2010. július 31., szombat

A beteljesült álmok a legveszélyesebbek??? - válás után szabadon...

Rendhagyó módon most nem a családi életünkről csak egy Férjemmel történt beszélgetésről írok. De nagyon fontos része a családi életünknek, mert meghatározza az egész jövőnket és hangulatunkat és végeredményben mindent, ami körülvesz minket. Tehát arról beszélgettünk, hogy bár a férjem a régi álmom megtestesítője: szerető férj, mintaszerű családapa, csodálatos ..., van különleges tehetsége is, miért érzem magam rosszul mellette olyan gyakran? Honnan ered ez a vissza-visszatérő rosszkedv és reménytelenség???
Hát ma sikerült azt hiszem közelebb jutnom az igazsághoz. De olyan banális, hogy biztos sokan a fejükhöz kapnak, hogy ezt meg minek írja le egyáltalán valaki. Nem érdekel, emlékezni akarok rá és tudatosítani szeretném magamban és mindenkiben, hogy A BETELJESÜLT ÁLMOK TÜKRÖT TARTANAK ELÉD... Most már nem tudom másra fogni az erőtlenségemet és gyengeségeimet, a hibáimat. Nincs mentség. Ha hiba van, annak én vagyok az oka, nem egy iszákos férj, nem egy szenvedélymentes kapcsolat, a nem létező szexuális élet, a nem eléggé szeretett gyerekek, stb. Nem lehet senkire sem rákenni, magamba kell nézni és erőteljesen megrázni magam, hogy igenis nekem kell változtatnom.
Szeretnék csapattag lenni, de nem vagyok az. Segítek mindenkinek, de csak azért, hogy ne kelljen ténylegesen együttműködni. Szeretek magamra vállalni mindent, de csak azért, hogy ne kelljen osztozni a sikeren. Inkább mint egy igásló mindent megcsinálok, csak azért, hogy megbecsüljenek. Önző vagyok, miközben önzetlenséget hirdetek. Más is van így ezzel?
A válásra visszatérve: nem bánom, mert - ha nem teljesül be az a hosszú-hosszú éveken át dédelgetett gyerekkori álmom, a férjem - más ember mellett maradt volna a vágyakozás és önbecsapás. Így viszont megkaptam a képembe a puszta és rettenetesen fájdalmas és ledöbbentő és kegyetlen igazságot: bennem is van a hiba...

2010. július 26., hétfő

Nyaralás előtt...

Egy hét múlva már Balcsi felé fogunk autókázni, de természetesen most tetőzik a munka és természetesen most van a legrosszabb idő. Viszont pont ezért reménykedhetünk abban, hogy jövő héten szép napsütésben és a rengeteg munka utáni megérdemelt pihenésünkkel nyaralhatunk egy jót édes kis gyermekeinkkel :)
Már most izgulok, hogy semmi ne maradjon itthon, pedig csak másfél órányira leszünk az otthonunktól és mindent hasonló áron lehet megvásárolni, mint itthon.
No mindegy, majd egy hét múlva már látni fogom, mit hagytam itthon :)))

2010. július 21., szerda

Nem alvás, kimerültség, sok gyerek, stb.

A férjemnek a tegnapi nap volt élete legrosszabb napja, de én úgy érzem, ami neki a legrosszabb, az nekem az átlagos, csak épp én még feltöltődni sem tudok éjjel, mert a Pannibaba rendszeresen ébresztget... Persze nem szeretném, hogy a férjemnek is olyan átkozottul fárasztó legyen minden, mint nekem, de irigylem, hogy ő most édesdeden szundikál és a teste és lelke is felfrissül az ágyikónkban, miközben én a sorozatos kétóránkénti ébresztések és a sorozatos, mindennapos éjjeli szolgálat nyomán már nem tudok aludni, így lejöttem "gépezni". Hamarosan hozzálátok festővásznaink újbóli átszámolásához, leellenőrzéséhez, hogy mire felébred a család már kész legyek a munkával. Bár Murphy törvényei szerint, pont, mire belemelegednék, már meg fog jelenni valamelyik gyermek, aki vagy éhes vagy szomjas vagy csak bújni szeretne. Egy ideig majd még küzdök és próbálkozok, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de úgyis a gyermek győz az ilyen helyzetekben a kis álmosan pillogó szemecskéjével, a bújásával, stb.
Tehát most már kezdek TÉNYLEG KIMERÜLNI!!! :) Mondom ezt minden héten legalább kétszer és általában ilyenkor még van rajtam vagy 100 lehúzható bőr, mint ahogy most is, de azért jól hangzik és néha jól esik panaszkodni.
Azért persze előfordul, hogy már nagyon nem bírom és egyszerűen fogom magam és Panni alvásakor én is ledőlök Chihirót nézni Csucsuval, aminek következtében jókat szoktam szundizni.
Egyébként rájöttünk tegnap a Zolival, hogy milyne egyszerű is lenne az életünk, ha nem akarnánk ennyire a Gyerekekkel és egymássla lenni, hanem a Zoli eljárna dolgozni én pedig itthon lennék mint békés gyedes kismama és "csak" a Pannibabával és Testvérkéivel foglalkoznék és vezetném a háztartást, stb. A vállalkozás egyelőre amit kitermel, el is viszi, a könyvelő felemelte a díját 5000-ről 15 ezerre, persze egyelőre csak 10-et fizettünk,/hó de azért így nyaralás előtt mégiscsak szíven ütött a 30 ezres számla, pedig nemrég fizettem nekik :(
Dehát nekik is nyaralni kell valamiből és később tuttira elárasztjuk annyi számlával őket, hogy valóban sok könyvelni valójuk legyen....
Na mindegy, már megint a kimerültség beszél belőlem, elvégre oly mindegy, mennyit kell fizetni, hiszen ahova báránykát adott az Isten, oda legelőt is ad, csak nekünk egyre kisebbet, pedig egyre több a báránykánk, valamit csak elszúrunk :))))

2010. július 20., kedd

Kókuszvíz :)


Na, ma végre rábírtam magam és megkóstoltam hidegen is a kókuszvizet! Szerencsére a hideg tompítja az alapízét és egész finom így! Frissít és remélem jót is fog tenni. Mától fogva minden nap megiszom egyet, mert jót fog tenni a vesémnek. Amúgy is az elmúlt napok vidám-szomorú ünnepei (temetés és keresztelő) után nagyon jót fog tenni egy kis tisztítás. Keresztanyu, ha olvasod, írhatsz pár sort nekem a kókuszvíz hasznáról, akár megjegyzésben is, hátha más olvasókat is érdekel a jövőben, vagy küldj egy jó linket és felteszem!!!! :)

2010. július 19., hétfő

Pannika mai nagy mondása :)

Ment valami reklám a TV-ben, amiben Claudia Schiffer volt a főszereplő, erre Pannibaba a TV-re mutatott és azt mondta: ANYA!!! Olyan édes!!!

2010. július 8., csütörtök

Új szavak a palettán

Pannimaci új szavakat tud már megint, de néhányat a kedvencünk közül azért idesorolok:
- Csöcsö - Csucsu, azaz Vilike
- posszion - porszívó
- fareijja - fűnyíró
- Ócicca - Leócica
- Óki - Olki
- esernyő
- Fáncsi (kutya Mamáéknál a szomszédban Kovácsiban)
- pancsi - medence és fürdés

2010. július 6., kedd

Ki korán kel, aranyat lel...

Péntek óta korán kelünk. Ez azt jelenti, hogy 6-kor, minden hétköznap, hétvégén fél hétkor, mert a Gyerekek csak fél 8 körül kezdenek szállingózni, Pannika meg egész megbízhatóan alszik 9-ig, így tudunk dolgozni reggel, nem beszélve arról, hogy a közös KV-zásunk közben sem önti a KV-t minimum egy gyerek az ölünkbe :))) Első napokban a Zoli a kertben tevékenykedett, én pedig dolgoztam, most viszont már a kertben nincs tennivaló, így mindketten dolgozunk, amíg hagynak. Hasznos megoldás, ha az ember haladni akar előre és még a Gyerekeit is látni szeretné :)
Persze nem tudom mikor fogom megérezni, hogy néha éjjel is kelni kell, nem csak reggel, de hát mindegy, inkább nem gondolok a jövőre, hanem élvezem, hogy még bírom :)

2010. július 4., vasárnap

Biciklizni voltunk! + Nagyrét

Tök jó volt ma! Elmentünk bicajozni a Gyerekekkel, vagyis 4-ből hárommal, mert a Csucsu a Gáborral volt. Először úgy terveztük, hogy majd a Duna-parton végigmegyünk egészen a Kopaszi gátig, de végül beértük egy környéken tartott kisebb bemelegítő edzéssel, mert ebéd után akkorát aludt Pannibaba, meg olyan jó volt megnézni a fiúkkal a Terminátor 2-t, hogy későn indultunk. Minden esetre nagyon jó érzés volt így családosan nekiindulni a környéknek és még magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem. Sajnos el vagyok szokva az ilyenfajta mozgástól, pedig kiskoromban imádtam. Amikor kifulladtam, úgy mentegetőztem a férjemnek, hogy kicsim, próbáld meg egy 40 kilós hátizsákkal, mennyire élveznéd a hegymenetet :) Tudniillik 30 kiló súlyfelesleg + én vittem a 10 kilós Pannibabát :) Hát, kemény volt, de annál nagyobb sikerélmény! Meg is jött a kedvem a rendszeres bringázásokhoz. Ja, és összefutottunk a csabával és verával is, ami szintén tök jó volt!
Tegnap is mozgalmas napunk volt. Délelőtt a Nagymezőben voltunk egy grafikus- festőművésznő festményeiért, utána pedig elvittük neki, a Nagyrét mellett lakik, úgyhogy mi is kifeküdtünk egy kicsit. Vittük a két kicsi fiú bicaját és élveztük a zöld teret. Csodálatos volt, remélem még sok ilyen hétvégénk lesz!