Közeledik Márton nap és én idén már végre szeretném tudni, miről is van szó: "a november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Napjainkban ebből leginkább a márton napi liba fogyasztása maradt fent. A naphoz azonban Szent Márton legendája is kötődik" (http://www.tutitippek.hu/blog/marton-nap.php) Fontos még róla tudni, hogy a Karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtti utolsó nap, ezért van nagy lakoma!
A gyerekek ovijában minden évben (Olki 9 éve volt kiscsoportos) kapunk meghívót egy kedves rendezvényre, a Márton napi sétára a Gádor utcai iskola szervezésében. Még egyre sem sikerült eljutnunk, pedig 9 éve mindig kapjuk az értesítést és a gyerekek elkészítik a kis Márton napi lámpásukat. Néhányszor már volt úgy, hogy megyünk, de mindig közbejött valami (általában terhes voltam vagy szoptattam vagy beteg volt valamelyik gyerkőc :)). Idén nem szeretném kihagyni.
Valahogy úgy fordult velem a világ, hogy kezdenek fontosak lenni nekem a hagyományok és kezdek értéket látni olyan dolgokban, amikben korábban nem. Lehet, hogy a válás miatt és hogy a Zoli lett a férjem? Lehet, hogy azért, mert elmúltam 30 éves? Nem tudom, de számomra is meglepő, ahogy fordulok egyre jobban az engem körülvevő világ felé a saját belsőm elemzése helyett. Talán kezdem megtalálni azt a fajta egyensúlyt legbelül, ami végre nem vonja el a figyelmemet az élet örömeiről és engedi, hogy örüljek az apróságoknak is. Egyre jobban tudom szeretni a gyerekeimet is (hú de gonosz vagyok, hogy ezt így leírom, de igenis! minden szeretet fokozható és mindig lehet fejlődni emberileg!!!), egyre szívesebben foglalkozom velük (gáz egy négygyerekes anyától az ilyen vallomás?), egyre inkább kezdek belső késztetést érezni arra, hogy tartalmasan töltsem velük az időt. Valahogy kezdek megkönnyebbülni, mintha idáig egy hatalmas terhet cipeltem volna és azt levethetném a vállamról.
A gyerekek ovijában minden évben (Olki 9 éve volt kiscsoportos) kapunk meghívót egy kedves rendezvényre, a Márton napi sétára a Gádor utcai iskola szervezésében. Még egyre sem sikerült eljutnunk, pedig 9 éve mindig kapjuk az értesítést és a gyerekek elkészítik a kis Márton napi lámpásukat. Néhányszor már volt úgy, hogy megyünk, de mindig közbejött valami (általában terhes voltam vagy szoptattam vagy beteg volt valamelyik gyerkőc :)). Idén nem szeretném kihagyni.
Valahogy úgy fordult velem a világ, hogy kezdenek fontosak lenni nekem a hagyományok és kezdek értéket látni olyan dolgokban, amikben korábban nem. Lehet, hogy a válás miatt és hogy a Zoli lett a férjem? Lehet, hogy azért, mert elmúltam 30 éves? Nem tudom, de számomra is meglepő, ahogy fordulok egyre jobban az engem körülvevő világ felé a saját belsőm elemzése helyett. Talán kezdem megtalálni azt a fajta egyensúlyt legbelül, ami végre nem vonja el a figyelmemet az élet örömeiről és engedi, hogy örüljek az apróságoknak is. Egyre jobban tudom szeretni a gyerekeimet is (hú de gonosz vagyok, hogy ezt így leírom, de igenis! minden szeretet fokozható és mindig lehet fejlődni emberileg!!!), egyre szívesebben foglalkozom velük (gáz egy négygyerekes anyától az ilyen vallomás?), egyre inkább kezdek belső késztetést érezni arra, hogy tartalmasan töltsem velük az időt. Valahogy kezdek megkönnyebbülni, mintha idáig egy hatalmas terhet cipeltem volna és azt levethetném a vállamról.
Ezt a házi munkán is érzem. Kezdem a magaménak érezni az engem körülvevő környezetet, kezd leszakadni rólam a magamra épített védelmi rendszer és kezdek igazán kötődni. Kezdek kedvet érezni ahhoz, hogy szebbé varázsoljam a környezetem és kezdem azt érezni, van teljes élet egy válás után. Ennek köszönhető szerintem az is, hogy most Márton napi szokásokról gondolkodtam.
Márton napról itt lehet összefoglalóan olvasni:
És hogy mi mit fogunk csinálni Márton napon? Hát nagy valószínűséggel nem tudok liba lakomát csapni, mivel egyrészt nem szeretik a libát a gyerekek, vagyis örülök, ha a csirkét megeszik egyáltalán, illetve nem hiszem, hogy anyagilag megengedhetjük magunknak, bár még nem néztem után a libacomb áraknak. Minden esetre azért a felvonulásra elmegyünk és együtt fogunk világítani a többi emberrel (hiszen a kis lámpás "a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez") és együtt kezdjük a készülődést a természet téli pihenőjére...
SZia Kecsaj!
VálaszTörlésNagyon szép gondolatok voltak!
Ja, és Neked köszönhetem, hogy ma pontosan meg tudtam mondani, hogy mit ünneplünk Márton-napon... :)
Ugyanis nálunk is lámpás felvonulás volt az oviban, a gyerekek maguk készítették a kis lámpásokat... A tavalyiról én is lemaradtam, de most feltétlenül el akartam menni. Nagyon szép volt. :)
Puszi
Képzeld el, voltunk mi is felvonuláson, de ahogy az lenni szokott, elkéstünk és végül hatosban (az is egy kisebb felvonulás) sétáltunk körbe. És kiszámoltam, idáig az oviban a gyerekek összesen 11 lámpást készítettek bébiételes üvegből :)))
VálaszTörlés