A sok történés közepette elfelejtettem, hogy volt egy 31. születésnapom is. Azt hiszem életem egyik legrosszabb napja volt, de nem azért mert az évek múlnak, hanem, mert felhúzott egy akadékoskodó pénztáros és anyagi helyzetünk még mindig inkább csődközeli, mint reményteli...Ennek köszönhetően persze közöttünk a Férjemmel az olyan, mint meglepetés nem létezik, ő mégis meglepett egy hatalmas csokorral. 5 féle virágot kért bele (Pannika szavaival élve: ZZÁÁÁ), mert hogy öten adták a fiúkkal. és Angyalhajjal Sajnos idegállapotom nem tette lehetővé hogy meghatódjak, viszont lefotóztam és azóta sikerült a szívembe zárni az emléket.
Anyukáméktól két gyönyörű lógós muskátlit kaptam, mert arra vágytam. Azóta is gyöngyörűek és annyira szépen díszítik a barna teraszunkat!! Piont ilyet képzeltem!! És Anyu a kedvencemet főzte: füstölt sajtos cérnametélttel töltött csirke. Átjöttek az Enikőék is, nagyon jó volt látni őket! A két lányka annyira kedves, nagyon szeretem őket!!! Fel is köszöntöttük Lujzát, kapott Barbie-t, meg a Vilmus is kapott egy kis táskát...
Később átjöttek Margó néniék is, hoztak ajándékot is, meg persze egy gyönyörű csokrot.. Kaptam könyevet, tusfürdőt, apró kényeztetéseket (csoki, amiből már nincs...)
Másnap a Byrd-del ünnepeltük a születésnapomat, azaz vittem két üveg finom borocskát és mind megittuk, amitől még jobban ment az éneklés :D
Dávidéktól IKEA utalványt kaptam, amit el is költöttünk DOBOZOKRA!!! Mert hogy készül az új gardróbunk (l. majd később), Zoli tervei alapján.
Sokan hívtak, írtak, küldtek képeslapot, jól esett, ezúton is köszönöm mindenkinek!!!
Az évek múlását nincs időm felfogni, mert annyi a teendő és a megoldandó konfliktus. Folyamatos küzdelem a gyereknevelés, főleg, hogy ennyi gyerkőcnél nincs szinte ideje az embernek megelőzni egy-egy kirobbanó vitát vagy egy-egy csúnya szót. Emlékszem, amikor még csak Olki volt, mindig tudtam, hogy milyen szavakra hogyan fog reagálni és időben leállítottam, hiszen ha hisztizik vagy veszekszik, az a saját önértékelését is lerombolhatja. Most viszont már nem tudok ott lenni mindenhol, így meg sem tudom előzni az esetleges olyan megnyilvánulásokat, amik a jóérzést sértik és megbánthatják a másikat. Sőt! Talán pont én vagyok az, aki a legtöbbször úgy nyilvánul meg, ahogy nem szabadna... Ennek talán az az oka, hogy a családban lévő összes feszültségnek én vagyok a villámhárítója, a végső elnyelője. Még jó, hogy a szülinapomon kiakadok, nem???? :)
Anyukáméktól két gyönyörű lógós muskátlit kaptam, mert arra vágytam. Azóta is gyöngyörűek és annyira szépen díszítik a barna teraszunkat!! Piont ilyet képzeltem!! És Anyu a kedvencemet főzte: füstölt sajtos cérnametélttel töltött csirke. Átjöttek az Enikőék is, nagyon jó volt látni őket! A két lányka annyira kedves, nagyon szeretem őket!!! Fel is köszöntöttük Lujzát, kapott Barbie-t, meg a Vilmus is kapott egy kis táskát...
Később átjöttek Margó néniék is, hoztak ajándékot is, meg persze egy gyönyörű csokrot.. Kaptam könyevet, tusfürdőt, apró kényeztetéseket (csoki, amiből már nincs...)Másnap a Byrd-del ünnepeltük a születésnapomat, azaz vittem két üveg finom borocskát és mind megittuk, amitől még jobban ment az éneklés :D
Dávidéktól IKEA utalványt kaptam, amit el is költöttünk DOBOZOKRA!!! Mert hogy készül az új gardróbunk (l. majd később), Zoli tervei alapján.
Sokan hívtak, írtak, küldtek képeslapot, jól esett, ezúton is köszönöm mindenkinek!!!
Az évek múlását nincs időm felfogni, mert annyi a teendő és a megoldandó konfliktus. Folyamatos küzdelem a gyereknevelés, főleg, hogy ennyi gyerkőcnél nincs szinte ideje az embernek megelőzni egy-egy kirobbanó vitát vagy egy-egy csúnya szót. Emlékszem, amikor még csak Olki volt, mindig tudtam, hogy milyen szavakra hogyan fog reagálni és időben leállítottam, hiszen ha hisztizik vagy veszekszik, az a saját önértékelését is lerombolhatja. Most viszont már nem tudok ott lenni mindenhol, így meg sem tudom előzni az esetleges olyan megnyilvánulásokat, amik a jóérzést sértik és megbánthatják a másikat. Sőt! Talán pont én vagyok az, aki a legtöbbször úgy nyilvánul meg, ahogy nem szabadna... Ennek talán az az oka, hogy a családban lévő összes feszültségnek én vagyok a villámhárítója, a végső elnyelője. Még jó, hogy a szülinapomon kiakadok, nem???? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése