Szegény Leónak betört a feje! Még most is alig vagyok magamnál. Pannika szólt, hogy segítsen neki valaki lejönni a lépcsőn. Ilyenkor a Leó vagy Olivér fel szokott menni és fogják a kezét a lépcsőn. Most sajnos Pannika nyűgös volt és megkérte a Leót, hogy vigye le ölben. Mindig szólni szoktam, hogy nem szabad ölben, csak én és Apu hozhatjuk le Pannikát úgy, de most nem szóltam, mert már rég volt ilyen gond, hogy Pannika nem akart volna lejönni a saját lábán, sőt! Büszkén szokott lelépdelni valamelyik bátyja kezét fogva.
Most sajnos nem így történt és a Leó, hogy védje a Pannikát, hátravetette magát és beverte a fejét egy felsőbb lépcsőfokba. A csattanás hangja borzalmas volt. Azonnal tudtam, hoyg baj van. Szerencsére nem is voltam messze, mert a lépcső mellett álltam és vártam őket. A Pannika halálra rémült a Leó pedig sírt. Amikor megláttam a vért, azt hittem elájulok. Először nem tudtam, ki vérzik, mert mindketten véresek voltak. Utána amikor megláttam a Leó fejéből folyó vért, igyekeztem nem kétségbe esni és biztatni a Leót, hogy semmi komoly. Csak ugye közben ő is érezte, hogy folyik a nyakán, tehát nme tudtam meggyőzni.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy Leó nem ájult el, magánál van, tudja a nevét, tud számolni, stb., Pannikát kellett megnyugtatni. Betettem neki a Madagaszkárt, adtam inni, hogy ne sírjon, de szegénykém nyugtalan maradt, őt is sokként érte ez a baleset, nem beszélve arról, hogy ő is véres volt és bár nem fájt neki, megijedt szegénykém.
Megmosdattam a kis mancsit és felhívtam az orvost, aki a mentőt vagy a sebészetet javasolta. Aztán elmondtam, hoyg bnem ájult el, tud beszélni, csak kicsit sokkos, abban maradtunk, hogy jó léesz a sebészet, de buszra nem akartam szállni a vérző fejű gyermekemmel, ezért taxit hívtam. Főtaxi negyed óra lett volna, a Taxi 2000 nem vette fel, ezért felhívtam a City taxit, akik 10 poerc múlva már ott voltak. Azalatt felöltöztünk, lemostam a gyerekeket, León felsőt cseréltünk és elindultunk.
A sebészeten nem estek kétségbe, azonnal bekerültünk, majd összevarrták a Leó buksiját :) Szegénykém nagyon sírt, de amikor emlékeztettem, hogy megmentette a Pannika életét összeszedte magát és megnyugodott. A varrást már teljesen sírás nélkül viselte és utána már vágyott egy kis fagyira. Szerencsére most már minden rendben van, kicsit még meg vagyunk iletődve, de etz is megéltük és remélhetőleg nerm lesz több ilyen és tanulunk az egészből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése