Múlt héten vasárnap elmentünk Zsámbékra Pannikával és Olivérrel. A többi fiú a Gáborral volt kirándulni. Elég nyomasztó időnk volt, jeges szél, mínusz fokok és borús tájék, de mégis lenyűgöző volt! Nagyon kedves volt a jegyszedő úr, aki gondolom gondnoka is a romoknak. Elmesélte azt az álmát, hogy ha nyerne a lottón, akkor rendbe hozatná ezt az épületcsodát. Azt hiszem a felújításra váró romok listáján a 19. a Zsámbéki romtemplom. Általában nem lelkesedem semmiféle tárgyért, nem ajnározom a múltat és az emlékeket nagyjából semmibe veszem, de egy ideje azt vettem észre, hogy egyre jobban tisztelem az emlékeket és mindent, ami hagyományt teremtett és valamiféle értéket képvisel az általános értékrendek szerint. Na, egy szó mint száz, most lenyűgöztek a XIII. századi romok, az akkori építészet precizitása, belegondoltam, mennyi időbe telhetett megépíteni, vagy akár egy kis díszt kifaragni. Vajon ki faragta ki azokat a gyönyörű díszeket? Hogyan hordták fel azt a rengeteg követ? Ők még biztosan hittek olyan dolgokban, amik belőlünk már rég kivesztek...
Utána persze találkoztunk a Zoli régi barátjával-kollégájával. Az volt az ellenpélda. Én még meg szerettem volna nézni a lámpamúzeumot, végül "mekizés" (brrrr) lett belőle, mondván, hogy a zsámbéki pizzéria drága... No mindegy, ha nem is néztünk meg mindent, amit szerettem volna, így is inspiráló volt a kis kiruccanás, mert a Zoli ennek örömére elkészítette a Bene romvár reprodukciós mását egy nagy sorozat első tagjaként.. Nagyon örülök neki, mert tényleg csodaszép lett! Egy 200-as villanykörtébe készült, ami azért is csodálatos, mert a vékony üvegfalon keresztül minden részlet 1000x jobban kijön, mint egy hagyományos üvegnél, így sokkal finomabb munkát kellett végeznie az én édesemnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése