A délelőtt lanyhán telt, tele munkával és izgalommal, de ezt most felejtsük is el. Ebéd után Apuci elment dolgozni, Mackócskát pedig megpróbáltam letenni aludni, amíg a fiúk békésen TV-ztek, de természetesen akkor csörgött a telefon, amikor már elaludt volna, így felriadt a kis tündér és már kezdődött is a délután, munkának annyi volt. Szerencsére apu hamar hazaért, így tudtam dolgozni megint, és utána mint aki jól végezte dolgát (hehe) elmentünk sétálni. A gyerekek nagyon megleptek, mert annyira figyeltek minden apró dologra, minden rezzenésre a természetben, a házak felépítésére, választottak részleteket, hogy mi tetszene, ha nekünk is olyan lenne. Olyan kedvesek voltak, hogy elfeledtették a korábbi gondolatomat, miszerint nekünk minimális esélyünk sincs érvényesülni ebben a világban ennyi gyerkőccel és sosem lesz olyan házunk, amilyet szeretnénk és nem tudjuk sosem megadni a gyerekeknek mindazt, amit pedig annyira jó lenne! Elfelejtettem minden rosszat és boldog voltam, mint ők!
Szerencsére amikor hazaértünk egy kis munka volt csak hátra, hogy be tudjam fejezni a dolgaimat, és már kezdődött is Nagypapával a tegnapi kanasztaparti befejezése. Régi szép időket idézte és olyan öröm volt látni, hogy Nagypapa is élvezi (tényleg csak egyszer kapott majdnem gutaütést a férjem játékától :))) Persze jól elvertek minket Olkival, így ha talán a jövőben ismét lesz színházmentes napja a Nagypapának, megint tudunk egy jót kanasztázni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése