Nagy hóesés és Zseni eltűnt!!!!

Hát, izgalmas volt idáig a nap. Először is hatalmas hóesésre ébredtünk. A közértbe seprűvel és hólapáttal indultunk el, mert reggelit azért be kellett szerezni valahogy. A kutya alig látszott ki a hóból, akkora volt a havazás. De ez semmi, mert azóta is folyamatosan esik, pedig már két óra van...
11 felé a Gyerekek kimentek a kertbe élvezni a havat, amiből védsáncokat építettek és dobálták egymást hógolyóval. Dél körül szólt a Leó, hogy a Zseni a hátsó szomszédba ment játszani egy másik kutyával. Igazándiból én nem hittem, hogy ott van, mert máskor már előfordult, hogy összetévesztettem a Zsenit a lenti kutyákkal. Magamban ennyivel elintéztem a dolgot, aztán letettük aludni Pannikát és mentünk Anyuékhoz ebédelni. Ebéd után szerettünk volna egy kis maradékot adni kutyusnak, erre nem volt sehol. Na, Apuék (Zoli Oli Leó) elindultak keresni, én pedig elkezdtem kiabálni. Közben eszembe jutott, hogy a Gábor is elindult a hegyre gyalog a Gyerekekhez ezért felhívtam. De közben folyamatosan kiabáltam a Zseninek, imre sokszori próbálkozás után visszakiabált egy férfi, hogy "Hahó! Van itt egy kis beagle!". Megkértem így távkiabálva, hogy vigyázzon rá, ameddig odaérnek érte. Szóltam a Zolinak és a Gábornak is, mindketten abba az irányba tartottak, így aztán majdnem egyszerre értek oda :))) A lényeg : akis rosszcsontkutya megvan és mindjárt hazaérnek. Pannibaba azóta is alszik :))))

PANNIKA JÁR!!!

Bizony, megtörtént az a negyedszer is CSODA!! A Pannika ma elkezdett járni. Teljesen magabiztosan és több métert a szobában, nem csak úgy egyikünktől a másikunkig pár lépés volt!! Tud fordulni, hajlni, kapaszkodás nélkül felállni, mindent, ami a nagylánysághoz kellhet! SŐT! Ami hihetetlen, hogy nem fogja a kezünket és úgy végigvezette a plüss labdát a szobán. Hihetetlen ÜGYES! Látszik, hogy nagyon sokat foglalkozunk Őkével. Apuci persze nem tud betelni Vele hiszen neki ez volt az első ilyen. De azért nekem is igazi csoda volt és hatalmas öröm volt mindenkinek. A Nagypapa is feljött megcsodálni, pedig nem egyszerű őt kimozdítani. Büszke vagyok és boldog! Tényleg az ilyen pillanatokért érdemes élni. Meg persze ezer dologért, amiket mostanában átélek :)))

Vasárnapi gyermekorvosi ügyeletek - Maripen

Szegény Leó már egy ideje küzdött a torokfájással, de pénteken belázasodott. Gondoltam, szokás szerint Halixollal és Nurophennel túl leszünk a dolgon. Sajnos nem így történt :( Szegény kicsi Leó szombaton is elég fáradékony és lázas volt, alig evett, ivott, így vasárnap reggelre acetonos volt a lehelete. Akkor már tudtam, hogy nagy eséllyel mandulagyulladás, annak van ez a jellegzetes csípős illata, ami nem egyszerű kiszáradás, hanem benne van a gyulladás is. Belenéztem a torkába és a jobb mandulája annyira ki volt türemkedve, hogy alig nyitotta ki a száját láttam. Na, gyorsan elrobogtunk az ügyeletre a Budai Gyerekkóráhzba, ahol 2 óra várakozás után sorra kerültünk, de szegénynél felmerült, hogy nincs-e tályog, mert felemás volt a mandulája. Irány a Heim Pál Gyerekkórház gégészete. Persze a főépületben kellett bejelentkezni és egy másik épületben volt a gégészet, de ez a legkevesebb. A gégészet, aminek gondolom elég sok kisgyerek és nagy gyerek köszönheti az életét, olyan siralmas állapotban van, mint 25 éve, amikor én jártam még oda Anyuékkal. Küllemre semmit nem változott, azt leszámítva, hogy egy hangszórón keresztül bemondják, hogy ki jön, de olyan halkan, hogy alig lehet hallani. (Ha csak egy gyerkőc is elsírja magát, ami egy váróban természetes, akkor már esélyed sincs, hogy meghalld, hogy ti jöttök...)
Gondolom az eszközök javultak azóta, hogy én odajártam, de azért lelombozott a látvány. A Heim Pál Kórház a leghíresebb gyerekkórház közel s távol és nagyon nagy szégyen, hogy ilyen állapotban van... Ha nem a létminimum alatt tengetnénk 4 gyerkőccel az életünket, tutti tennék valamit, hogy ez jobb legyen, de egyelőre szerintem nem én fogom ezt megváltoztatni...
Az orvosok viszont mindenhol kedvesek voltak és hosszú-hosszú évek után újra hallottam a Maripen szót, és még azt is megtudtam, hogy az volt az első antibiotikum (penicillinszármazék)!! Amikor 5 évesen szedtem, nem tudtam ilyeneket róla :)))

Zsámbéki romtemplomnál jártunk

Múlt héten vasárnap elmentünk Zsámbékra Pannikával és Olivérrel. A többi fiú a Gáborral volt kirándulni. Elég nyomasztó időnk volt, jeges szél, mínusz fokok és borús tájék, de mégis lenyűgöző volt! Nagyon kedves volt a jegyszedő úr, aki gondolom gondnoka is a romoknak. Elmesélte azt az álmát, hogy ha nyerne a lottón, akkor rendbe hozatná ezt az épületcsodát. Azt hiszem a felújításra váró romok listáján a 19. a Zsámbéki romtemplom. Általában nem lelkesedem semmiféle tárgyért, nem ajnározom a múltat és az emlékeket nagyjából semmibe veszem, de egy ideje azt vettem észre, hogy egyre jobban tisztelem az emlékeket és mindent, ami hagyományt teremtett és valamiféle értéket képvisel az általános értékrendek szerint. Na, egy szó mint száz, most lenyűgöztek a XIII. századi romok, az akkori építészet precizitása, belegondoltam, mennyi időbe telhetett megépíteni, vagy akár egy kis díszt kifaragni. Vajon ki faragta ki azokat a gyönyörű díszeket? Hogyan hordták fel azt a rengeteg követ? Ők még biztosan hittek olyan dolgokban, amik belőlünk már rég kivesztek...

Utána persze találkoztunk a Zoli régi barátjával-kollégájával. Az volt az ellenpélda. Én még meg szerettem volna nézni a lámpamúzeumot, végül "mekizés" (brrrr) lett belőle, mondván, hogy a zsámbéki pizzéria drága... No mindegy, ha nem is néztünk meg mindent, amit szerettem volna, így is inspiráló volt a kis kiruccanás, mert a Zoli ennek örömére elkészítette a Bene romvár reprodukciós mását egy nagy sorozat első tagjaként.. Nagyon örülök neki, mert tényleg csodaszép lett! Egy 200-as villanykörtébe készült, ami azért is csodálatos, mert a vékony üvegfalon keresztül minden részlet 1000x jobban kijön, mint egy hagyományos üvegnél, így sokkal finomabb munkát kellett végeznie az én édesemnek...

BENE VÁR REKONSTRUKCIÓS ELKÉPZELÉS ÜVEGBEN
- Balogh Zoltán munkája -
www.turelemuveg.hu

Koncertek és színházi előadások - Iskolai Karácsony

Hát, idén is lenyűgözött a Nádasdy suli színvonalas Karácsonyi műsora. Szerdán a Leónak volt fellépése a Református templomban, mondott verset is és énekelt is, nagyon büszke voltam rá és persze az egész osztályára meg minden gyerkőcre és tanárra, akinek része volt benne. Nagyon nagy élmény volt. Nekünk még a Városházán (Tanácsház?) voltak a karácsonyi műsoraink, de nagyon szerettem azokat is, csak hát templomban mégis sokkal komolyabb az egész. Leóék és a másodikosok is gyöngyöráen énekeltek, az Ági és a Johanna is rengeteget dolgoztak velük!

A következő nap volt a felsősök Karácsonyi műsora, ami vegyesen volt színházi előadás és koncert, kb. arányosan a zene és a szöveg. Szórakoztató és lenyűgöző volt, azonban Pannika nem hagyott annyira figyelni, mint szerettem volna, de ez érthető is volt a hideg templomban :)
A Nándi és a Johanna készítette fel a Gyerekeket és nagyon jól sikerült, nagy sikerük volt. A Nándi is szerepelt benne a sok gyerek mellett és Olki is pásztorkodott :) Pénteken pedig részben ez is megismétlődött , csak akkor csak az ötödikesek előadása volt és utána volt az ajándékozás. Az ajándékozás nagyon kedves karácsonyi hangulatban telt, sötét volt, csak néhány gyertya világított...

Muszáj leírnom és a fényképet is ideteszem, mert a kicsi Leó elkészítette élete első türelemüvegét!!! Apuval készítették együtt ajándékba annak a kislánynak, akit húzott a Leó. Mi közben az Olkival dekupázsoltunk egy füzetet az Eriknek, egyiptomi papírba, mert épp arról tanultak a suliban . Leó amikor elkészült az üveggel, ugyanazt mondta, amit Apu szokott: "nem is szeretném már odaadni", és majdnem sírt. Olyan édes volt. Ügyes, lehet, hogy tényleg türelemüveges lesz belőle?

Téli séta

Már nem is tudom melyik decemberi napon történt (Karácsonyi előtt egy bő héttel), hogy hóesésben indultunk Pannikával sétálni. Kíváncsi voltam, mit szól a hóhoz és persze megmosdattam az első hóban, hogy szép legyen. Persze így is tökéletesen gyönyörű :)
Olyan jól esett sétálni, még ha be is kellett öltöznöm, mint egy hóembernek és Pannikát is be kellett öltöztetnem az új overalljába, amit nme élvezett. Viszont azóta megszokta a sapkát a buksiján és még 100x jobban rajong a kis Zseniért :)
Mivel vele is játszottunk egyet séta után. Nekem nagyon emlékezetes volt ez a séta, mert igazán harmonikus volt és békés és olyan, minthaa tényleg semmi más dolgom nem lenne, mint a Pannikának örülni és játszani és igazi egyszerű Anyaként viselkedni...