :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése