2011. január 19., szerda

Vilike és a nevelési tanácsadó (XXII. kerület)

Vilike 5,5 éves, május 13-i születésű, így erősen határeset az iskolaérettség szempontjából. De nem csak az adatok miatt. 
Nekem régebben is kétségeim voltak Vilike iskolaérettségét tekintve, de az óvónénik azt mondták, hogy szerintük mehet, mert okos és kedves és meg tudja oldani a feladatokat. Azt ajánlották, hogy ne hasonlítsam a tesóihoz, mert ők átlagon felüliek voltak :) Ennek ellenére felvették a kapcsolatot a kerületi nevelési tanácsadóval és decemberben elkezdtünk járni. A pszichológusnő (Dr. Nagy Veronika) nagyon kedves volt, első alkalommal egyedül voltam, vázoltam neki, miért tartom szükségesnek, hogy megnézze a Vilikét. Elmondtam a problémáimat, amik összefoglalva ezek voltak:
  • megsértődik, ha rászólunk vagy szabályokat tartatunk be vele (ezeket persze fel tudjuk oldani utána, de nehezebb így vele, mint a tesóival)
  • kudarcként fogja fel, ha valamit nem sikerül megoldania (ezt is megoldjuk, de nem lehetünk mellette a suliban is)
  • érzékeny és vehemensen reagál minden ingerre, az érzéseit is vehemensen fejezi ki (akár szeretetről, akár haragról van szó)
  • a legnagyobb problémám: nem mindig érti, amit mondunk neki, megkérem egy egyszerű feladatra, de nem tudja teljesíteni, ezért részekre kell bontanom neki, ami iskolában már végképp nem fog menni (pl.: Vilike tedd a DVD-t a szekrényre - semmi reakció. Kicsit hangosabban is megkérem, hogy figyeljen: Vilike, tedd a DVD-t a szekrényre - figyel, de semmit nem tesz. Újbóli próbálkozás: - Vilike, nézd, itt a DVD látod? - Igen - Itt a szekrény, látod? - Igen. Akkor most tedd ide szépen a DVD-t- ekkor odateszi)
A vizsgálatok elkezdődtek, mindig nagyon jól érezte magát a Vilike, örömmel ment, azt mondta, hogy játszott :) Aztán ma megvolt a kiértékelés:
  • Vilikének decemberben volt egy szorongásos időszaka, de azon láthatóan túljutott (nagyon sötét, satírozós, barlangos képet rajzolt, benne pálcika emberkével, de mostmár vidám, színes dolgok jönnek ki a kezei közül)
  • a rajzos teszteken (alakzatokat kellett lemásolnia) az első rajzához képest és korához képest is nagyon jól teljesített
  • intelligenciahányadosa 118, ami kiemelkedő (5 év 7 hónaposan csinálták a vizsgálatot, és 6 év 6 hónaposnak felel meg, 7 éveseknek való feladatokból is meg tudott oldani)
  • viszont összességében szociálisan és figyelmét, koncentrálóképességét tekintve még várni kéne egy évet a sulival
  • fontos, hogy Apánál és nálunk is ugyanazokat a szabályokat kelljen betartani
  • azt ajánlotta a pszichológus (Dr. Nagy Veronika), hogy heti egyszer menjünk személyiségfejlesztő foglalkozásra, ami csoportos
Ezzel én teljesen egyet értek.
Azonban még állt előttünk egy beszédértés vizsgálat, aminél tudtam, hogy bajok lesznek. Tudtam, hogy ott igazolást nyer az aggodalmam.
Ez a hölgy (most nem jut eszembe a neve, de szintén nagyon kedves) ajánlotta, hogy mutassuk meg Vilikét mozgásterapeutának, mert a beszédértésből adódó problémák során mozgással segíti magát túljutni és az a biztos, ha ő is megnézi.
Nagyjából ugyanazokat vette észre, amit én is, amit fent vázoltam. Tehát a végeredmény, hogy péntekenként is fogunk járni, délre őhozzá. Szerintem mindenképp jót fog tenni a Vilinek és mire suliba kerül, nem fog neki gondot okozni a figyelés és tanulás, a szabályok betartása és megértése.

Hogy miért alakult így, hogy az én átlagon felülien okos kisfiamnak ennyi helyre kell járnia? Nem tudom, de azt tudom, hogy elkövettem szegénykémmel pár hibát (nem figyeltem rá eléggé, mert a saját életem egyengetése fontosabb volt), amit viszont jóvá lehet tenni...

Hogy mihez kezdenek egy olyan gyerkőccel, akinek az intelligenciahányadosa nincs rendben és a szülei sem törődnek vele? ez már nehezebb kérdés. Szerintem ebben van az igazi szülői felelősség, hogy tud-e és akar-e időt fektetni a saját gyermekébe. Ha nem tud, nem akar, akkor semmilyen nevelési tanácsadó nem tud segíteni. Persze, könnyű a munkára fogni vagy éppen arra, hogy nincs pénz, pedig idő mindig van, ha csak egy óra, akkor egy óra...

2011. január 5., szerda

Új év új élet :)))

Bár nem ma kezdődött, hanem fokozatosan állítottam át magam rá, de elkezdődött az új életem! Az előzővel összetett problémák voltak, ezért végül úgy döntöttünk a Zolival, hogy váltunk. Éles váltás volt mindkettőnknek, de szerintem azóta helyrebillent a rend a családban és mindketten kezdjük megtalálni a helyünket. 
Jó érzéssel tölt el, hogy gondoskodni tudok rendesen a Családomról, hogy van időm takarítani, el tudok menni a Fiúk edzésére, minden szempontból jelen tudok lenni a családban, nem kell a gépen dolgoznom akár este 11-ig, ha épp úgy adódik. Élvezem :)