Biciklis baleset és műtét, János kórházban

Vasárnap nagyon békésen indult a nap, nagyokat játszottak a Gyerekek a kertben, főleg ezüst lovagosat, ami Vilikének nagyon tetszett. Mi elkezdtük a gázóra beborítását, mert a régi szekrény kezdett elrohadni. Nagyon jól elvoltunk Apuval, jól sikerült összedolgoznunk. Aztán jött az ebéd, ami után mi folytattuk a munkát, a Gyerekek meg kimentek bicajozni. Apu is kiment a Vilikével, aki megmutatta, hogy tényleg nagyon jól tud bringázni. Mi a Pannibabával bent maradtunk a kertben, és Pannika felfedezte a kerti törpét :)

Aztán megérkezett a Gábor a Vilikéért és Leóért, de Leó még kint volt, meg amúgyis azt mondta, hogy inkább szeretne itthon maradni és Olkival játszani. Nem sokára azonban megjelent Olki, hogy a Leó elesett és sír. Rohantunk oda hozzá, de tényleg nagyon sírt, tehát nem sokára bevittük az ügyeletre a Nagypapával, aki amúgy is színházba ment. Mire beértünk már egy nagy duzzanat volt a karján és egy lila folt a duzzanat közepén. A doki ránézésre megmondta, hogy törés, majd a röntgenen kiderült, hogy elmozdult :( Tehát meg kellett opeálrni. Szegénykém nagyon megijedt, de le is vonta a következtetést, hogy túl gyorsan ment... Persze mi is megijedtünk, de azért bizakodó voltam, mert nagyon jó hangulatú volt a kórház és az orvosok is nagyon kedvesek voltak :)
Este hatkor megoperálták, egy órán keresztül tartott, utána nehezen ébredt fel. Közben bejöttek Apu, Olki és Panni látogatni, de nem ébredt fel rá. Kilenc fele végre kinyitotta a kis szemét és tudtam vele beszélni, utána átmentünk kontroll röntgenre és ott majdnem elájult szegénykém. Holt sápadt volt és hideg verejtékben úszott. Még sosem volt neki ilyen, így nem tudta elmondani, mi a baja, csak hogy rosszul van. Szerencsére ezután nem sokkal ezután elaludt és reggel hatig szundizott. A reggeli viziten meg már mondták is, hogy jöhetünk haza :) Azóta itthon lábadozunk és tegnap már autózott, ma meg szépen felkelt az ebédhez és reggelihez is, holnap már tanulni fogunk!!