Templombúcsú volt ma - Szent Lipót ünnepe

Végre eljutottam a délelőtti misére, mert az utóbbi időben a családi életünknek köszönhetően mindig úgy jött össze, hogy csak az esti félórásra sikerült elmennem. És ma ünnepeltük a termplomunk védőszentjének napját. Ma volt tehát a nagy templombúcsúnk ünnepe.

Szent Lipótról ezt másoltam át a wikipédiából:

"III. (Szent) Lipót (1073-1136. november 15.) osztrák őrgróf (1095-1136) Ausztria, Bécs, Alsó-Ausztria és Szent Flóriánnal együtt Felső-Ausztria védőszentje. II. Lipót és Formbach-Ratelnberg Ida gyermekeként látta meg a napvilágot 1073-ban. Kétszer házasodott meg. Első felesége valószínűleg a von Perg családból származott és 1105-ben halt meg. Második felesége, Ágnes V. Henrik német-római császár özvegy nővére volt. Ez a kapcsolat a Száli-Frank dinasztiával megnövelte a Babenberg-ház jelentőségét. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Ágnes nagy befolyással bírt előző házasságából származott fiára, a későbbi III. Konrád német-római császárra.

Lipótot "Princeps Terrae" (durva fordításban "a föld hercege") névvel is illették területi szuverenitására utalva. Fokozott figyelemmel kísérte az 1125-ös császárválasztást, de tekintélye egyre inkább csökkent. III. Lipót a városépítésről és az ország fejlesztéséről is ismert. Többek között az ő nevéhez fűződik Klosterneuburg alapítása is (1108). Erről az eseményről szól az a legenda amely elmeséli, hogy Szűz Mária megjelent a őrgrófnak és elvezette arra a helyre, ahol megtalálta felesége egy évvel korábban elvesztett fátylát. Ezen jelenés tiszteletére emelte azon a helyen Lipót a klosterneuburgi monostort. Később a települést kiterjesztve, itt rendezte be a központját is.

Monostorokat alapított még Heiligenkreuzban, Kleinmariazellben és Seitenstettenben, amelyet nagyrészt egy hatalmas kiterjedésű erdőség vesz körül. Ezen egyházépítő munkája eredményeként avatták szentté 1485-ben.A városfejlesztés támogatásának tipikus példája Bécs, Klosterneuburg és Krems. Az általa alapított klosterneuburgi monostorban temették el. Koponyáját egy díszes ereklyetartóban őrzik, egy főhercegi koronával a homlokán. Névrokona I. Lipót német-római császár uralkodása alatt lett Ausztria védőszentje Szent Koloman helyett."

Az ünnepre való tekintettel Dr. Kuminetz Géza rektor úr tartotta a misét, és elég szépen és ékesen beszélt Lipót érdemeiről a prédikációban. Kitért a politikusi pálya felelősségére is meg az egyéni ember felelősségére is. A Ferencvárosi férfikar énekelte Sirák Péter orgonaművész kíséretével az állandó miserészeket, mi pedig mint Szent Lipót Schola énekeltük a változó részeket és a felajánlási éneket. Jó volt...

Márton napról gondolkodva...

Közeledik Márton nap és én idén már végre szeretném tudni, miről is van szó: "a november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Napjainkban ebből  leginkább a márton napi liba fogyasztása maradt fent. A naphoz azonban Szent Márton legendája is kötődik" (http://www.tutitippek.hu/blog/marton-nap.php) Fontos még róla tudni, hogy a Karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtti utolsó nap, ezért van nagy lakoma! 

A gyerekek ovijában minden évben (Olki 9 éve volt kiscsoportos) kapunk meghívót egy kedves rendezvényre, a Márton napi sétára a Gádor utcai iskola szervezésében. Még egyre sem sikerült eljutnunk, pedig 9 éve mindig kapjuk az értesítést és a gyerekek elkészítik a kis Márton napi lámpásukat. Néhányszor már volt úgy, hogy megyünk, de mindig közbejött valami (általában terhes voltam vagy szoptattam vagy beteg volt valamelyik gyerkőc :)). Idén nem szeretném kihagyni.
Valahogy úgy fordult velem a világ, hogy kezdenek fontosak lenni nekem a hagyományok és kezdek értéket látni olyan dolgokban, amikben korábban nem. Lehet, hogy a válás miatt és hogy a Zoli lett a férjem? Lehet, hogy azért, mert elmúltam 30 éves? Nem tudom, de számomra is meglepő, ahogy fordulok egyre jobban az engem körülvevő világ felé a saját belsőm elemzése helyett. Talán kezdem megtalálni azt a fajta egyensúlyt legbelül, ami végre nem vonja el a figyelmemet az élet örömeiről és engedi, hogy örüljek az apróságoknak is. Egyre jobban tudom szeretni a gyerekeimet is (hú de gonosz vagyok, hogy ezt így leírom, de igenis! minden szeretet fokozható és mindig lehet fejlődni emberileg!!!), egyre szívesebben foglalkozom velük (gáz egy négygyerekes anyától az ilyen vallomás?), egyre inkább kezdek belső késztetést érezni arra, hogy tartalmasan töltsem velük az időt. Valahogy kezdek megkönnyebbülni, mintha idáig egy hatalmas terhet cipeltem volna és azt levethetném a vállamról. 

Ezt a házi munkán is érzem. Kezdem a magaménak érezni az engem körülvevő környezetet, kezd leszakadni rólam a magamra épített védelmi rendszer és kezdek igazán kötődni. Kezdek kedvet érezni ahhoz, hogy szebbé varázsoljam a környezetem és kezdem azt érezni, van teljes élet egy válás után. Ennek köszönhető szerintem az is, hogy most Márton napi szokásokról gondolkodtam. 

Márton napról itt lehet összefoglalóan olvasni: 

És hogy mi mit fogunk csinálni Márton napon? Hát nagy valószínűséggel nem tudok liba lakomát csapni, mivel egyrészt nem szeretik a libát a gyerekek, vagyis örülök, ha a csirkét megeszik egyáltalán, illetve nem hiszem, hogy anyagilag megengedhetjük magunknak, bár még nem néztem után a libacomb áraknak. Minden esetre azért a felvonulásra elmegyünk és együtt fogunk világítani a többi emberrel  (hiszen a kis lámpás "a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez") és együtt kezdjük a készülődést a természet téli pihenőjére...

Aktív nap :) kanasztával

Egész aktív napunk volt végre, viszonylag kevés magvas gondolattal, de annál több vidámsággal :)

A délelőtt lanyhán telt, tele munkával és izgalommal, de ezt most felejtsük is el. Ebéd után Apuci elment dolgozni, Mackócskát pedig megpróbáltam letenni aludni, amíg a fiúk békésen TV-ztek, de természetesen akkor csörgött a telefon, amikor már elaludt volna, így felriadt a kis tündér és már kezdődött is a délután, munkának annyi volt. Szerencsére apu hamar hazaért, így tudtam dolgozni megint, és utána mint aki jól végezte dolgát (hehe) elmentünk sétálni. A gyerekek nagyon megleptek, mert annyira figyeltek minden apró dologra, minden rezzenésre a természetben, a házak felépítésére, választottak részleteket, hogy mi tetszene, ha nekünk is olyan lenne. Olyan kedvesek voltak, hogy elfeledtették a korábbi gondolatomat, miszerint nekünk minimális esélyünk sincs érvényesülni ebben a világban ennyi gyerkőccel és sosem lesz olyan házunk, amilyet szeretnénk és nem tudjuk sosem megadni a gyerekeknek mindazt, amit pedig annyira jó lenne! Elfelejtettem minden rosszat és boldog voltam, mint ők!

Szerencsére amikor hazaértünk egy kis munka volt csak hátra, hogy be tudjam fejezni a dolgaimat, és már kezdődött is Nagypapával a tegnapi kanasztaparti befejezése. Régi szép időket idézte és olyan öröm volt látni, hogy Nagypapa is élvezi (tényleg csak egyszer kapott majdnem gutaütést a férjem játékától :))) Persze jól elvertek minket Olkival, így ha talán a jövőben ismét lesz színházmentes napja a Nagypapának, megint tudunk egy jót kanasztázni!!!

Halloween, Halottak napja, Mindenszentek, mi micsoda???

A wikipédia szerint a halottak napja november 2., a mindenszentek november 1. Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este a Halloween, azaz október 31. Most már nálunk is.

 No, csak rendbe raktam a gondolataimat.

A Facebook-on az ismerőseim lelkesen osztják meg a tökfaragó élményeiket, a tökös dekorációikat és minden egyéb élettel teli és vidám dolgot. Egészen kedvet kaptam én is ahhoz, hogy csináljunk valamit a Gyerekekkel, de úgy tűnik lemaradtam róla... majd talán jövőre időben "ébredek" :)

 Forrás: facebook

 Forrás: Hobbyművész