Iskolakezdés

Mindjárt vége a nyárnak, de a Gyerekekkel ellentétben én igenis megkönnyebbülök végre! Sajnos nem úgy sikerült a nyár, ahogy terveztem, sokkal több volt a meló a fiúkkal, mint a szórakozás, de mégis már előre szomorkodom, hogy hiányozni fognak :(

Igaziból nem tartom jónak ezt a hosszú nyári szünetet, tekintve, hogy a tavaszi, őszi és téli szünetek is egyre hosszabbak és hiába vagyok szülő, azért a saját életemet és munkámat is fontosnak tartom, ennyi szabadságot pedig nem adnak semmilyen munkahelyen, nemhogy a családi vállalkozásban. Tehát ez a hosszú szünet talán csak a pedagógusoknak jó. 

A szülőknek azért nem, mert nincs kikapcsolódni idejük, a gyerekekre pedig emiatt veszélyek leselkednek. 

A gyerekekre egy bizonyos kor felett már nem feltétlenül igyekeznek megoldani a szülők a felügyeletet, ezért összejárnak és ha felügyelet nélkül öszejárnak, akkor könnyebben előfordulhat, hogy olyasmit tesznek, amit felügyelet mellett nem tennének.Nem beszélve arról, hogy unatkozni kezdenek. 

A saját gyerekeimen láttam, hogyan megy ez végbe. Első pár hétben még elvoltak, élvezték a nyári szünetet, akkor még voltak programok is, hol Gáborral, hol velünk. Utána pedig, amikor vége lett a nyaralásoknak elkezdődött a fókázás a tévé előtt, amikor egymásra másztak (és persze az én idegeimre) és úgy nézték a tévét, amiből persze végül mindig veszekedés lett. Egy idő után megunták a kerti medencét, sőt! a strandot is, pedig én élveztem még harmadszorra is. Kitalálták, hogy menjünk újabb strandra, ahol több  csúszda, stb. Folyamatos ingert és szórakoztatást várnak és az első hónapban még úgy gondoltam, elrontottam valamit, Utána megpróbáltam javítani a dolgon, végül pedig rájöttem, nem az én hibám. Ez a világ ilyen, állandóan jönnek az ingerek, újabb és újabb életérzések, mindenhonnan képeket kap az ember a teljesebb, szebb, értékesebb, jobb életről és végül elfelejti a saját életét, a saját örömét. Hogy lehet ilyen zavaró körülmények között egyáltalán egy felnőttnek letisztult értékrendje és önismerete? nem hogy egy gyereknek?  

Megoldásom nincs a dologra, annyit teszek, hogy kiküldöm őket a kertbe, felküldöm őket legózni, nem kapcsolom be nekik a tévét, számítógépet, limitálom a PS-t és napi 1-2 óránál többet nem pátyolgatom őket, csak megpróbálok nekik rávilágítani arra, hogy nem a világ feladata szórakoztatni az embert, hanem az ember feladata megtalálni a saját számára szórakoztató dolgokat a világban. Remélem sikerül, különben nincs értelme semminek.