2010. január 25., hétfő

Vasárnapi gyermekorvosi ügyeletek - Maripen

Szegény Leó már egy ideje küzdött a torokfájással, de pénteken belázasodott. Gondoltam, szokás szerint Halixollal és Nurophennel túl leszünk a dolgon. Sajnos nem így történt :( Szegény kicsi Leó szombaton is elég fáradékony és lázas volt, alig evett, ivott, így vasárnap reggelre acetonos volt a lehelete. Akkor már tudtam, hogy nagy eséllyel mandulagyulladás, annak van ez a jellegzetes csípős illata, ami nem egyszerű kiszáradás, hanem benne van a gyulladás is. Belenéztem a torkába és a jobb mandulája annyira ki volt türemkedve, hogy alig nyitotta ki a száját láttam. Na, gyorsan elrobogtunk az ügyeletre a Budai Gyerekkóráhzba, ahol 2 óra várakozás után sorra kerültünk, de szegénynél felmerült, hogy nincs-e tályog, mert felemás volt a mandulája. Irány a Heim Pál Gyerekkórház gégészete. Persze a főépületben kellett bejelentkezni és egy másik épületben volt a gégészet, de ez a legkevesebb. A gégészet, aminek gondolom elég sok kisgyerek és nagy gyerek köszönheti az életét, olyan siralmas állapotban van, mint 25 éve, amikor én jártam még oda Anyuékkal. Küllemre semmit nem változott, azt leszámítva, hogy egy hangszórón keresztül bemondják, hogy ki jön, de olyan halkan, hogy alig lehet hallani. (Ha csak egy gyerkőc is elsírja magát, ami egy váróban természetes, akkor már esélyed sincs, hogy meghalld, hogy ti jöttök...)
Gondolom az eszközök javultak azóta, hogy én odajártam, de azért lelombozott a látvány. A Heim Pál Kórház a leghíresebb gyerekkórház közel s távol és nagyon nagy szégyen, hogy ilyen állapotban van... Ha nem a létminimum alatt tengetnénk 4 gyerkőccel az életünket, tutti tennék valamit, hogy ez jobb legyen, de egyelőre szerintem nem én fogom ezt megváltoztatni...
Az orvosok viszont mindenhol kedvesek voltak és hosszú-hosszú évek után újra hallottam a Maripen szót, és még azt is megtudtam, hogy az volt az első antibiotikum (penicillinszármazék)!! Amikor 5 évesen szedtem, nem tudtam ilyeneket róla :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése