Hatalmas túra! Rám-szakadék négy gyerekkel és persze a Túrabottal :)

Tegnap a Rám-szakadéknál jártunk a Gyerekekkel és a Túrabottal. Kicsit izgultam, mert ezúttal Panka is velünk tartott és tudtam, hogy azt a jópár kilométer túrát nyakban és ölben végigcipelni szegény Zolinak nem lesz túl könnyű. Kicsit késve indultunk Dömösre és még tankolni is kellett, így természetesen elkéstünk. Azért szerencsére a többiek rugalmasak voltak és megvártak minket. Elindultunk felfelé a templom mögött a sorompón túlra, majd elég hamar eljutottunk a patakpartra, ahol természetesen Vilike átment hídona  túloldalra, majd csak köveken ugrálva tudott átjutni a villanypásztorral óvott oldalunkra. Útközben választott magának egy Kiskecskét :) Ezen az úton hamar eljutottunk egy forráshoz, amitől nem messze kezdődött a láncos szakasz.

Itt kettévált a csoport. A nagyfiúk mentek a láncos mászó csoporthoz a nehéz szakaszon, mi Vilikével és Pankával a "könnyített" útvonalon indultunk. Ebben a csoportban heten voltunk + két kutyus. Végig kellett követnünk a sárga jelzést. Eleinte a kutyák a nagyobb, nehezített csoporthoz akartak menni, de végül beletörődtek, hogy velünk kell jönniük :) Elég meredek volt néhol az út, meg a felázásoknak köszönhetően néhol nehezen járható, de összességében szuper utunk volt és nekünk is jutott kaland, mert mi is többször kereszteztük a patak útját, így mi is ugrálhattunk köveken :) Útközben látta meg Zoli ezt a fát, amit gyorsan le is kaptam neki. Valóban gyönyörű...

Panka ezen a szakaszon végig nyakiban jött, viszont amint túljutottunk a meredekebb részen, végre elkezdett a saját lábán járni - köszönhető ez Évinek, ki felvetette a sünikeresés ötletét. Panka ezen annyira felbátorodott, hogy majd egy kilométert sétált az ügyes kis lábain.

Miközben sétáltunk, hallani véltük a szakadék túlsó felén menetelő csapatot, néha a kutyák is eltüntek a rengetegben, de szerencsére mindig visszataláltak. Végül kiértünk a két út, a Lukács-árok és a Rám-szakadék találkozásához. Itt hamarosan kiértünk a beton útra, majd az első elágazásnál, a zöld jelzésen bemenve, eljutottunk a pihenőhelyre, a Júlia forráshoz.

Érkezés után, mi, az előörs, tüzet raktunk és elkezdtük a nyársak hegyezését. Egy 20 percen belül befutott a csapat nagyobb része, mindkét fiú sértetlenül, szárazon :) Ittunk egy jó meleg KV-t majd sütöttünk-főztünk, végül egy kis pihenés után indultunk tovább. Persze közben Vilike eltűnt az erdőben a nagyfiúkkal, de szerencsére Zoli könnyedén felkutatta őket.

A visszafele út is gyönyörű helyeken vitt, olyan jó volt a friss levegőn sétálni - mert ez a lefelé vezető út már tényleg séta volta csak.

Egy másfél órás séta után leértünk a faluba, ahol a Prépostsági romok melletti játszótéren lepuihentünk. Panka ekkor már fél órája aludt, így letettük a fűbe a plédre szundizni.

Még egy bő órát eltöltöttünk, megnéztük a romokat is, játszottunk is, majd elindultunk hazafelé. Útközben ettünk egy-egy gombóc fagyit, de a kiszolgálás  a Mozs fagyizóban, hát cseppet sem volt szívélyes, pedig 140 Ft volt az enyhe ízű és pici fagyi gombóca... Tehát csalódás volt. Annál jobb volt viszont visszaérni az autóhoz és hazajönni :)

Persze Zoli még 2 vásznat megfeszített és kiszállított az este, így csak fél 11-re ért valójában haza...

Azért egy csodálatos nap volt a tegnapi és remélem, hogy mgé sok-sok ilyenben részünk lesz!

Anyák napja

Ma van Anyák napja.

Van bennem egy ideális anya kép, aki csendes szóval, kötélidegekkel napi 24 órában áll a gyerekei rendelkezésére. Aki sosem mond csúnya szavakat, nem kiabál, nem keseredik el, a gyerekei előtt végképp nem!, aki megtanítja a szép, illedelmes viselkedésre a gyerekeit, miközben gyönyörűen rendben tartja az otthont és a kertet. Ja, és minden délelőtt játszóra viszi a kicsit, délután pedig sportolni a nagyokat, mindig készen áll egy nagy beszélgetésre a kamasszal, mindig időben beköti az iskolai füzeteken málló borítót vagy pedig olyan rendesre neveli a kisfiát, hogy málló borító elő sem fordulhat. Aki minden reggel 6-kor mosolyogva ébred, nem ejt ki csúnya, feszültségkeltő szavakat a száján, hogy már megint mindenki alszik, és ha ő nem kelne fel időben, borulna az egész nap. Hát igen, én nem ilyen vagyok, de mégis minden napra jut legalább egy "Szeretlek anya" vallomás, nem beszélve a "Te vagy a legszebb a világon", "Anya, neked nem kell tornáznod, mert nagyon szép vagy", "Te vagy a legkedvesebb Anyuka a világon" mondatokról. Azt hiszem, ilyen szempontból nálunk  minden nap anyák napja...

Az ideális konyha...

Sokat gondolkozom mostanában, hogy milyen is lehetne az ideális konyhám, ha minden úgy lenne, ahogy én szeretném... Rengeteg kérdésem merül fel folyamatosan... Kezdem megérteni azokat, akik órákat töltenek azzal naponta, hogy próbálják az ideális házat, szobát, konyhát, bútort, autót, párkapcsolatot, gyerek-szülő viszonyt, egyáltalán életet elképzelni :)
De vissza a konyhára:
A Gyerekek ki legyenek-e zárva vagy rájuk lássak-e folyamatosan?
A családi élet körülöttem zajoljon vagy legyek nyugiban elszigetelve?
Legyen-e mosogatógép vagy sem?
A mosógép bent legyen-e vagy sem a konyhában?
Hova tegyem a lábasaimat, hogy ne kelljen állandóan hajolgatnom és kutatnom, ne kelljen mindent előpakolni, mert persze, hogy a serpenyő leghátul van?
Milyen szélesek legyenek a polcok? Ha túl szélesek, akkor megint két sorban lesznek a lábasok, ami csak idegesítő...
Kamra a konyhában legyen-e megoldva vagy külön kis helyiségben?
Legyen-e egyáltalán alul polc lábasoknak? A tányérok bent legyenek-e a konyhában vagy az étkezőben a tálalóban?
A hűtő bent legyen-e kéznél vagy nem olyan fontos? Mikró bent legyen-e vagy az is inkább az étkezőben, ahol sűrűbben van rá szükség a melegítéshez?
Hát igen, az álmodozás sem olyan egyszerű... :)

Kirándulás Byrd bácsi gyermekeivel és kutyáival :)

Csaba szervezésében csodálatos kirándulást tettünk a hármashatárhegyi repülőtér környékére Húsvét hétfő alkalmából. Mi persze késve érkeztünk, épp ezért nem is szóltunk, hogy jövünk, nehogy ránk kelljen várniuk a többieknek. Ennek köszönhetően persze teljesen más irányba indultunk és csak némi hegymászás után vettük észre a tévedésünket, amikor is egy kék kereszt és egy kék vonalas elágazáshoz érkeztünk :) Persze kiderült, hogy a zöld félhold a nyerő, de azt a többiek sem tudták, csak azt, hogy teljesen másfelé kellett volna mennünk. Sebaj, gyönyörű friss idő volt, csodálatos, eső áztatta erdei illatokkal, így nem vette kedvünket, hogy plusz sétánk is volt :)

Végül az egyik út melletti parkolóban megtaláltuk a Csaba autóját és hamarosan utolértük a többieket, akik már az evészet vége felé jártak és kutyák gyűrűjáben üldögéltek. Alighogy megérkeztünk és kényelembe helyeztük magunkat, sőt! én már egy fél pohár bort is megiszogattam (hála Nándinak a finom Telekiért és Boginak az IKEA-s műanyag pohárért:)), eleredt az eső, ezért elindultunk a parkoló felé. Kis kerülővel mentünk, de gyönyörű úton és Panka még Bogi '94-es kendőjét is kölcsönkapta, hogy ne ázzon el a hajacskája. Annyira élveztem a sétát és a kutyusokat, tiszta feltöltődés és boldogság volt látni ezt a vidámságot :)

Amikor a reptér sarkába értünk az eső enyhébbre fordult, ezért a többiek visszaindultak még túrázni, mi viszont, mivel Panka már csurom víz volt, inkább visszaindultunk az autóhoz. Később beigazolódott, hogy jól döntöttünk, mert nagyon-nagyon eleredet az eső és Panikával biztos kínszenvedés lett volna az út, nem beszélve a megfázásról.

Így végül is két órát sétáltunk csak mindösszesen, de számunkra az is hatalmas feltöltődés volt. Két hét múlva pedig ismét Túrabot kirándulás, most a Rám szakadék felfedezése vár ránk :)

Kirándulás Páty környékére a Túrabot Sportegyesület szervezésében

Pannika péntek este a Mamáéknál aludt Kovácsiban. Ez volt az első máshol alvása, ezért eléggé megviselt, hogy nincs egész nap velünk és még este sem puszilgathatom meg, vihetem aludni, reggel nem totyog át hozzánk félálomban... Viszont a pátyi kirándulást örülök, hogy nélküle csináltuk végig, mert így is elég fárasztó volt a Vilikét figyelni és vadászni folyamatosan :)

A kirándulást a Túrabot honlapján néztem ki, mert meguntam, hogy céltalanul bóklászunk a környéken, és úgy gondoltam, hogy profi vezetéssel és egy jó természetszerető társasággal csak jobban fogjuk érezni magunkat :) Reggel 9-re mentünk a biatorbágyi viadukthoz, ahol a Gyerekek helyből megmászták a völgyhidat:) Persze közben majdnem beleestek a híd alatt folyó patakba, de szerencsére ezzel a mutatvánnyal megvárták a kirándulás végét. 

Amikor összegyűlt a csapat, átsétáltunk a vonathoz, ahova csapat többi része érkezett, majd elindultunk a kirándulásnak. Átvágtunk Biatorbágyon, átmentünk az autópálya alatt, majd amolyan hétvégi telkes rész mellett sétáltunk beljebb a természetes közegbe. Amikor odaértünk a pátyi pincesorhoz, nagyon meglepődtem! Olyan szépen rendezett, kellemes kis közeg alakult ki ott az erdő mellett a fák között, hogy csak ámultam. Viszont azt nem tudhattam meg, hgy a pincesoron milyen a bor, mivel senki nem használta ki a szép idő nyújtotta lehetőséget, ami odavonzza a turstákat, így senki sem akart tőlünk pénzt zsebelni borkóstolóért cserébe... De azért így is megérte végigsétálni, mert valóban szépek voltak a pincék...

A pincesor után búzamező, majd egy rövid autóutas séta után egy kisebb emelkedő és erdő következett. Ekkor volt Vilike első holtpontja, elsírta magát, hogy ő elfáradt és éhes :) Mondjuk ez Vilikénél nem meglepő, mert rendszerint könnyen megéhezik, főleg, ha számára unalmas dologgal kell foglalkozni. Bár tény, hogy kezd erről leszokni és örömet találni olyan egyszerű dolgokban is, mint a séta, azért ez már sok volt neki. Az igazat megvallva nekünk is kicsit fárasztó volt, mert mindig lemaradt a kis Orsival, akivel kb. 15 perc séta után már sikerült visítósra összeveszniük :)

Végül megérkeztünk azért a piknik helyre, ahol letáboroztunk és megkezdődött a tűzrakás, amit beavatásként a Zoli felügyelt és egész jól sikerült :)
A tűzön pedig mindenféle finomság sült, ami nagyon jól esett, mert nem csak fáradtak voltunk, de éhesek is :) mondjuk nem volt annyira fárasztó, de azért az megnehezítette, hogy állandóan Vilikére kellett figyelni, alig-alig tudtunk egy jót beszélgetni a többiekkel, vagy csak felváltva :) 

Az ennivaló nagyon finomra sikeredett, bár a kenyér adagot kicsit alul kalibráltam, így nekem nem jutott. 

Amíg táboroztunk, néhányan elsétáltunk a táborhely mellett lévő kőbányába, ahol volt egy kis rés is, azaz barlangszerűség. A Gyerekek persze folyamatos éberséget igényeltek, mert felmásztak minden kiszögellésre, ami persze kicsit megtépázta a jelenlévők idegeit. A rutinosabb szülők inkább le sem másztak megnézni a rosszcsont gyerekek mutatványait :) 

Végül az út helyett valami erdőben másztunk vissza, ahol sikerült természetesen egy vadrózsába belekapaszkodnom, jajjjjj! Még vérzett is kicsit, de sebaj, nem zuhantam vissza a többméteres mélybe :) Folyt köv, mert most indulok Virágvasárnapi misére a rosszcsontokkal...
Na tehát, miután túléltük mindannyian a kőbányát, elindultunk tovább... Ismét meseszép tájakat láthattunk és igazán jó volt a hangulat, az idő sem volt se túl meleg, se túl hideg, így elég lazán sétáltunk tovább. Azonban még jó pár óra hátravolt. Mentünk még erdőben, mezőn, hegynek fel, hegyről le és egyszer csak visszaértünk arra a helyre, ahol a telkeket láttuk. Itt már tudtam, hogy nem tart soká a séta, d azért még hátravolt vagy 20 perc:) Megvallom, a végén már fájt a lábam, de nem törte fel a vadiúj cipőm a lábam és mára szinte nem is fáj! Egyébként izomlázam is csak egy fél napig volt, most már teljes értékűen tudok mozogni :)
Összességében csodálatos volt a kirándulás és így az egész hétvégénk!!!

Autós kirándulás Pannikával - Martonvásár, Érd, Ercsi, Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék

Végre kirándulni voltunk! Mondjuk csak hármasban, mert a fiúk a Gáborral voltak. 9-kor telefonált, hogy moziba mennek 10-re, készítsem őket elő. Persze pont takarítás közben voltunk, így kapkodni kellett mindennel, de időben elkészültünk és azt vettük észre, hogy hoppá, egy csomó időnk van és ki kéne használni. 

Azonban előtte még idelent is ki szerettünk volna takarítani, nekem is volt néhány lezáratlan ügyem, így majd fél egy volt, mire kitaláltuk merre és elindultunk. 

Pannika nagyon élvezte az egészet, semmi kifogása nem volt az autózás ellen, végig nézegetett. Láttunk lovacskákat, birkákat, teheneket, gyönyörű tájakat, pedig alig mentünk pár 10 kilométert. Először Százhalombattára indultunk volna, mert van valami ásatás, ilyesmi, de elég jót kavarogtunk, így végül nem találtuk meg, csak a matricamúzeumot, amit terveink szerint a fiúkkal meg fogunk nézni a közeljövőben.

Ja, de előtte, mivel célirányosan eltévedtünk, megnéztük Martonvásárt, ahol rossz fele kanyarodtunk, így kihagytuk a Beethoven múzeumot és a Brunszvik kastélyt, tehát csak átutaztunk rajta. Ercsit is megnéztük, megállapítottuk, hogy van saját Sparjuk, míg itt nálunk a közelben csak egy gagyi Coop üzlet van, ahova csak ritkán megyek be és akkor sem szívesen. 

Érden is átmentünk, de akkor már tudtuk, hogy először ennünk kell, így a március haviegy mekizést letudtuk némi késéssel :) Kaja után nekiindultunk Sóskútnak, ami csodálatos meglepetés volt a számunkra! Nem elég, hogy közel van, de egyszerűen gyönyörű is!!! Találtunk egy nagyon jó ki útvonalat, ami a hegyoldalban vitt a házak felett. Vadregényes és kényelmes is volt egyszerre. Kivéve ott, ahol leomlott kicsit az út és fel kellett kapaszkodnunk a hegyoldalba, hogy kikerüljük az omlást... ott inkább ijesztő volt. Zoli hősiesen cipelte a Pankát, hol ölben, hol nyakiban. Elég keskeny volt az út, így örülök, hogy a fiúk nem szaladgáltak a szakadék mellett és Panka is biztonságban volt Apucija ölében :)

Aztán végre kikerültünk a dzsindzsából és a hegy lábánál találtuk magunkat. Visszaindultunk a patak melletti utcában és egy nagyon jót sétáltunk. Pannika persze végig nyakiban és ölben akart lenni, de sikerült némi számolgatóssal járásra is rábírni :) Benne voltunk az alvásidejében, így érthető, hogy ölben akart volna inkább pihengetni... Az utca, ahol sétáltunk, a patakpart és a hegy oldalára ráépült kis telekkel bíró házakat választotta ketté, így a patakpart némileg magántulajdonként funkcionált. Egy helyen lementünk és láttuk, hogy igen bővízű kis patak ez. Láttunk két gyerkőcöt is a patakban játszani, irigyeltem őket egy pillanatra, eszembe jutott, amikor Balatonfüreden a Gabikával játszottunk a patakban... 

A séta után visszaérkeztünk az autóhoz, amit praktikusan egy cukrászda mellett tettünk le. Nagyon jó kis hely volt, csodaszép napos terasszal, így a kávé mellé még becsusszant egy fagyi is :) Lassan indulni kellett, mert hatra itthon kellett lennünk. Biatorbágy felé jöttünk haza és pont Zsámbék is útba esett, így Örséket is meglátogattuk egy 20 percre. Hogy az Emma milyen nagylány lett és Örs szülei milyen kedves emberek! Jó volt látni egy szeletet a férjem gyerekkorából általuk... 

De aztán már tényleg sietnünk kellett, hogy időben hazaérjünk. Itthon már várt a kicsi Vilike és a Gábor. Összekészítettük az Olki és Leó túrázós cuccát és a Leónak a Téli tücsköt is :) Mennek Ausztriába túrázni, de előtt még meg kell csinálnia a háziját! 

Este még felköszöntöttük így szűk körben a kicsi Vilit. Olyan aranyosan örült az ajándékának! Egy Heroes Factory figurát kapott és tényleg megható volt, amennyire értékelte és szerette az első pillanattól fogva. Két fagyasztott pizzát is kisütöttem és azzal teljes volt Vilikének a boldogsága :)

Így telt a napunk, hosszú idő után az első tökéletes nap volt a számomra :))))

Óraátállítás - Pannika valódi hisztije

Őszintén szólva engem nagyon-nagyon megviselt az óraátállítás. Talán magam okán még nem kellett volna megszenvednem, de nálunk én vagyok az utolsó, aki elalszik és az első, aki felkel, illetve rajtam csapódik le mindenki nyűge. Zolival együtt persze, de ő a munka miatt sok dolog alól felmentést kap, pl.: most is még alszik, mert fél 11-ig dolgozott, aminek köszönhetően pluszban még kihagyott egy olyan hisztit is Pannimacival, ami talán még nála is kiütötte volna a biztosítékot :)

Azt hiszem egy nemalvási spirálba kerültünk, azaz az óraátállítás napján későn feküdtünk le, de a gyerekek az óraátállításhoz képest is korán keltek, így nem aludtuk ki magunkat. Vasárnap már feszültebb voltam és fáradtabb, ami kihatott Panka lelkiállapotára, ezért nem tudott aludni rendesen, kétszer ébresztett, átjött, stb. Hétfőn ez folytatódott azzal, hogy az iskola miatt már amúgy is korán kellett kelnem és még ezernyi kötelesség dúsította a napot. Feszültség-fáradtság fokozódott, ugyanez persze a fiúknál is. A hétfő éjjel horror volt, egyig szinte végig nyöszörgött a Panka, így aludni nem tudtunk, kétszer az idegösszeroppanás szélére kerültem és elátkoztam a napot, amikor egy gyereket is vállaltam (nemhogy négyet!), sírtam is meg minden bajom volt a fáradtságtól... 

Mindenesetre ennek köszönhetően a keddi nap még borzalmasabb volt, mint a megelőzők. Zoli reggel nyolckor ment el, de közben egyszer hazajött, amitől Pannika megzavarodott, így már 11-kor túl voltunk az első nagy síráson - természetesen az úttest közepén Pannikával, Szőlőszem babával és babakocsival + a szelektív szeméttel, amit vittünk, az ölemben. Pannika estére totálisan kiborult, ami érthető, hiszen a karate miatt fel kellett ébresztenem a délutáni alvásból, és csak este hétre értünk haza a karatéról és akkor kezdtük el még a fürdést, vacsorát, stb. Olyan hisztit levágott, amilyet még nem láttam!!!! A fiúk hozzá képest nyugodt kis angyalkák voltak a legdübörgőbb dackorszakukban is! :)

Próbáltam végiggondolni, mi segíthet ilyenkor, illetve ha én hisztizek mi nyugtat meg. Hát, leginkább a kedvesség és ölelés, de valami miatt úgy éreztem, ki kell jelölnöm a határokat. Mivel Pannika mindenféle kompromisszumtól, kedvességtől, gyengédségtől csak még jobban hisztizett, ezért úgy döntöttem, hogy büntibe teszem és betettem a kis WC-be hisztizni. Végig az ajtó túloldalán voltam és beszéltem hozzá, de ha meghallotta a hangomat, csak még jobban hisztizett. Azt hiszem dühítette, hogy nem keresem a kegyeit, mint az Apucija szokta (meg mint én is, amikor kompromisszum készebb). Kb. 5 percig tartott az egész, de közben annyira kiabált és hisztizett, mint egy igazi méregzsák és rúgta az ajtót, köhögött, öklendezett. Olyankor úgy füleltem, nehogy baja legyen...

Egy szó mint száz, megtörtént a második nagy hiszti, mi után végül közölte velem, hogy "Megnyugodtam Anyucica" és hozzám bújt. Amikor kinyitottam az ajtót, akkor még nyugtalan volt és sírt, de megbeszéltük, hogy nem szabad így viselkedni és meg kell tanulnia egyedül is megnyugodni és most tanuljuk és ő nagyon ügyes kislány. Azt nem tettem hozzá, hogy Anyucica is most tanulja :) Ezután együtt fürödtünk, az este vidámságban és békében telt és ismét átaludtuk az éjszakát, úgyhogy kisimult vagyok, mint egy friss dinnye :)

Most, 8:20-kor persze még szundikálnak Apucival az ágyban, de hagyom őket, mert ha kialusszák magukat, nekem is könnyebb :)

Ennyit az óraátállítás és nemalvás lehetséges következményeiről...