Kirándulás Páty környékére a Túrabot Sportegyesület szervezésében

Pannika péntek este a Mamáéknál aludt Kovácsiban. Ez volt az első máshol alvása, ezért eléggé megviselt, hogy nincs egész nap velünk és még este sem puszilgathatom meg, vihetem aludni, reggel nem totyog át hozzánk félálomban... Viszont a pátyi kirándulást örülök, hogy nélküle csináltuk végig, mert így is elég fárasztó volt a Vilikét figyelni és vadászni folyamatosan :)

A kirándulást a Túrabot honlapján néztem ki, mert meguntam, hogy céltalanul bóklászunk a környéken, és úgy gondoltam, hogy profi vezetéssel és egy jó természetszerető társasággal csak jobban fogjuk érezni magunkat :) Reggel 9-re mentünk a biatorbágyi viadukthoz, ahol a Gyerekek helyből megmászták a völgyhidat:) Persze közben majdnem beleestek a híd alatt folyó patakba, de szerencsére ezzel a mutatvánnyal megvárták a kirándulás végét. 

Amikor összegyűlt a csapat, átsétáltunk a vonathoz, ahova csapat többi része érkezett, majd elindultunk a kirándulásnak. Átvágtunk Biatorbágyon, átmentünk az autópálya alatt, majd amolyan hétvégi telkes rész mellett sétáltunk beljebb a természetes közegbe. Amikor odaértünk a pátyi pincesorhoz, nagyon meglepődtem! Olyan szépen rendezett, kellemes kis közeg alakult ki ott az erdő mellett a fák között, hogy csak ámultam. Viszont azt nem tudhattam meg, hgy a pincesoron milyen a bor, mivel senki nem használta ki a szép idő nyújtotta lehetőséget, ami odavonzza a turstákat, így senki sem akart tőlünk pénzt zsebelni borkóstolóért cserébe... De azért így is megérte végigsétálni, mert valóban szépek voltak a pincék...

A pincesor után búzamező, majd egy rövid autóutas séta után egy kisebb emelkedő és erdő következett. Ekkor volt Vilike első holtpontja, elsírta magát, hogy ő elfáradt és éhes :) Mondjuk ez Vilikénél nem meglepő, mert rendszerint könnyen megéhezik, főleg, ha számára unalmas dologgal kell foglalkozni. Bár tény, hogy kezd erről leszokni és örömet találni olyan egyszerű dolgokban is, mint a séta, azért ez már sok volt neki. Az igazat megvallva nekünk is kicsit fárasztó volt, mert mindig lemaradt a kis Orsival, akivel kb. 15 perc séta után már sikerült visítósra összeveszniük :)

Végül megérkeztünk azért a piknik helyre, ahol letáboroztunk és megkezdődött a tűzrakás, amit beavatásként a Zoli felügyelt és egész jól sikerült :)
A tűzön pedig mindenféle finomság sült, ami nagyon jól esett, mert nem csak fáradtak voltunk, de éhesek is :) mondjuk nem volt annyira fárasztó, de azért az megnehezítette, hogy állandóan Vilikére kellett figyelni, alig-alig tudtunk egy jót beszélgetni a többiekkel, vagy csak felváltva :) 

Az ennivaló nagyon finomra sikeredett, bár a kenyér adagot kicsit alul kalibráltam, így nekem nem jutott. 

Amíg táboroztunk, néhányan elsétáltunk a táborhely mellett lévő kőbányába, ahol volt egy kis rés is, azaz barlangszerűség. A Gyerekek persze folyamatos éberséget igényeltek, mert felmásztak minden kiszögellésre, ami persze kicsit megtépázta a jelenlévők idegeit. A rutinosabb szülők inkább le sem másztak megnézni a rosszcsont gyerekek mutatványait :) 

Végül az út helyett valami erdőben másztunk vissza, ahol sikerült természetesen egy vadrózsába belekapaszkodnom, jajjjjj! Még vérzett is kicsit, de sebaj, nem zuhantam vissza a többméteres mélybe :) Folyt köv, mert most indulok Virágvasárnapi misére a rosszcsontokkal...
Na tehát, miután túléltük mindannyian a kőbányát, elindultunk tovább... Ismét meseszép tájakat láthattunk és igazán jó volt a hangulat, az idő sem volt se túl meleg, se túl hideg, így elég lazán sétáltunk tovább. Azonban még jó pár óra hátravolt. Mentünk még erdőben, mezőn, hegynek fel, hegyről le és egyszer csak visszaértünk arra a helyre, ahol a telkeket láttuk. Itt már tudtam, hogy nem tart soká a séta, d azért még hátravolt vagy 20 perc:) Megvallom, a végén már fájt a lábam, de nem törte fel a vadiúj cipőm a lábam és mára szinte nem is fáj! Egyébként izomlázam is csak egy fél napig volt, most már teljes értékűen tudok mozogni :)
Összességében csodálatos volt a kirándulás és így az egész hétvégénk!!!