Dilemma - iskolaérettség szempontjai

Nem gondoltam volna, hogy még most is itt fogok tartani, de még mindig nem tudtam dönteni Vilike iskolaérettségét tekintve. A pszichológus által végzett vizsgálatok azt mondják, hogy Vili tudása, grafomotoros képességei (nagyon fejlett!), vizuális memóriája (kiváló!!!), számfogalma (10-es számrendszerben teljesen kialakult), szövegértése (kiváló), reláció fogalma (kialakult) alapján készen áll az iskolára és felveszi a versenyt a 7 éves korosztállyal, IQ-ja 116, stb. De a feladattudata nem alakult ki és nem tud eleget figyelni egyszerre, nagyon játékos. 

Sajnos az ő szempontjukból meg vagyok győzve, de mindeközben az óvónénik úgy találják, hogy Vili iskolaérett és a plusz egy év ovi ártana neki, mert tele lesz kicsikkel a csoport és így nem tudnak majd úgy figyelni rá. Összefoglalva az érveim az iskola mellett:

1. óvónénik úgy látják, iskolaérett
2. nem marad a korosztályának megfelelő társa az oviban
3. a kicsik el fogják vonni a figyelmet, alig maradnak iskolára készülők és ők most még hátrább vannak fejlettségben Vilinél
4. a vizsgálatok és foglalkozások 12 után zajlanak, ami az ő bioritmusa szerint már alvásidő, hiszen eddigi életében mindig ebéd után az alvás következett a bölcsiben és az oviban is. Szerintem érthető, hogy fáradtabb és kevésbé tud figyelni ilyen időszakban.
5. az iskolaérettségi vizsgálat pont a farsang napján volt, szintén fáradtabb volt az átlagosnál és másfél órán keresztül tartott 12 után
6. a suli csak fél év múlva fog kezdődni, addig még rengeteget fejlődhet
7. a vizsgálatok olyan szobában zajlottak, ahol minden tele volt játékkal és figyelem elvonó dologgal és Vilike ismerte is őket, mert már járt oda egy ideje
8. az agya készenáll, lehet, hogy ártana neki még egy év az ovis szinten
9. fizikailag is készen áll az iskolára, magas, izmos
10. nem biztos, hogy években mérhető a Vili megkomolyodása, lehet, hogy 10 év múlva is ennyire ofg tudni figyelni
11. szeretne iskolába menni, testvérei odajárnak

Ellenérvek iskola ellen:

1. a pszichológusnak ez a szakmája és nagyon alaposan figyelte és vizsgálta Vili, bízom a javaslatában
2. ő lenne a legfiatalabb az osztályban
3. lehet, hogy tényleg előjönnének azok a problémák, amiktől félti a pszichológus a Vilit
4. elképzelem, hogy tanító néni mond valamit, Vilike pedig feláll óra közben, hogy ő inkább hazamegy most, mert ez unalmas
5. elképzelem, hogy Vili dühös lesz, mert nem sikerül egy feladat és elsírja magát óra közben, amiért kinevetik az iskolatársai
6. beszéde még nem elég tiszta, fejlesztésre szorul
7. előfordulhat, hogy megmakacsolja magát és kijelenti, hogy utálja az iskolát, szegény pedagógusnak pedig a lelkére kell beszélni
8. valószínűleg sokat kéne itthon foglalkozni vele, nem biztos, hogy járhatna külön rajzra vagy néptáncra vagy bábra

Megoldás?

1. kéne egy iskola előkészítő csoport az ilyen határeset gyerekek számára - sajnos irreális
2. megkérem a tanítónénit és a fejlesztőpedagógust az iskolában, hogy vizsgálják meg a Vilit, hogy szerintük, mehet-e iskolába?

Hát ez van, még mindig dilemma, fogalmam sincs, mi lesz a kicsi Vilivel...

Nyugalom, békesség, egészséges életre való törekvés

 Január óta tényleg rengeteget változott az életünk és állítom, hogy előnyére. Az csak az érem egyik oldala, hogy tegnap 3 sört megittam az Egri borozóban és hajnali egyre értem haza és ma másnapos vagyok, de mindemellett úgy érzem megtaláltam a helyem a nagyvilágban. Tudom, illett már négy gyerkőccel a vállamon :)
A másnaposságot egyébként üdítő színfoltnak érzem egyébként teljesen puritán és gyerekek által elszigetelt életemben :)))
Tehát január óta apránként átálltunk a céges életre. Szigorú pénzügyi dobozolások, könyvelések, szoros munkatempó, folyamatos fejlesztések, gondolkozás, kommunikáció mindenféle emberekkel az ország különböző tájairól...
Nagyon szórakoztató és rengeteg tapasztalat. A pénz nem vet fel minket, de egyelőre még nem kellett kölcsön kérnünk és ez számunkra pont elég. Tehát elégedett vagyok-.
Mindemellett hatalmas öröm számomra, hogy újra megtaláltuk egymást a Pannikával. Most már egy hete minden délután együtt szundizunk, aminek köszönhetően Panka is átaludta az éjszakákat, aminek köszönhetően én pedig eszméletlenül kezdek erőre kapni.

A fiúkkal is tök jó, hogy rengeteg dolgot csinálunk együtt és együtt buszozunk és beindult a karate is, mozognak, sikerélményeket gyűjtenek, időben alszanak és esznek és egyre inkább tudok vigyázni az egészséges táplálkozásukra is.
Pl.: múlt héten bevezettem a barna, részben teljes kiőrlésű kenyeret a fehér zsömle helyett, a natúr müzlit Xilittel (ez egy természetes, alacsony glikémiás indexű cukor, fél kiló 1200 Ft, ami olcsónak számít) esszük, kifejlesztettem a házi gyümölcsjoghurtot, szintén natúr joghurt xilit és gyümölcs, a Gyerekek szeretik és én is nyugodt vagyok. Ja és a biobuláta és bioköles chips helyett, de azért néha persze chips is van. Már csak a párizsit és a szörpöt kéne valahogy helyettesíteni. Mondjuk a suliba következetesen üres üveget visznek és igyanak vizet. Hülyeségnek tartom a cukros szarokkal tömni őket. Tök durva, mert karatén van egy nagymama, aki szeretete teljében karaténként vagy 2000 forint ára cukros-zsíros egészségtelen szart ad a két unokájának (fél-fél liter gyümölcslé szerűség + péksütemény + édesség + az automatából valami forró gejl szar), akik mindketten el vannak hízva Én karaténként 500 Ft ára biokölest veszek a fiúknak, néha Verbena cukorkát, egy zacskó 150 Ft, cukormentes, gyógynövényes + mindig viszek 1,5 liter tiszta vizet, mert mozgás után a cukros lé nem oltja a szomjat. Így hármunk közül legalább csak én vagyok elhízva :D

Több időm van a  háztartásra, aminek köszönhetően átrendeztük a lakást és szerintem jóval otthonosabb lett a mi kis fészkünk :) Persze rengeteg a tennivaló a cég körül is, de egyelőre azt is sikerélményként könyvelem el, hogy el tudok pakolni vacsora után és mosogatást tudok elindítani, mosni tudok, nem félálomban, elalvás közben jut eszembe, hogy basszus a mosás a gépben maradt...
Azonban a Férjemmel kevesebb időt töltünk együtt. Ez eleinte a bizalom megingásához és távolodáshoz vezetett, de valahogy minden megváltozott februártól kezdődően. Sikeresen alkalmazkodtunk az új életünkhöz.
Most viszont mennem kell, így félbehagyom az írást és megyek fürödni, hogy csökkenjen a másnaposságom :)