Csodálatos napom van ma. Egy emberről konkrétan tudom, hogy neki még csodásabb napja van, de pont az ő öröme és sikere az én napomat is bearanyozta :)
Reggel későn keltem, mert türelemüvegzett a férjem és amíg lehetett, kitartottam mellette, majd beájultam az ágyba, de hajnali egyig így is fent voltam.
Felébredtem és felkeltettem a kicsi Vilikémet, kávét főztem és kicsit fáradtan, kicsit kedvetlenül nekiindultam a napnak. Szép ruhát vettem, hogy megtiszteljem az én csodálatos barátnőm nagy napját. Elmentünk Vilivel az oviba, buszra szálltam, a villamosra várva vettem egy Kismama magazint, mert el akartam vaalmivel ütni a villamosozást. Közben folyamatosan arra gondoltam, hogy a Zsuzsi biztos izgul, a magam tompa erejéből próbáltam pozitív energiákkal gondolni Rá, hogy ne izguljon és ne féljen és egyáltalán: érezze jól magát :)))
A villamoson sok embert láttam, érdekes volt, nem minden nap BKV-zok. Egyébként azt leszámítva, hogy a közép korosztály hiányzott a villamosról, semmi változást nem tapasztaltam.
Amikor megérkeztem a Fővám térre és lementem az aluljáróba, először megriadtam, hogy hogy jutok fel a Közgázhoz, de aztán láttam pár embert a közeli liftnél gyülekezni és rájöttem, ez a megoldás.
Tehát köztéri lifttel is közlekedtem itt, Budapesten. Ilyet utoljára Münchenben csináltam, a Juli lakásához közeli u-bahn megállóban.
A Közgáz monumentalitása nagyon megfogott. Beleborzongtam, hogy a Zsuzsi, az én Zsuzsi barátnőm ebben a monumentális épületben érte el ezt a magas tudományos fokozatot (mert persze megelőlegeztem neki :). Azt gondoltam, hogy igen, ez illik hozzá, itt a helye.
Elég korán érkeztem, így még volt időm körülnézni és csodálkozni, hogy mennyire megfér a modern és a régi egymás mellett ebben az épületben. Tetszett. Gondolkoztam, hogy megiszom egy kávét a kezdés előtt, de aztán megérkezett Atti, akivel azon gondolkoztunk, vajh mikor fogják Zsuzsit avatni, mert hogy 2 nappal ezelőtt volt egy avatás és azt nem tartanak olyan sűrűn. Majd megjött Zsuzsi is, látható feszültségben, de kedvesen és nagyon csinosan!
A bizottság bevonult és előkészültek a védésre, majd mi is bementünk. Zsuzsi gyönyörűen, összeszedetten, kb. 21,5 percet beszélt (20 perc volt az ajánlás) a disszertációjáról. Említett személyes vonalat is, ami - őt ismerve - még jobban megmelengette a szívemet. Említett frissített kutatási részeredményeket, ami számomra különösen szimpatikus volt és még inkább hitelessé tette az elhivatottságát.
A védés közben arra gondoltam, hogy a nővéremmel nem voltunk ott Münchenben, amikor megvédte az informatikai doktori disszertációját, nem voltunk ott a doktorrá avatásán, de már a diplomája megszerzésénél sem... Kicsit összszorult a szívem, kár hogy így döntött vagy így alakult, hogy így kellett döntenie...
Visszatérve a Zsuzsira: a védés alatt végig figyeltem Apukáját és Anyukáját és az ő büszkeségüket kicsit magaménak is éreztem. Büszkeség, mert a Zsuzsi különleges, okos nő. Ő az én barátnőm és én az ő barátnője vagyok!!! Anyukája mondta Zsuzsi egyik kolléganőjének, hogy a mi barátságunk nagyon régi és mély és ezt jó volt hallani (azt, hogy nagyon régi már kevésbé:))).
Egy szó mint száz, Zsuzsika 100%-os summa cum laude minősítéssel doktori címet szerzett:))) Szívem mélyéről gratulálok Neki!!!!! Sok sikert csak azért nem kívánok, mert az olyan lenne, mintha búcsúzkodnánk, pedig ha minden igaz, egymás életének részei maradunk, mint ahogy edddig is azok voltunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése