Gondolkodtam, hogy a tegnapi gondolataimat törlöm, hiszen mára teljesen máshogy látom a dolgokat, de végül úgy döntöttem, hogy nem. A megbecsültség hiányából adódó érzés még mindig itt van bennem, de már nem bosszant és dühít, inkább picit szomorú. De ez legyen azoknak a gondja, akik okozzák, ha.
Hogy mi jelentett megoldást a tegnapi elkeseredettségemre? Egyik ok, hogy az autó rendben lévőnek tűnik, bár még kell hozzá egy termosztát, illetve sikerült kiolvasztani a befagyott vízcsövet is. Persze mindenre a végső megoldást az jelentette, hogy a férjemmel olyan jót beszélgettünk és olyan szépen megfogalmazhattuk a gondolatainkat és problémáinkat egymásnak, hogy a lehető legnagyobb harmóniába, újult erővel feküdtünk le aludni. Úgy ébredtem reggel 6-kor, mintha egy jónagyot buliztunk volna, piával, haverokkal, csak épp másnapos nem vagyok tőle:), de a feszültség elszállt.
Tehát újra helyreállt az egyensúly és rá kellett jönnöm újra, hogy a férjem tényleg az a mentőangyal, mint akit megismertem. Mindketten elindultunk rossz irányba, de most újra együtt vagyunk és számíthatunk egymásra. Talán le kell nézni a mélyre, hogy az ember értékelni tudja a saját életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése