2010. július 21., szerda

Nem alvás, kimerültség, sok gyerek, stb.

A férjemnek a tegnapi nap volt élete legrosszabb napja, de én úgy érzem, ami neki a legrosszabb, az nekem az átlagos, csak épp én még feltöltődni sem tudok éjjel, mert a Pannibaba rendszeresen ébresztget... Persze nem szeretném, hogy a férjemnek is olyan átkozottul fárasztó legyen minden, mint nekem, de irigylem, hogy ő most édesdeden szundikál és a teste és lelke is felfrissül az ágyikónkban, miközben én a sorozatos kétóránkénti ébresztések és a sorozatos, mindennapos éjjeli szolgálat nyomán már nem tudok aludni, így lejöttem "gépezni". Hamarosan hozzálátok festővásznaink újbóli átszámolásához, leellenőrzéséhez, hogy mire felébred a család már kész legyek a munkával. Bár Murphy törvényei szerint, pont, mire belemelegednék, már meg fog jelenni valamelyik gyermek, aki vagy éhes vagy szomjas vagy csak bújni szeretne. Egy ideig majd még küzdök és próbálkozok, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de úgyis a gyermek győz az ilyen helyzetekben a kis álmosan pillogó szemecskéjével, a bújásával, stb.
Tehát most már kezdek TÉNYLEG KIMERÜLNI!!! :) Mondom ezt minden héten legalább kétszer és általában ilyenkor még van rajtam vagy 100 lehúzható bőr, mint ahogy most is, de azért jól hangzik és néha jól esik panaszkodni.
Azért persze előfordul, hogy már nagyon nem bírom és egyszerűen fogom magam és Panni alvásakor én is ledőlök Chihirót nézni Csucsuval, aminek következtében jókat szoktam szundizni.
Egyébként rájöttünk tegnap a Zolival, hogy milyne egyszerű is lenne az életünk, ha nem akarnánk ennyire a Gyerekekkel és egymássla lenni, hanem a Zoli eljárna dolgozni én pedig itthon lennék mint békés gyedes kismama és "csak" a Pannibabával és Testvérkéivel foglalkoznék és vezetném a háztartást, stb. A vállalkozás egyelőre amit kitermel, el is viszi, a könyvelő felemelte a díját 5000-ről 15 ezerre, persze egyelőre csak 10-et fizettünk,/hó de azért így nyaralás előtt mégiscsak szíven ütött a 30 ezres számla, pedig nemrég fizettem nekik :(
Dehát nekik is nyaralni kell valamiből és később tuttira elárasztjuk annyi számlával őket, hogy valóban sok könyvelni valójuk legyen....
Na mindegy, már megint a kimerültség beszél belőlem, elvégre oly mindegy, mennyit kell fizetni, hiszen ahova báránykát adott az Isten, oda legelőt is ad, csak nekünk egyre kisebbet, pedig egyre több a báránykánk, valamit csak elszúrunk :))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése