Gramofon üvegben az ELTE büfében

A férjem készített egy gramofont üvegbe tartóval, alappal, mindennel, erre le sem fényképeztük, már el is vitte az ELTE büfébe, tehát ott megtekinthető... Pedig olyan gyönyörű!!!

Utálom a betegségeket!!!

Pünkösd vasárnap Vilikét ügyeletre vittük, mert belázasodott és hurutosan köhögött. A leheletéből ítélve én mandulagyulladásra tippeltem volna, de a doki szerint valami átfutó vírus lehet, nem kaptunk gyógyszert. Vilike azóta nem is volt lázas, viszont ugyanúgy köhög és tegnap óta kiütései vannak, érdes lett a bőre és kicsit viszket. Bekentem Fenistillel és várom a hatást. Pannika tegnapelőtt este lett lázas, tegnap délután óta antibiotikumot szed, mert a fülecske sincs túl jól, de még ma délután azért lázas volt, viszont most egész jól elvan. Zoli ma hányt. Kihányta a kolbászt, majd mintha mi sem történt volna elment fodrászhoz. Tehát valszeg a napon történő ásás nem tett neki jót. Nagyi is hány. Tehát most már félhetek a hányás-hasmenéstől és a mandulagulladástól. Sajnos én nem dőlhetek ki, mert azért egy férfinak mindenképp nehezebb elintézni négy gyerkőcöt, mint egy nőnek. Mellesleg...

Összeköltöztünk a Férjemmel!!! - számítógépen

Ma megtörtént, amire régóta vágytam. Összeköltöztünk a Férjemmel :)
Persze testileg-lelkileg már régóta egyek vagyunk, de az adatainkat csak most hoztuk össze egy gépre. Úgy gondoltam, megérett az idő elválasztanom a munkát és a családot/munkát, így kiköltöztem munkahelyi gépemről, ami a nehezítés kedvéért itthon van. De végre sikerült, az utolsó pár gigányi családi képet most másolom át. Már csak egy kollégák számára látható skype-kapcsolatot kell létesítenem, és telje lesz az elszakadás: Egyszerűen nem akarom már tovább keverni a dolgokat, mert nem csak a családom látja a kárát, hanem én is. Nem beszélve arról, hogy már rég túl vagyok a napi négy órán (általában 6-8 órát dolgozom, bár 4 óraára kapok pénzt), amennyit dolgoznom kellene egy nap és még mindig a munkahelyi dolgokat csinálom a vállalkozás és a gyerekek helyett...

Számla nélkül mennyi? - Ugyanannyi...

Már több mint három hónapja elindult a vállalkozásunk. Elsősorban neten szerezzük a rendeléseket a bolthelyes oldalakkal. Az oldalak kiválóan vannak optimalizálva, azonban a művészek óvatosak. Kicsit félnek, hogy kipróbálják, milyen az, ha más feszít nekik, kicist megbízhatatlanok, leadnak egy rendelést, az asztalos legyártja, utána meggondolják magukat és más méretet kérnek. Ennek ellenére van benne ráció és még ha körülményesen is és nem túl sokat, de tisztán lehet vele pénzt keresni, mert olyan dolgot adunk el, amire a másik félnek szüksége van és a vártnál sokkal jobb minőséget kapnak. Igen meg szoktak lepődni, milyen más ha jól meg van feszítve a vászon és rendesen be van állítva a derékszög...

AZONBAN: ami eléggé felháborít, de valahol meg is értem az a minél kevesebbet kelljen fizetnem elve. Idegesítő, hogyha megkérdezzük (és minden esetben megkérdezzük), hogy milyen névre kéri a számlát, akkor a válasz szinte mindig az, hogy miért, számla nélkül mennyi? Mondjuk, hogy ugyanannyi és végül mi vagyunk a rosszak, akik nem akarunk kedvezményt adni. Tehát ez a hozzáállás rettenetesen idegesítő és tutti, hogy jobban járnánk, ha nem adnánk számlát, de elveimmel ellenkezik, hogy ne fizesek adót, amikor ennek a vállalkozásnak köszönhetem, hogy együtt lehetek a férjemmel és hogy több időm van a családomra. Asszem ennyi elég is erről...

Hiánypótlás - 31. születésnapom

A sok történés közepette elfelejtettem, hogy volt egy 31. születésnapom is. Azt hiszem életem egyik legrosszabb napja volt, de nem azért mert az évek múlnak, hanem, mert felhúzott egy akadékoskodó pénztáros és anyagi helyzetünk még mindig inkább csődközeli, mint reményteli...

Ennek köszönhetően persze közöttünk a Férjemmel az olyan, mint meglepetés nem létezik, ő mégis meglepett egy hatalmas csokorral. 5 féle virágot kért bele (Pannika szavaival élve: ZZÁÁÁ), mert hogy öten adták a fiúkkal. és Angyalhajjal Sajnos idegállapotom nem tette lehetővé hogy meghatódjak, viszont lefotóztam és azóta sikerült a szívembe zárni az emléket.
Anyukáméktól két gyönyörű lógós muskátlit kaptam, mert arra vágytam. Azóta is gyöngyörűek és annyira szépen díszítik a barna teraszunkat!! Piont ilyet képzeltem!! És Anyu a kedvencemet főzte: füstölt sajtos cérnametélttel töltött csirke. Átjöttek az Enikőék is, nagyon jó volt látni őket! A két lányka annyira kedves, nagyon szeretem őket!!! Fel is köszöntöttük Lujzát, kapott Barbie-t, meg a Vilmus is kapott egy kis táskát...
Később átjöttek Margó néniék is, hoztak ajándékot is, meg persze egy gyönyörű csokrot.. Kaptam könyevet, tusfürdőt, apró kényeztetéseket (csoki, amiből már nincs...)
Másnap a Byrd-del ünnepeltük a születésnapomat, azaz vittem két üveg finom borocskát és mind megittuk, amitől még jobban ment az éneklés :D
Dávidéktól IKEA utalványt kaptam, amit el is költöttünk DOBOZOKRA!!! Mert hogy készül az új gardróbunk (l. majd később), Zoli tervei alapján.
Sokan hívtak, írtak, küldtek képeslapot, jól esett, ezúton is köszönöm mindenkinek!!!
Az évek múlását nincs időm felfogni, mert annyi a teendő és a megoldandó konfliktus. Folyamatos küzdelem a gyereknevelés, főleg, hogy ennyi gyerkőcnél nincs szinte ideje az embernek megelőzni egy-egy kirobbanó vitát vagy egy-egy csúnya szót. Emlékszem, amikor még csak Olki volt, mindig tudtam, hogy milyen szavakra hogyan fog reagálni és időben leállítottam, hiszen ha hisztizik vagy veszekszik, az a saját önértékelését is lerombolhatja. Most viszont már nem tudok ott lenni mindenhol, így meg sem tudom előzni az esetleges olyan megnyilvánulásokat, amik a jóérzést sértik és megbánthatják a másikat. Sőt! Talán pont én vagyok az, aki a legtöbbször úgy nyilvánul meg, ahogy nem szabadna... Ennek talán az az oka, hogy a családban lévő összes feszültségnek én vagyok a villámhárítója, a végső elnyelője. Még jó, hogy a szülinapomon kiakadok, nem???? :)

Anyák napja...

Jó zsúfolt hétvége van mögöttünk és a változatosság kedvéért betegség is van, Zoli kezdte kedden, majd péntekre én is elkaptam, tegnap már délutáni aludnom kellett, és persze ma is. Tegnap ugyebár május elseje volt, illett volna valamiféle majálist produkálnunk, de olyan beteg voltam, hogy sem erőm sem kedvem nem volt nagy mulatozáshoz. Így a délután szundit követően elmentünk sétálni és a játszón kötöttünk ki végül. Ja de persze a hülye kis Zseni megint megszökött, felmászott a kerítésre és átment a Gabikáékhoz, ahol a Brúnóval bulizott egy nagyot szegény Gabi néni legnagyobb örömére... Ezután hazahoztuk és felhívtuk azokat, akik megtalálták, hátha kell nekik. Időt kértek. Az az igazság, hogy mivel a kis hűtlen állatka ma is ugyanezt csinálta, holnap szerintem felhívjuk az állatorvost és szólunk, hogyha kell valakinek ilyen korú beagle, akkor viheti. Nekem ez a kutya sokkkkkkkk...
Tehát kutyuról ennyit...
Mai nap 8 körül keltett az Olki egy csodásan finom tejes kávéval... Igazi anyák napi kávé volt, sosem fogom elfelejteni, annyira kedves...
Utána mentünk templomba, lesétáltunk természetesen elkéstünk, majd jött a Gábor értük, hazajöttünk és indultunk is Kovácsiba. Vettünk szép virágokat az Anyukáinknak, finomat ebédeltünk, aztán megint elaludtam. Amikor felkeltem ott voltak a Györgyiék, akiktől a szülinapomra kaptam ajándékot, csupa kényeztető dolgot és egy gyönyörű csokrot!
Itthon pedig Olkitól kaptam egy általa keresztszemes hímzett rózsát!Ki is tettem a munkagépem mellé...