Mivel egy nem túl hagyományőrző család volt a gyerekkori családom, így nem sok emlékem van az adventről. Azonban amióta önálló döntésre képes vagyok, az engem körülvevő hagyomány őrzőbb barátoknak köszönhetően, én is készítek adventi koszorút. Az elsőt még 16 évesen készítettem a Kazimir Ildi barátnőmmel. A Libazsúron (hittan Johannánál) mindig gyújtottunk gyertyát, és nagyon szerettem azt a fajta hangulatot.
A gyerekekkel is vasárnaponként gyertyát gyújtunk, sőt már ott tartunk, hogy az adventi csoki nem is a csokiról szól, hanem a gyertyagyújtásról és a sötétben éneklésről és beszélgetésről. Persze folyamatosan hülyéskednek és szövegeket költenek az ismert dalokra, de mégis együtt vagyunk, vidámak vagyunk és ez jó érzés mind a hatunknak. Esténként pedig a Képes Bibliából olvasok fel részeket nekik, amit még a Csucsu is áhítattal hallgat, pedig nem hiszem, hogy túl sok mindent ért belőle (néha én sem tudom követni :))))
Pannika már ebbe nő bele, számára ez már természetes és remélem, hogy mind a négy gyerek számára szép emlék lesz az esti gyertyagyújtás és éneklés :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése