Miközben úton voltunk, hívott a Nagyi, hogy a Zseni kiszökött valahogy. Szegény Apucinak az üvegen kellett dolgoznia, mert csak pár órája volt, hogy lezárja és elkészüljünk az esküvőre, ezért a Gyerekeket küldte ki, akik persze nem találták. Délután még Nagypapa is elment keresgélni, de ő sem találta sehol. Az esküvőről persze majdnem elkéstünk, mert négy gyerekkel elindulni bárhova csoda, nemhogy esküvőre, ahova még csinosan ki is kell öltözni és öltöztetni :)))
Az esküvő nagyon szép volt, Dávidékon látszik, hogy boldogok!! Egyébként mindhárom tesómmal elégedett vagyok, remélem, mindegyikük révbe ért...
Tehát esküvő után vasárnap kezdődött a kutyakeresés. Sétával, autóval, de elsősorban internettel!!! Nagyon segítőkészek voltak az emberek, jól esett, hogy mindenki segített ésa figyelt és együtt érzett. Az utcában lakók is figyeltek, a kutyások is szóltak, ha láttak beagle kutyust valahol. Voltunk kutymenhelyen, állatorvosoknál is, de sehol semmi. Minden este lógtam a neten, néztem a frissüléseket, hátha meglátom a rosszaságot.
Ma már sírtam is, pedig megfogadtam, hogy nem fogok, majd a fürdetés alatt ránéztem a netre, reménytelenül néztem a menhely és talált kutya oldalakat, amikor csöngettek. Egy kedves férfi kérdezte, hogy innen veszett-e el a kutyus. Majd mutatott képet róla telefonon és végül hazahozta. Megszerették nagyon, az látszott, úgyhogy felajánlottam, hogy ha a Zseninek kölykei születnek, kapnak egy kis beagle-t. Egyébként meg beoltatták, féregtelenítették, kapott még valami oltást, 10 ezer forintot fizettünk, de kajáért és a többiért nem fogadtak el pénzt. Nagyon rendesek voltak, remélem minden befogadó gazdi ilyen rendes!!!
Viszont a következtetéseket is levontuk: jobban figyelni kell a kutyura a jövőben... Dióhéjban ennyi a történet, de persze még ezernyi momentum kimaradt, de fáradt vagyok :)
Az esküvő nagyon szép volt, Dávidékon látszik, hogy boldogok!! Egyébként mindhárom tesómmal elégedett vagyok, remélem, mindegyikük révbe ért...
Tehát esküvő után vasárnap kezdődött a kutyakeresés. Sétával, autóval, de elsősorban internettel!!! Nagyon segítőkészek voltak az emberek, jól esett, hogy mindenki segített ésa figyelt és együtt érzett. Az utcában lakók is figyeltek, a kutyások is szóltak, ha láttak beagle kutyust valahol. Voltunk kutymenhelyen, állatorvosoknál is, de sehol semmi. Minden este lógtam a neten, néztem a frissüléseket, hátha meglátom a rosszaságot.
Ma már sírtam is, pedig megfogadtam, hogy nem fogok, majd a fürdetés alatt ránéztem a netre, reménytelenül néztem a menhely és talált kutya oldalakat, amikor csöngettek. Egy kedves férfi kérdezte, hogy innen veszett-e el a kutyus. Majd mutatott képet róla telefonon és végül hazahozta. Megszerették nagyon, az látszott, úgyhogy felajánlottam, hogy ha a Zseninek kölykei születnek, kapnak egy kis beagle-t. Egyébként meg beoltatták, féregtelenítették, kapott még valami oltást, 10 ezer forintot fizettünk, de kajáért és a többiért nem fogadtak el pénzt. Nagyon rendesek voltak, remélem minden befogadó gazdi ilyen rendes!!!
Viszont a következtetéseket is levontuk: jobban figyelni kell a kutyura a jövőben... Dióhéjban ennyi a történet, de persze még ezernyi momentum kimaradt, de fáradt vagyok :)